Példamutatás a legkisebbeknek

Janota Zoltán civilben élvonalbeli triatlonversenyző, kétdiplomás edző, sporttáplálkozás tanfolyamok előadója, sportágának elismert alakja. Tizenhétszeres Ironman (3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás, 42 kilométer futás) és többszörös magyar bajnok, számtalan futóverseny győztese. Székesfehérváron egy közel 100 fős, családközpontú és eredményes triatloncsapat vezetőedzője, dolgozott Svájcban és Katarban is. Tavaly úgy döntött, magára ölti az egyenruhát és önkéntes területvédelmi tartalékosként folytatja tovább. Hogy miért, arról ő mesélt.

Milyen okból csatlakozik egy igazi vasember a Magyar Honvédséghez?

Bár a sporthoz kötődő munkám nagyon lefoglal, de az önkéntes  tartalékos rendszer lehetőséget ad, hogy ilyen módon is szolgáljam a hazámat, új ismereteket sajátítsak el, és valamit én is átadhassak majd a közel harminc évnyi tudásomból. Sok szállal kötődöm a katonasághoz. Nagypapám világháborút megjárt veterán volt, mindig megérintettek a történetei a Don-kanyarról. Szülővárosom, Nagyatád neve is sokaknak ismerősen csenghet. A helyi 69. Harckocsiezred Nyugdíjas és Baráti Körének aktív támogatója vagyok. Korábbi helyi televíziós munkáim során kollégáimmal többször készítettünk riportokat, kisebb dokumentumfilmeket a hadiparkunkról, repülőnapról és egyéb, a honvédelemhez kapcsolódó kulturális eseményről. Néhány évvel ezelőtt pedig a méltán híres rohamlövész tanfolyam egyetlen civil résztvevőjeként kaptam betekintést a profik világába. Életre szóló tapasztalatokat szereztem.

Egy péntek reggelen éppen kiképzésre indultál, de előtte még volt egy fontos feladatod.

A házban, ahol lakom van egy 4-5 éves, kedves és rátermett kisfiú, Matyi. Mivel kevés gyerekkel találkozik az óvodán kívül, ha tehetem, játszom vele. Érdeklődő és minden férfias szakmát tisztel, és remélhetőleg edzésre is hozzám fog majd járni. Nagy örült, amikor arról meséltem neki, hogy katona leszek, így arra gondoltam, egyik reggel meglepem egyenruhában, amikor indul az óvodába.

Hogy sikerült a meglepetés?

Nagyon izgultam, mert szerettem volna neki maradandó, pozitív élményt adni. Azt hiszem ez sikerült, örült a kis gyümölcsökből álló, egészséges ajándéknak is. Nagyon tetszett neki az egyenruha, és természetesen kibetűzgettük az állományjelző feliratot. Meséltem neki a kiképzésemről, hogy olyan hasznos dolgokat is tanulhatok, mint a tájékozódás vagy az elsősegélynyújtás. A gyerekek is jól érzékelik ennek fontosságát, csak az ő nyelvükre kell lefordítani.

Látsz hasonlóságot az edzői munka és a katonai szolgálat között?

Talán a fentiekből is kiderül, hogy mennyire szívemen viselem, hogy tetteinkkel megmutassuk a gyerekeknek a helyes értékeket. Az élsportban elért eredmények és az egyenruha nem csak erővel és felelősséggel ruház fel, de közvetlenül is nagy lélektani segítség az edzői pedagógiában az egyenes és szilárd értékítélet közvetítéséhez. Olyan képességek, mint egy lövész precizitása, helyzetfelismerése és türelme, egy szakaszparancsnok vezetői adottságai, a bajtársiasságra nevelés mind-mind olyan értékek, amelyekre támaszkodhatok és támaszkodom az edzői munkámban is. Célom, hogy a fiatalok életre való, jó példával elöl járó, sportos életet folytató felnőttekké váljanak.