Öt Magyarországnyi puskaporos hordó

A térség földrajzi és katonaföldrajzi jellemzőiről dr. Lánszki János nyugállományú ezredessel, egyetemi tanárral, valamint Gerencsér Árpáddal, a ZMNE doktori iskola hallgatójával „hatszemközt" beszélgettünk.

Melyek a térség legfontosabb katonaföldrajzi jellemzői?

Hogyan osztjuk fel a Kaukázust, az egyes részeknek milyen jellemzői vannak?

Lánszki János: A Kaukázust, mint hegyvidéket részekre osztjuk. Az úgynevezett Elő-Kaukázus a Kuma-Manics süllyedésig terjedő alföldi jellegű vidék, amelynek nyugati része a termékeny Kubán síkság, keleti része a száraz és szikes Kuma-Terek folyók síksága és közöttük a Sztravlopoli hátság.
A Nagy-Kaukázus a Tamany és az Asperon félszigetek között húzódik a Fekete-tengertől a Kaspi-tengerig. Ma is formálódóban lévő hegység, melynek központi gerince évente egy-másfél centimétert emelkedik. Legmagasabb részeit kialudt vulkánok alkotják. Legmagasabb csúcsai az Elbrusz, a Kazbek, és a Dih-Tau – valamennyi ötezer méter feletti magasságba nyúlik. A hegység területéből közel kétezer négyzetkilométert jég borít és gleccserek szelik át, a központi vonulatokat éles, nehezen leküzdhető gerincek, mély völgyek, meredek sziklafalak, kialudt vulkánok alkotják. A Nagy-Kaukázus vonulatait három részre osztják: Nyugati-Kaukázus, Magas-Kaukázus, Keleti-Kaukázus. A Nyugati-Kaukázus a Tamany-félszigeten dombsági szinttel kezdődik és csak Szocsi térségétől kezdve magasodik a hegyvidéki szintre. A Magas-Kaukázus, ötezer métert meghaladó csúcsaival hatszáz kilométer hosszú. Itt található például – a Kazbek csúcsainak tövében –, 2816 méter magasságon a Kresztovi-hágó, amelyen a híres Grúz Hadiút vezet át. 2800-3000 métertől kezdődik az örök hó és jég öve. A Keleti-Kaukázusban Dagesztán területén négyezer méter körüli magasak a vonulatok, amelyek fokozatosan ereszkednek alá az Asperon-félsziget alföldjére. A Nagy-Kaukázusban jellemzőek a pusztító földrengések, a hatalmas esőzések miatti hegyomlások, áradások, a rendkívüli hidegek. A változatos felszín, a nagy abszolút és relatív magasságok sokrétű éghajlati, növényzeti és talajviszonyokat alakított ki, amelyek meghatározzák a járhatóságot, korlátozzák az úton kívüli mozgást, szétbontakozást, a manőverezést, vagyis a csapatok alkalmazását. A Kis- Kaukázus meredeken emelkedik ki a Kaukázuson túli síkságokból és átmenetet képez a négyezer métert meghaladó Örmény-hegység felé. A hegyvonulatok között széles medencék terülnek el, amelyek a járhatóság szempontjából kedvezőek.

Milyen stratégiai nyersanyagokkal rendelkezik a Kaukázus?

Lánszki János: A kaukázusi régió területén értékes nyersanyagok találhatók. Ezek közül is meghatározóak a vas, a mangán, a különféle színesfémek, az olaj, a gáz, a kőszén, és a barnaszén.

Melyek a Kaukázusi régió azon legfontosabb katonaföldrajzi tényezői amelyek a gyakori válságok kialakulásához hozzájárulnak?

Lánszki János: A legfontosabb tényezők közül kiemelném a földrajzi fekvést, hiszen egyes hatalmak ragaszkodása a térség iránt, illetve a befolyásolási övezetek fenntartására, kiterjesztésére való törekvés a mai napig jellemző. Ugyancsak fontos tényezőnek számítanak a nyomasztó társadalmi problémák, mint például az elmaradottság, a szegénység, és a labilis politikai viszonyok. Mindemellett kiemelkedően lényeges, hogy a térség kultúrkörök találkozásában van, melynek következményei a válságok. Itt említhetnénk meg a nemzetiségek nagy számát és szembenállását, a kereszténység és az iszlám megosztó jellegét és szerepét, a történelmük során szerzett sérelmeket, amelyek a nemzetek között válságok kialakulásához vezettek A válságok kialakulásához hozzájáruló katonaföldrajzi tényező az energia termelők feletti ellenőrzés fenntartására illetve megszerzésére való törekvés. Ez utóbbi főleg egyes államok, mint például Azerbajdzsán és Grúzia részéről meghatározó. Végezetül pedig megemlíteném még a térségben kialakult „vákuum" kitöltése iránti igényt, amely leginkább a térségen kívüli államok részéről jelentkezik.

A társadalmi viszonyok milyen hatással vannak a konfliktusokra?

Milyen konfliktusok jellemezték, jellemzik a Kaukázust?

Lánszki János: Ez egy nagyon bonyolult és összetett kérdés. Egyik megközelítésben mindennek az oka, hogy erre a területre a különféle külső erők mindig be akartak és ma is be akarnak jutni. Kezdődött ez már a korai középkorban, a népvándorlások idején, amikor a kelet-nyugati irányú népmozgások a Kaukázus előterében élő népeket elűzték otthonaikból és a hegyekbe kényszerítették. Később a török birodalom terjeszkedését , illetve az oszmán-orosz ütközéseket ezen népek nagyon megsínylették.

Gerencsér Árpád: A Dél-Kaukázusban más kultúrájú birodalmi érdekek érvényesültek, mint északon, egészen a XIX. század közepéig, amikor is az oroszok megszerezték maguknak az egész térséget feletti uralmat. Emellett a hegyi népek soha nem tolerálták, mindig is „domblakóknak" és idegeneknek tekintették azokat a kis népeket, amelyek a nagy népvándorlások, illetve a birodalmak egymás elleni csatározásai során ide kerültek. Érdemes tudni azt is, hogy ezeket a hegyi népeket soha nem uralta senki. Õk a mai napig függetlennek tekintik magukat, a hegyek között és saját törvényeik szerint élnek. Ráadásul ezen a környéken a mai napig a klán rendszer a meghatározó, ez irányítja a gazdaságot és a közigazgatást is. Mindemellett él még a „szemet szemért, fogat fogért" elve is, azaz minden sérelemért vérrel vesznek bosszút. Ezt mi nyugatiak, illetve demokratikus berendezkedésű nemzetek furcsának tartunk.

Lánszki János: Vannak más jellegű események is, amelyek a mai napig mérgezik az egyes népek közötti viszonyt és komoly, gyakran fegyveres válságot okozhatnak. Nézzük például Törökország és Örményország helyzetét. A törökök 1914 és 1920 között több mint másfélmillió örményt öltek meg, ám ezt a mai napig nem ismerik el. Az örmények viszont nem felejtik ezt az etnikai mészárlást. Aztán az 1980-as évek végén Gorbacsov meghirdette a peresztrojkát és a glasznoszty elvét. Ezt követően először a Dél-Kaukázusban, Hegyi-Karabahban, 1988 és 1994 között dúlt véres háború a terület hovatartozásáért. Aztán harcok kezdődtek az Észak-Kaukázusban is: 1992-ben kirobbant az ingus-oszét háború.

Gerencsér Árpád: A Kaukázusban szinte mindenki konfliktusban áll a szomszédjával. A térségben több évszázadon keresztül az orosz, török és perzsa hatalmi súrlódások miatt voltak konfliktusok. Napjaink konfliktusai, amelyek nem minden esetben nyilvánulnak meg fegyveres harcokban, de a jövőben nem kizárt ez sem. Hiszen a mai napig komoly viszályok forrása a csecsen-orosz, az ingus-oszét viszony, vagy éppen a grúz szeparatista mozgalmak kérdése. Emellett Dagesztán etnikai tarkasága, és természetesen Hegyi-Karabah hovatartozása is veszélyes kérdés. A karacsáj-cserkesz súrlódások is egyre jobban éreztetik hatásukat. Az azonban mindegyik konfliktusról egyaránt elmondható, hogy jellemzően etnikai, vallási színezetűek.

Napjainkban a térség katonaföldrajzi helyzete hogyan befolyásolja a hatalmi törekvéseket?

Gerencsér Árpád: Jelenleg az „oszd meg és uralkodj elv" érvényesül a Kaukázusban. A térség feletti uralomért több hatalom is küzd egymással; USA, Oroszország, Kína, Japán, Törökország, Irán. A fontos energiaforrások, közlekedési csomópontok, szállítási infrastruktúra, kiemelt polgári és katonai objektumok mind-mind olyan tényező, amely a hatalmak versenyét-együttműködését vonja maga után a térség hovatartozásának vonatkozásában is. A hatalmi vákuumban kialakult káosz nem tart vissza senkit a felsorolt hatalmak közül, hogy a küzdelembe részt vegyen.