Minden fejben dől el!

Sportolói pályád még kislányként, nagyjából 9 éves korodban kezdődött, jól tudom?

Szentesi születésű vagyok, ott jártam iskolába. Korán elkezdtem úszóedzésekre járni, ahol felismerték, hogy érdemes versenyszerűen is foglalkozni velem. Hamarosan jöttek is a dobogós helyezések mellúszásban, majd amikor felső osztályba kerültem, délutánonként szertorna edzéseken vettem részt. Négy év alatt a megyei szintig jutottam, számos atlétikai versenyen is bizonyítottam, de leginkább a futás hozott és hoz szép eredményeket számomra mind a mai napig. Az általános iskolai évekkel együtt befejeztem a szertornát is –mivel a gimnáziumi évek alatt nem volt rá lehetőség, amit azóta is sajnálok, hiszen mindig is a kedvencem volt a gerenda és a talaj. 2009-ben lettem katona, emellett 2013-ban elvégeztem a sportedzői szakot, miután hazatértem első koszovói missziómból. Az akkori alakulatomnál 3 évig aerobik edzéseket tartottam katonatársaimnak. Egy klassz csapatot ismertem meg, akik elszántan és lelkesen vettek részt ezeken az edzéseken. Bízom benne, hogy máig sikerült pozitív nyomokat hagynom az emberekben és fenntartani sport iránti érdeklődésüket. Nagyon pozitívan értékelem, hogy egyikőjük fitnesz edző lett azóta.

Van olyan sportesemény, amelyet külön kiemelnél?

Igen, van! Több is, ezek között voltak hazai és nemzetközi események egyaránt. A hazai versenyeket tekintve részt vettem csapatban és egyéni indulóként is megannyi rangos versenyen. Nehéz lenne kategorizálni, melyik is volt a legmegkapóbb, mert minden versenynek van egy pozitív hangulata, és jó találkozni a sok kiváló képességű versenytárssal is, akik ugyanolyan komoly felkészülés után mérettetik meg erejüket, tudásukat, kitartásukat, mint én. Ezt csak így lehet csinálni: megfeszített tempóval készülni a megmérettetésre. Ha mégis ki kellene emelnem valamelyiket, akkor a katonai háromtusa bajnokságot említeném. Ezen a versenyen, mint ahogy a neve is jelzi, három versenyszámban, lövészet, futás, kézigránát dobás kell számot adni a tudásunkról. Hibázni sehol nem lehet, hiszen az összpontszám számít csak igazán. A másik hazai verseny, ami meghatározó volt számomra, a tájékozódási menetgyakorlat, vagyis az 54-es kihívás. Ezt a két napig tartó, 108 kilométeres versenyt is végigcsináltam. Izgalmas és fárasztó egyben, de megéri kipróbálni, hiszen a résztvevők szinte nem is egymás ellen küzdöttek, hanem leginkább maguknak akartak bizonyítani. Ez a verseny nagyon kemény, amit bizonyít az is, hogy csak csekély számú csapat tudja befejezni.  

És ha a nemzetközi versenyek közül kell választanod?

Akkor a 2014-ben, ciprusi külszolgálatom alatti Military Skills Competition és a Winter/Summer Challenge elnevezésű versenyekre esne a választásom. Utóbbin a mi csapatunknak sikerült az első helyezésért járó trófeát a magasba emelni. Hosszú, egész napos megmérettetés volt, ahol 12 kilogrammos málhazsákkal kellett hat kilométert futni, akadálypályát és számos, embert próbáló feladatot teljesíteni – köztük bekötött szemmel történő terepvezetési gyakorlatot, sebesült hordást labirintusban, METHANE gyakorlatot, idegen hadseregismeretet tesztelő feladatot, úszást és éleslövészetet. A magyar csapat a verseny történelmében először nyerte meg a trófeát Cipruson. A csapattagok célzott felkészüléssel végzett munkája miatt vált egyedülállóvá ez a verseny. Korábban a csapatokban nem voltak női résztvevők, deezenváltoztattak a szervezők a kiíráson, azóta minden szektor delegál képviselőt a „gyengébbik" nem soraiból is. Mint első női versenyző és bajnok egyben, jutalmul vacsorameghívást kaptam Kristin Lund vezérőrnagy asszonytól, az akkori ciprusi misszió vezetőjétől. Ennél megtisztelőbb élményben azóta sem volt részem, örök emlék marad ez a találkozás. A misszió alatt részt vettem még a 10 kilométeres Road Run versenyen is, ahol szintén első helyen végeztem. A legrangosabb megmérettetés 2014 novemberében volt, amikor is elindultam az ottani szokások szerint megrendezett Aphrodite Nemzetközi Félmaratonon, amin második helyezést értem el a sok nemzet remek sportolója között. Úgy érzem, az az év volt a legszebb, mind a misszióban végzett munkám, mind a sportversenyeken teljesített dobogós helyezések miatt. Bízom benne, hogy a fotók visszaadják mindazt, amit azokban a pillanatokban éreztem. Ha visszagondolok az eredményeimre, további erőt ad, hogy feljebb és feljebb jussak a sport- és a katonai pályafutásomban.

Említetted, hogy a koronavírus idején is rendszeresen sportolsz. Melyek a kedvenc mozgásformáid?

Szeretem a maximumig hajtani magam, ezért vagyok büszke arra, hogy fizikai állapotfelmérő lapomon legtöbbször 360 pont szerepel. Kedvenc mozgásformám a futás mellett a felülés. Az a tervem, hogy ebben a kategóriában egyéni rekordot állítok fel. Jelenlegi csúcsom 950 darabnál is több, amit nagyjából 35 perc alatt teljesítek. Természetesen a kijárási korlátozás közben is edzettem az otthoni futópadon és aerobik-jellegű gyakorlatokkal „a maradj fitt otthon" jelmondatával.

Valóban látszik, hogy komoly eredmények vannak mögötted. Mit üzennél annak, aki most kezdi el a mozgást, vagy középhaladó a sportban?

Kislánykoromban úgy akartam kinézni, mint az a bizonyos futó, aki olimpiai aranyat tart a kezében. Az motivált, hogy én legyek az, akinek megveregetik a vállát, mert a dobogó tetején állhat! Hiszem, hogy minden fejben dől el! Most már végre én is állhattam a dobogó tetején, és hallhattam azt, hogy „úgy szeretnék kinézni, mint Arnót Anita". Szeretném biztatni és motiválni minden jelenlegi és leendő katonatársamat, akiknek már most is vonzó ez a hivatás és a sport szeretete, hiszen minden erőfeszítésnek megvan az eredménye.