Rendhagyó történelemóra az Isonzó-völgyben

A bencés diákok szlovéniai és olaszországi helyszíneket érintő tanulmányútját - a korábbi alkalmakhoz hasonlóan - most is a Honvédelmi Minisztérium és a Centenáriumi Hadtörténeti Egyesület támogatta.

A látottak természetesen szorosan kapcsolódtak a diákok által korábban tanultakhoz: tizenegyedikben, az utazás előtt a történelemórákon részletekbe menően foglalkoztak az első világháború eseményeivel, a Nagy Háborúnak Magyarországra és társadalmunkra gyakorolt hatásaival, valamint az Isonzó-front eseményeivel. Az érettségire történő felkészülésében pedig ismételten nagy hangsúlyt kap majd a magyar történelemnek ezen időszaka. Látogatásuk szervesen illeszkedett tanulmányaikba, különleges módon egészítve ki a diákok ismereteit, közel hozva hozzájuk mindazt, amiről korábban csak a tankönyv lapjairól, olvasmányaikból és tanáraik előadásaiból hallhattak.

Az első megálló a visintini magyar kápolnánál volt, ahol a kápolna történetének ismertetését követően, Finta Sándornak, az első világháborúban 1917-től eltöltött közel másfél éves frontszolgálata alatt írt versei egyikével emlékeztek, majd elhelyezték koszorújukat.

A kápolnától a Doberdó-fennsíkon a Monte San Michele magaslatához vezetett az út, ahol a Museo del Monte San Michele állandó kiállításait tekintették meg a fiatalok. A múzeum munkatársainak kalauzolása mellett lehetőség nyílt az isonzó-völgyi ütközetek képes és szöveges dokumentumainak részletes, interaktív megismerésére. A kiállítás másik részében pedig egy igazán egyedülálló, a virtuális valóság modern eszközeivel életre hívott kiállításba nyertek betekintést, ahol a VR-technológiának köszönhetően is részesei lehettek a csaták különböző eseményeinek, az osztrák-magyar és az olasz oldalról nézve egyaránt. Külön megtiszteltetés volt, hogy látogatásukról a múzeum a saját Facebook-oldalán is beszámolt.

A kiállítás megtekintését követően, a múzeum közelében található emlékműtől pillanthattak rá a tanulók az Isonzó-folyó tágas völgyére. Juhász Gyula „Francia katonának” című verse után Jámbor Lajos „Az agyagemberekhez” című költeménye hangzott el. Az elhangzó versek mellett felolvasott naplórészletek segítettek megidézni a „terrakotta agyagembereket,” a vörös agyagtól átázott és elszíneződött ruhájú hős honvédek alakját.

A magaslatról a magyar királyi 4. honvéd gyalogezred emlékhelyéhez zarándokoltak a fiatalok. Ennél ez emlékműnél nemcsak koszorút helyeztek el, hanem a koszorúkkal és nemzetiszín szalagokkal díszített és körülvett kopjafán rögzítették osztályuk emléktábláját is, amely hagyományt teremtően társult a már évekkel ezelőtt felhelyezett emléktáblákhoz, amelyek között két, az iskola korábbi osztályai és osztályfőnökei által hátrahagyott tábla is szerepel. Az itteni megemlékezést Szabó István naplójából felolvasott sorok vezették be, majd közösen elénekelték a „Kimegyek a doberdói harctérre” kezdetű népdalt.

A tanulmányút a Fogliano-Redipugliában található osztrák-magyar, valamint olasz temetőben tett látogatással ért véget. Az emlékkoszorú elhelyezése után Gyóni Géza és Juhász Gyula verseit hallgatták meg a diákok, majd a Himnusz eléneklésével zárult a megemlékezés. Az osztrák-magyar temető sírkövei között sétálva neveket olvastak – ismeretlen emberek neveit fürkészték, neveket, amelyekre talán már nem is emlékszik senki. S az ismeretlenség ellenére is a kapcsolódást keresték, amely minket, a ma élőket, az emlékek és emlékezések révén ezen hősökhöz köt.

Az események valós átélésében nagy szerepet játszott a természet ereje. A megemlékezések napjának reggelén a tenger felől érkező szél borús időt hozott. A felhők mögött megbújó Nap, a borongós, szeles idő komor hangulata kísérte a diákokat a Doberdói-fennsík sziklás oldalait és az Isonzó-völgyét bejáró útjukon. A szakadó eső és ködfelhő borította bús sziklás magaslat rögei és sziklacsúcsai – mint az egykoron itt zajló harcok tanúi – meséltek véres csatákról, megtört szerelmekről, tovatűnő életekről, bajtársiasságról és hősiességről. S bár borúsan indult a nap, a temetőkben töltött idő alatt a felhők mögül előbújó Nap sugarai a remény hírnőkeivé váltak, az emlékezésben újjászülető élet és győzelem üzenetét hordozva a ma élők számára.