Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Összezárt a nemzet a nehéz időkben

Szöveg: Demeter Ferenc |  2009. március 13. 17:42

Az MH 54. Veszprém Légtérellenőrző ezred és az MH Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság személyi állománya március 15. tiszteletére együtt, egy időben és helyen, a veszprémi helyőrségi művelődési otthonban tartotta ünnepi állománygyűlését.

A csapatzászlók ünnepélyes behozatalát és a Himnuszt követően Szűcs Pál mérnök ezredes, az alakulat parancsnoka köszöntötte az ünnepségen megjelent állományt, a meghívott vendégeket és a társ fegyveres testületek képviselőit. Ünnepi bevezetőjében hangsúlyozta, hogy március 15. kiemelkedően fontos dátum Magyarország történelmében. “Ez a történelmi esemény testesíti meg a magyarságot és segíti a nemzeti öntudat kialakulását határainkon belül és kívül. Nagyon nehéz helyzetben volt akkor az ország, de a magyarok megmutatták, hogy összefogással túl lehet lenni a nehézségeken", fogalmazott.

Az ünnepi beszédet Hári László őrnagy, az MH Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság Készenléti és Katonai Igazgatási Osztályának osztályvezetője tartotta. A megemlékezésében az országos események felelevenítése mellett kitért a forradalom és szabadságharc veszprémi eseményeire is. Nem igazán ismert az, hogy Petőfi és felesége 1848 március elején néhány napot Veszprémben töltött. Meglátogatták Petőfi, Várpalotán élő István öccsét és a városban megnéztek néhány színházi előadást. Amikor a párizsi forradalomról értesültek, rögtön Pestre utaztak. A március 15-i események hatására Veszprémben is megkezdődött a város rendjét és védelmét biztosító nemzetőrség megszervezése, amelynek zászlaját április 9-én Horváth Pius piarista pap szentelte fel.

1595884854
1848 júliusában, gróf Batthyány Lajos miniszterelnök utasításának megfelelően Veszprémben felállításra került a 6. honvéd zászlóalj, amelynek megszervezésével Klapka György századost bízták meg. A több mint nyolcszáz honvédből álló alakulatot Veszprém és Fejér megye önkénteseiből válogatták ki, de más helyekről is vezényeltek ide önkénteseket. Ide vonult be Petőfi öccse, István is, aki a szabadságharc végére századosi rendfokozatba lépett elő. A 6. honvéd zászlóaljat július 28-án vezényelték a bács-bánsági hadsereg verbászi táborába. Augusztus 19-én és szeptember 20-án részt vettek a Szenttamás elleni sikertelen ostromokban. A zászlóalj ezt követően a bácskai mozgó hadtest soraiban harcolt. December végén a zászlóaljat átvezényelték a péterváradi várőrséghez és 1849. január elején a délvidék kiürítése során Vécsey Károly vezérőrnagy hadtestéhez csatlakoztak, akikkel Szolnokig vonultak. A zászlóalj részt vett az 1849. március 5-i szolnoki ütközetben, ezt követően átkerültek Klapka György I. hadtestéhez. Ennek az alakulatnak a kötelékében vettek részt az április 4-i tápióbicskei, a 6-i isaszegi, a 19-i nagysallói és a 26-i komáromi ütközetekben, valamint a május 21-én, a Buda várának a felszabadításában. A budai vár ostrománál Petőfi István a 6. honvéd zászlóalj 3. századát vezette.

A nyári hadjáratok során a zászlóalj, az I. hadtest alárendeltségében júniusban részt vett a Sempténél és a Szerednél vívott ütközetekben, valamint július 11-én a komáromi, 15-17-én a váci, augusztus 2-án a debreceni csatákban. Az alakulat Görgei, fel-dunai hadseregének kötelékében augusztus 13-án Szőlősnél (Világosnál) tette le a fegyvert és a honvédeit büntetésből besorozták a császári és királyi hadseregbe. A 6. honvéd zászlóalj jelképe, a felszentelt zászló az 1930-as évek végén került elő Svájcból és jelenleg a Hadtörténeti Múzeum tulajdonában van. Veszprém megye a szabadságharc alatt 12 ezer nemzetőrt és több mint 3500 honvédet állított ki. Az akkor 12 ezer lakosú Veszprém városa a szabadságharc ideje alatt havonta közel 10-12 ezer katona elszállásolását biztosította.

A „honvéd" kifejezés is ebben az időszakban keletkezett és kapott rangot a magyar nép történetében. Ez a megnevezés a világon egyedüli és csak a magyar katonát illeti meg. Petőfi Sándor a Honvéd-című versében erről a következőket írta: „Isten után a legszebb és a legszentebb név, a honvéd-nevezet!".

Szécsi Ferenc kisegítő katolikus tábori lelkész méltatta március 15-e emlékét és kiemelte, hogy az egyház is nagyon sokat tett a szabadságharcért. A papok jelen voltak  a csapatoknál, mint tábori lelkészek, együtt harcoltak a katonákkal, kinyitották a templomokat, kolostorokat és gyógyították a sebesült honvédeket.

Az ünnepség kitüntetések, jutalmak és egyéb elismerések átadásával zárult.