Mozgalmas napok a püspökszilágyi lőtéren

Hideg szél cibálja a még kopasz ágakat, bokrokat a püspökszilágyi lőtéren. Az ember néha úgy gondolja, szívesen leheveredne a katonák mellé a földre, ahol talán kevésbé érné a légmozgás, de látva az ott folyó munkát, inkább állva marad.

„Elméletileg negyvenöt perc áll rendelkezésre a műszaki fekvő lövészteknő kiásásához, de most a művelet addig tart, ameddig nem végeznek" – helyez képbe minket Kiss Ferenc alezredes, az MH 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnokának helyettese, a Honvéd Palotaőrség parancsnoka.

Ahogy a palotaőr alezredesnek nem derogál néhány tucat lassan terebélyesedő lyukban ügyködő egyenruhást szemlélni, úgy a közkatonák is felettébb igyekeznek feladatuknak eleget tenni. Ez ugyan a nagy szárazság miatt cseppet sem egyszerű, de a gyalogsági ásók serényen csillognak a napsütésben.

Azért van idő a beszélgetésre. Az alezredestől megtudjuk, hogy a február végén bevonultak három hónapos ilyen jellegű alapkiképzése több szempontból is jó. Egyrészt a jövendőbeli elöljáróik, parancsnokaik a helyben zajló kiképzés során előbb és jobban megismerik katonáikat, sőt azt is, hogy ki milyen beosztás ellátására lesz a legmegfelelőbb. Másrészt ők maguk is gyakorolják az alapkiképzést és annak különböző mozzanatait. Mivel ilyen jellegű tevékenységet a dandárnál még nem végeztek, ők is háromhetes módszertani foglalkozáson készültek fel az alapkiképzés szakszerű végrehajtására. Annál is inkább, mert az utóbbi években jelentősen kibővült annak témaköre: a katonáknak egy sor új ismeretre, készségre is szert kell tenniük.

„A keddi műszaki kiképzés után lőkiképzés, majd lőgyakorlat következik. Azután folyamatosan tart a képzés a május végi zárógyakorlaton át egészen a 31-én esedékes esküig. Ezt követően kezdődik a speciális tréning, aszerint, hogy kiből lesz palotaőr, katonai rendész, díszelgő vagy éppen logisztikus.

Időközben Haslinger Richárd százados, a Honvéd Díszzászlóalj 1. csoportjának parancsnoka éberen figyeli a közelebb-távolabb fekve szorgoskodó katonákat, sőt az őket biztosító társaikat is, akik lövésre kész gépkarabélyokkal őrzik biztonságukat. Nincs egyedül: a főtisztek, tisztek munkáját altisztek is segítik. Közülük nem egy a szolnoki különlegesektől érkezett, s nyilvánvaló, hogy többen egy-két nem akármilyen misszióban is szolgáltak. Így nemcsak ellenőriznek, felügyelnek, hanem egyben pályakezdő bajtársaik példaképei is…

„Eddig a többség példásan végzi a feladatát" – halljuk a századostól, aki azért időnként odaszúr egyet-egyet annak, akinek kell.

„Kéttenyérnyi lyukat ásott fél óra alatt? Gondolja azt, hogy lőnek…"

A gyalogsági ásó kissé gyorsabban forog, de a szikkadt föld nem nagyon engedelmeskedik. Pár méterrel arrébb más a helyzet: ott mintha nedvesebb lenne a talaj. Gondolom én…

„A föld ugyanolyan" – legyint a százados – „A technika nem egyforma, no meg az akaraterő és persze a kor sem. A most itt lévők zöme 18 és 30 év közötti, de akad idősebb is."

Mint nem sokkal később kiderül, még dobos is van köztük −mármint olyan, aki boldog civil életében dobolt. Ezt onnan tudom, hogy az egyik parányi lyuknál Kiss alezredes megjegyzi: „A dobolás könnyebb, ugye?" Meglehetősen elkínzott tekintet kíséri az „igen" választ….

Kiss alezredes és Haslinger százados közben vizsgáztatnak is. Nem elég ugyanis a lövészteknőt kiásni, pontosan kell tudni azt is, milyen célokat szolgálnak e műszaki létesítmények, mi ellen védenek, melyek a tüzelési szektorok és így tovább. Minderről ásás közben kell számot adni a katonáknak, mert az idő sürget: pontosabban az ebédidő, amit már másodszor tolnak arrébb egy-egy fertályórával.

Persze vannak kivételes adottságú fiatalok is, mint például Pádár Arnold közkatona.

„Martfűről vonultam be februárban, de már jóval korábban foglalkoztatott a katonai pálya gondolata" – mondja katonásan az egyenruhás fiatalember. „Az eddig eltelt egy hónap alatt nem csalódtam: kemény ugyan a kiképzés, de nagyon jó társaság alakult ki. Nagyon rendesek a parancsnokaink, a rajparancsnoktól kezdve egészen az ezredes úrig…"

Kiss alezredes halkan hozzáteszi: „Valóban összetartó alegység kovácsolódott össze az elmúlt hetekben.

A tételes, szám szerinti ellenőrzést, értékelést követően megtudjuk, hogy ebéd után lőkiképzés lesz a program. A gyakorlati fegyverismeret befejeztével még belövésekre is sor kerül, hogy a következő napi lövészetek, gyakorlatok eredményességét semmi ne veszélyeztesse.

A püspökszilágyi lőtérre kitelepült katonák napjai igazán mozgalmasan telnek…