Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Papokra a hadseregben is mindig szükség lesz

Szöveg: Láda Mónika |  2009. április 21. 6:03

Tábori lelkészt szentelt Bíró László katolikus tábori püspök Hódmezővásárhelyen, a Szent István templomban. Először fordult elő, hogy tábori püspök a lelkészi szolgálat számára papot szentelt Dr. Alácsi Ervin személyében, aki 1973. június 27-én született Hódmezővásárhelyen.

A helyi Bethlen Gábor Gimnáziumban érettségizett. Tanulmányait Veszprémben folytatta angol-teológia szakon. Később ösztöndíjjal Ausztriában tanult egy évig egy amerikai egyetemen, majd további ösztöndíjakkal eljutott Oxfordba és Rómába is. 2002-ben teológiai tanári diplomát szerzett és még ebben az évben belépett a Szent Péter Papi Testvérület amerikai szemináriumába. 5 évig volt szeminarista, de a közösség időközben Rómába küldte, hogy teológiai doktorátust szerezzen. Disszertációját 2008. szeptemberében védte meg summa cum laude minősítéssel.

Amikor Ervin felvételét kérte a Szent Péter Papi Testvérületbe, még remélte, hogy lelkipásztori munkáját magyar egyháznak szentelheti annak ellenére, hogy a Testvérület hazánkban nem működik. Amikor világossá vált, hogy erre nincs mód, kereste a lehetőségét, hogyan tudná szolgálni a hazai egyházat. Ekkor kérte felvételét a Magyar Katolikus Tábori Püspökség személyi állományába.

Bíró László katolikus tábori püspök a szentelést megelőzően beszédében elmondta, hogy sokan megkérdőjelezik a papi hivatás létjogosultságát a 21. században. Véleménye szerint ez egy átmeneti állapot, a papokra szükség van, és még inkább szükség lesz. Fontosnak tartja, hogy legyenek olyan emberek, akik hirdetik Krisztus evangéliumát, egyúttal megköszönte Ervin édesanyjának, hogy átadta fiát az egyháznak.

A szertartáson nemcsak a családtagok és barátok vettek részt, hanem a MH 5. Bocskai István Lövészdandár hivatásos és szerződéses katonái közül is sokan, valamint jelent voltak az aktív és már nyugdíjas tábori lelkészek, és Ervin amerikai évfolyamtársai is.

A papszentelés ünnepélyes ígérettel kezdődött, miszerint a papi kötelezettségeit teljesíteni fogja. A szertartás a Mindenszentek litániájával folytatódott. A jelölt leborult a földre, míg a jelen levő papok és hívek a szentek közbenjárását kérték. A földre borulás a teljes megsemmisülést fejezi ki, valamint azt, hogy életüket teljes mértékben Isten akaratának rendelik alá.

Ezután következett a papszentelés legfontosabb mozzanata: A papjelölt a püspök elé térdelt, aki lefelé fordított kezét a jelölt fejére tette majd elmondta a felszentelő imát. A paptestvérek is a fejére tették kezüket, jelezve, hogy ők is ugyanabban a papságban részesültek.

A szentelés után az újdonsült lelkészt papi ruhába öltöztették.

Ezt követően a püspök krizmával megkente az áldozópap tenyerét. A krizmát az egyház csak három szentség (keresztség, bérmálás és egyházi rend) kiszolgáltatásánál használja, mert ez a kenet örökre szól, eltörölhetetlen jegyet hagy a lélekben.

A papszentelés utolsó mozzanata az volt, hogy a püspök átadta az áldozópapnak a kelyhet, amelyben borhoz vegyített víz, és a paténát, amelyen az ostya volt. Ezt követően a püspök, majd a jelen levő papok békecsókkal köszöntötték az újonnan felszentelt áldozópapot.

A fiatal tábori lelkész első miséje vasárnap volt a hódmezővásárhelyi Szent István templomban.