Õszintén a NATO-ról

Fehér Tibor, az egyesület elnöke köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozta, hogy ez az előadás azért is illik bele a szabadegyetem előadásainak sorába, mert Veszprém nagy katona hagyományokkal rendelkező város, ezért a katonapolitikai kérdések mindig élénken foglalkoztatták az itt élőket.

Hautzinger Gyula bevezetőjében elmondta, hogy sok szállal kötődik Veszprémhez, mert a nyolcvanas évek közepétől itt szolgált a Honi Légvédelmi hadtestnél, parancsnokhelyettesi beosztásban  és 1992-ben került fel Budapestre. Ezt követően a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen megírta doktori disszertációját, majd NATO-beosztást ajánlottak fel neki. A NATO norfolki központjába úgy került ki, hogy nagyon keveset tudott arról, mi is fog vele történni Amerikában. “Olyan volt ez, mint egy ejtőernyős ugrás a sötétbe, ahol csak az ejtőernyőmben és a jó szerencsémben bízhattam", fogalmazott. Ennek ellenére rövid idő alatt sikerült megtalálnia a kapaszkodókat és jól bedolgozta magát a katonai központ életébe. A NATO történetével és tevékenységével alaposabban itt, az új munkája során ismerkedhetett meg. Ma már elmondhatja, hogy a hidegháború, vagy másképpen a szembenállás éveiben nem voltak pontos ismereteink a NATO szervezetéről. Akkoriban csak azt láthattuk, hogy két nagyon erős katonai szövetség feszül egymásnak, és talán ez a nagy  szembenálló erő volt a biztosítéka annak, hogy azokban az időkben nem tört ki a térségben egy újabb világméretű konfliktus.

Napjainkra a szövetség tagságában további bővítések történtek. 2002-ben újabb hét ország csatlakozott, és az idén, a NATO 60. születésnapján további két országgal, Horvátországgal és Albániával növekszik majd a szervezetet alkotók száma. Hautzinger Gyula szerint nagyon fontos lenne a balkáni helyzet megszilárdításában az, ha minél több egykori volt jugoszláv tagállam csatlakozna a szövetséghez. Ennek egyenlőre több akadálya is van, többek között azok a világnézeti és politikai álláspontok, melyeket csak nagyobb idő távlatában lehetséges feloldani. A NATO feladatrendszere szempontjából ma is nagyon lényeges a szövetség és Oroszország kapcsolatának az alakulása. Vannak kérdések, amit az oroszok érzékenysége miatt nem szabad sürgetni, ilyen többek között Ukrajna és Grúzia NATO-tagságának témaköre. Figyelembe kell venni az orosz érdekeket, mert Oroszország az elmúlt években katonailag is újra megerősödött.

Hautzinger Gyula hangsúlyozta: az elmúlt tíz évről őszintén kell tudni beszélnünk, többek között arról is, hogy Magyarország szerepvállalása megfelelt-e a vele szemben támasztott elvárásoknak. A NATO-szerepvállalásban eddigi legnagyobb sikertörténetünk a pápai C-17-es bázis, ami egy német és egy román felajánlást előzött meg. Siker azért, mert ez egy hosszú távú telepítési és működtetési program, ami a környéken élőknek munkalehetőséget, valamint a Pápán meglévő szolgáltató cégeknek tisztességes piacot kínálnak. Jelenleg még nem lehet tudni, hogy a világot sújtó globális válság, és az ezt követő hónapok, évek történései hogyan érintik a NATO politikáját.

Hautzinger Gyula elmondása szerint nagyon büszke arra, hogy 1999. március 12-én, a három új tagállam felvételekor Norfolkban ő adhatta át a magyar címeres zászlót a központ parancsnokának, aki a nemzeti lobogót a himnusz hangjaira kúsztatta fel az árbocra. Volt azonban ennek az ünnepnek egy kis előtörténete, mert fenntartásai vannak az amerikai zenekarok előadói stílusával kapcsolatban. A Himnusz eredeti kottáját hiába adták át a zenészeknek, lehetőséget kért előtte tőlük arra, hogy meghallgassa a zenekar előadásában zeneművet. Bizony jó volt a megérzése: segíteni kellett, mert sok esetben a tempó vagy túl gyors, vagy túl lassú volt. Végül, a zászlófelvonáskor egészen jól sikerült a Himnusz eljátszása.

Előadása végén bemutatta azt a könyvet, amit ezekről az évekről visszaemlékezésként írt és amelynek címe Norfolki emberünk. A könyv a katona sorsán keresztül mutatja be azt a munkát, ami egy NATO-központban folyik. Nagyon sokat meg lehet tudni a beilleszkedés problémáiról, valamint az amerikai hétköznapokról. A könyv többségében Amerikát, az amerikai életformát és szemléletet mutatja be. Szabadsága idején Hautzinger Gyula feleségével rengeteget utazott az államokban, volt olyan, amikor öthét alatt, tizenegy szövetségi államban hatezer kilométert utaztak, felkutatva a környék minden nevezetességét. Igyekeztek felfedezni ezt a nagy országot. Külön figyelmet fordítottak arra, hogy az amerikai polgárháború nevezetes emlékhelyeit is meglátogassák, melyeket az amerikaiak nagy becsben tartják és őrzik az elesett katonáik emlékét. Amerika jelenkori felfedezését az író könyvében saját készítésű képeivel illusztrálta.

A rendezvény végén Hautzinger Gyula a jelenlévők kérdéseire válaszolt.