Polgárokból a harcterek hősei – a tartalékos katonák

A 19. század második felétől a modern tömeghadseregek számára a tartalékos állomány megléte olyan meghatározó tényezővé vált, amely nélkül valójában nem is működhetett, ahogy ezt a két világháború is bizonyította. Mivel az akkori férfiak számára a tényleges, későbbi megnevezéssel sorkatonai szolgálat állampolgári kötelesség volt, a kiképzett, de tartalékállományban lévők tömegének megléte ugyanilyen természetes volt. Így nélkülözhetetlen szerepe volt a tartalékosoknak az Osztrák-Magyar Monarchia haderejében, és a második világégésben harcoló magyar királyi honvédségében is. Bátran mondhatjuk, hogy apáink, nagyapáink, dédapáink harcait zömében a tartalékosok vívták a gigantikus háborúk csataterein, mivel a mozgósított létszám mindig többszöröse a békeidőben hadrendben tartott alakulatok létszámának.

A milliós hadseregek korában a tartalékos tisztek rendkívül fontos szerepet töltöttek be a fegyveres erők életében. Különösen súlyosan esett ez latba a hosszantartó háborúkban.

Mi magyarok ezt nagyon is jól tudjuk. Dédapáink „boldog békeidejében” nagy társadalmi presztízzsel bírt egy tartalékos tiszti- vagy altiszti cím. Egy olyan úriembert fémjelzett, aki a civil életben kereste a boldogulását, de bármikor kész volt fegyvert fogni az országáért. Iparos és polgári családok tagjai, valamint a hatalmas arisztokrata famíliák leszármazottai egyaránt szolgáltak tartalékosként. Eltérő életpályájuk a lövészárkok világában találkozott és ott tanulták meg egymást becsülni. Hogy a tartalékos tiszti és altiszti állás nem volt üres cím, ezek a férfiak a Nagy Háború csataterein bizonyították először. 

Már a háború első évének harcai olyan rendet vágtak a Monarchia tényleges állományú tisztjei között, hogy a háború folytatása teljesen lehetetlen lett volna egy felkészült és mindenre elszánt tartalékos tisztikar nélkül. A hivatásos tisztek fogyatkozása olyan magasra szökött, hogy 1914 végére a gyalogságnál a századparancsnokok szinte mindegyike már tartalékos volt, nem sokkal később már az egész tisztikar mintegy négyötödét a tartalékos tisztek adták, és sokaknak már zászlóaljakat kellett irányítania! Közülük nagyon sokan estek el, szenvedtek sebesülést, hadifogságot, miközben gyilkos küzdelmekben személyesen vezették embereiket.

A tartalékosok a második világháborúban is bizonyítottak. Ott voltak a Don-kanyar rettenetében, a Kárpátokban vívott elkeseredett elhárító harcokban, és a Magyarország területén dúló hatalmas összecsapásokban. A tartalékosok ezekben a harcokban ugyanúgy bizonyították helytállásukat, mint elődeik a Nagy Háborúban. A tartalékos állomány elszenvedett veszteségeivel és elnyert kitüntetéseivel tanúsította, hogy méltó az utódok feltétlen tiszteletére és elismerésére.

Napjaink tartalékosai is számos új kihívással néznek szembe: a Magyar Honvédség békeműveleti és határvédelmi feladataiban illetve a koronavírus elleni védekezésben példaértékűen helyt állnak. Ők azok, akik a civil életük mellett áldozatos munkával szolgálják hazánkat, ott voltak, vannak és lesznek, ha országunk védelméről van szó.