Online utazás történelemformáló helyekre

Mi az: hatszáz kilométer hosszúra tervezték, az ötvenes évek magyar GDP-jének negyedét felemésztette, és alig több, mint fél évszázad múlva, egy rekonstruált helyszín, és néhány még fellelhető rom kivételével szinte nyomtalanul eltűnt?

Aki ebből még nem jött rá, azoknak elárulom: hivatalos nevén ez volt a Déli védelmi rendszer, avagy hétköznapi szóhasználatban Rákosi-vonal, illetve magyar Maginot-vonal. Bármelyik elnevezés ugyanazt a féktelen pazarlást és eszement beruházást takarta, amit szovjet nyomásra, egy Jugoszlávia felől várható támadás elhárítására épített ki Magyarország a teljes jugoszláv határ mentén. Sztálin kijelentette, hogy Tito az ellenség (valószínűleg azért, mert a szovjetek segítsége nélkül győzte le a németeket, így csakis nyugatbarát lehet), így egy újabb agresszió a béketábor ellen Jugoszlávia felől érkezhet. Magyarország pedig megépítette a déli védelmi rendszert, röpke  három év alatt, 1952-1955 között, amibe az országunk majdnem, de az épülő vonal mentéről kitelepített családok közül rengetegen belerokkantak.

Ez röviden a kerettörténet, amiről egészen a rendszerváltás utáni évekig nem szólhattak a hírek, sőt majdnem 2000-ig kutatni sem volt lehetséges.

Hogyan kerül képbe turisztikai attrakcióként a magyar Maginot-vonal, és egyáltalán van-e jelenleg akkora érdeklődés iránta, hogy csak ezért felkerekedjünk az ország bármely szegletéből? Turisztikailag össze lehet-e fésülni egy 600 kilométer hosszú vonal mentén, szétszórva elhelyezkedő 1600 műtárgyat?

Idegenvezetőként évekkel ezelőtt egy „pufferprogramot” kellett beiktatnom egy zalai borkóstoló, és egy csömödéri kisvasutazás közé. Azon ritka helyzetbe kerültem a csoportommal, hogy a megrendelő által túl lazára vett programban már kínosan sok szabadidő került, amit persze orvosolni kellett. Jellemzően minden idegenvezetőnek van praktikája időkitöltésekre, nálam az egyik ilyen a geocaching, vagyis GPS-es kincskeresés, ami szinte bárhol az országban előhúzható kártya, hiszen mára már lépten-nyomon vannak elrejtett geoládák a természetben. Ahogy a csoportunk szóvivője közölte az igényét a zalai dombok között, úgy már kapcsoltam is be kedvenc térképes alkalmazásomat, amelyen egy pillanat alatt találtam egy az országúttól jól megközelíthető geoládát és megkezdtük a keresését.

Nem telt bele néhány percbe és töröltük a kincskeresést, mert érdekesebb látnivalóra bukkantunk, egy olyanra, amitől tátva maradt a szánk. Egy szempillantás alatt mintha egy háborús film kulisszái közé tévedtünk volna: futóárkok, betonbunkerek föld alatt, és felett jól álcázva a sűrű erdőben.

A helyszínre kihelyezett információs tábla szerint a Páka Értékeiért Egyesület által rendbehozott környezetet 2011-ben nyitották meg Pákai erődpark néven a közönség előtt, mint szabadtéri múzeumot. Az erődpark egy helyszínen felvonultatja az 1950-es évek elején épített Déli védelmi rendszer szinte összes jellemző műtárgyát, autentikus környezetben. A bejárható műtárgyak sokasága, - géppuskaerőd, zászlóaljparancsnoki figyelő, páncéltörő ágyú fedezék, páncéltörő lőállás, futóárok - hamar eltérítették a csoportot az eredeti céltól, a geoládától.

Mielőtt átengedem a „virtuális látogatóknak” a terepet a szabad bejáráshoz, mindig szeretek pár útravaló információt átadni. Fontos tisztázni, honnan a Maginot-vonal párhuzam, mert hiszen vendégként velem is előfordult már: az idegenvezető evidensnek tartotta, hogy a hallgatóság egy hasonlatra kapásból asszociál, pedig sokan nem értettek egy konkrét párhuzamot. Az utasok pedig jellemzően nem mernek kérdezni. Ahogy a hozzánk látogató külföldinek sem közismert a Buda és Pest közötti kapcsolat, úgy a magyar közönségnek is érdemes megvilágítani a Maginot-vonal eredeti jelentését.

A „névadó” volt a modern kori védvonalak etalonja, amely 1927-1932 között épült. A franciák - ennyivel korábban érezvén a második világháború eljövetelét, vagy tanulva az első világháború rombolásából – erődök sorával szerették volna lezárni hermetikusan az országukat. Vagyis nem akarták, hogy a Somme-i vagy a verduni csata megismétlődjön. Amíg franciáknak saját tapasztalatukból volt okuk egy ilyen védvonal építésére, nekünk a Szovjetunióból gyakorolt nyomás rendelte ezt el…

Felmerülhet a kérdés: Páka mellett hol láthatóak még a magyar Maginot-vonal részei? Majdnem egy évtizeddel a megnyitó után a Pákai Erődpark még mai is egyedülálló bemutatóhely. Hiába irdatlan hosszú a Déli védelmi rendszer, eddig még sehol másutt nem sikerült úgy tető alá hozni a legkülönfélébb műtárgyakat, mint itt. Ennek az is az oka, hogy a 600 kilométeren lévő objektumokat a legtöbb esetben annyira szétszórtan építették fel, hogy lehetetlen lenne logisztikailag összehozni egy helyszínen úgy, mint ahogy itt a zalai dombok ölelésében sikerült. Illetve a legtöbbjüket az idő vasfoga, vagy a helyiek építőanyagigénye leamortizálta, szétzilálta. Nem beszélve arról, hogy például a Dél-Alföldön a legtöbb létesítmény nehezen megközelíthető helyen, vagy éppen egy privát telken helyezkedik el.

Érdekességek

• A védvonal földrajzi helyzete és a tervezett ereje nem véletlen sikerült minden elképzelést felülmúlóra. A török kor óta tudjuk, hogy az Alföld irányából mennyire védtelen hazánk.
• A tervezőket, és a kivitelezőket is váltották, hogy csak egy-egy elemet ismerjenek, de a rendszert ne!
• A pénz nem számított.
• Az úgynevezett ötvenes évekre jellemző padlássöprésekkel próbáltak még több forráshoz jutni, hogy a védvonalat építhessék.
• A Déli védelmi rendszer építésekor emelték a sorkatonai szolgálatot három évre.
• Van olyan bunker a rendszerben, amit ma borospincének használnak.
• A tervezett leltár - így épült volna fel a Déli védelmi rendszer, ha elkészül: 7687 harckocsi- aknavető és géppuska-tüzelőállás; 2000 harcálláspont és figyelőhely; 2469 megerősített óvóhely; 964 vasbeton géppuska-kupola; 219 tüzérségi erőd; 4158 kilométernyi harc- és közlekedőárok; 120 tankfedezék.

Rajzok: Nagy Gábor