Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Olivér, a kis karmester

Szöveg: Kátai Róbert százados |  2012. április 27. 15:28

A zene nemcsak híd a nemzedékek között, de gyógyító erővel is bír. Talán így összegezhető annak a napnak a története, amely egy ötéves kisfiú számára komoly lépést jelentett álmainak beteljesülése irányába.

„Összetart a dal minket, a zene legyőz mindent" – kezdődik az egyik ismert magyar sláger, amely a zene erejéről szól. Ez a mondat most, a magyar katonazene napjának közeledtével Kaposváron valósággá vált. Nem kellett ehhez több, mint egy kezdeményező zeneterapeuta, egy nyitott katonazenekar és maga a katonazenéért rajongó, mindössze ötéves gyermek, Hideghéty Olivér.

Néhány héttel ezelőtt érkezett egy levél az MH 64. Boconádi Szabó József Logisztikai Ezred parancsnokához, amelyben egy korábban katonazenészként, most zeneterapeutaként szolgáló hölgy írt egyik tanítványáról, Olivérről. A levélből kiderült, hogy Olivér nyitott koponyával született öt éve. Az elmúlt évek során a kapott kezeléseknek köszönhetően az állapota sokat javult. Ugyanakkor az orvosi kezelés nem minden. Olivér imádja a katonazenét, hatalmas rajongója a Kaposvár Helyőrségi Zenekarnak, amikor csak teheti, megnézi őket szerte a városban. A levél írója, Istántsúly Júlia arra kérte a logisztikai ezred parancsnokát: tegye lehetővé Olivérnek, hogy testközelből is megismerhesse a katonazenészek munkáját, hangszereit.

Ekkor kezdődött el az a szervezési folyamat, amelynek köszönhetően Olivér születésnapja közeledtével a zenekar meglephette őt. Olivér rajongása a katonazene iránt valószínűleg nem véletlen, ugyanis a magyar katonazene napján, április 30-án látta meg a napvilágot.
Szülei a látogatás előestéjén már közölték vele a jó hírt, mely szerint másnap a laktanyába mennek és találkoznak a katonazenekar tagjaival. Ennek köszönhetően este alig tudták elaltatni, reggel pedig már hat órakor elkezdett készülődni – mondta el az édesanyja.

Aztán eljött az időpont, a laktanyába érkezést követően e sorok írójával közösen sétáltak el a szülők, a terapeuta és a legfontosabb látogató, maga Olivér az ezred alakulóterére, ahol a zenekarnak először se híre, se hamva nem volt. Mint kiderült, ez sem volt véletlen, mert a szolgálati feladatokból is akartak egy kis ízelítőt adni, így bevonulással vette kezdetét a születésnapi köszöntő.

Olivér eleinte félszegen figyelte a szakalaki bemutatót, amibe aztán később – igaz, édesapja jelenléte mellett – maga is bekapcsolódott. A gyepshow-t követően a zeneteremben folytatódott a bemutató, ahol a zenészek az indulók mellett megmutatták egy másik oldalukat is, és „mesezene"-összeállításukkal kedveskedtek a kis vendégnek.

A látogatás végére Olivér feloldódott és már maga is kezébe vette az irányítást, vezényelte a zenekart, majd néhány hangszert is kipróbált. Végezetül a jövő karmestere ajándékot is kapott a jelen karmesterétől, Major András főhadnagytól, aki egy igazi karmesterpálcával lepte meg az utódot. Így mostantól már Olivér otthon, a televízió előtt valódi karmesternek érezheti magát, amikor kézmozdulataival irányítja a DVD-ről megszólaló katonazenészeket.

 Fotó: Albrecht Rajmund zászlós