Táncpróba

A helyiségbe lépve jól látszik, hogy órák óta tart a próba. Izzadnak a táncosok, de izzad Zsuráfszky Zoltán, a Honvéd Táncszínház művészeti igazgatója is. Jó pár évvel fiatalabb táncosai is elismerően nézik, amint az 55. évében lévő koreográfus fáradhatatlanul ropja. Mert ugye, nemcsak szóban dirigál a mester – én ugyan egy kukkot sem értettem ebből a szaknyelvből, a táncosok viszont helyeslően bólogattak –, de meg is mutatja, el is táncolja, mit szeretne látni a színpadon. 

Csörög a telefonja. Amíg a sürgős hívást lebonyolítja, felesége, Zsuráfszkyné Vincze Zsuzsa veszi át szerepét, nehogy akárcsak egyetlen perc is elvesszen a szokásos napi ötórás – reggel kilenctől délután kettőig tartó – próbából.

„És emellett van évente 120–140 előadásunk" – mondja Zsuráfszky, amikor jut rám is egy kis ideje. „A táncosok között vannak, akik több mint húsz éve szerepelnek az együttesben, de éppen ma állt be két fiatal is."

Arra vagyok kíváncsi, hogy hányféle táncot járnak „gyermekei", de nem tudja a pontos választ.

„Egy-egy tájegység táncainak is számtalan változata van. Ezeket ma már oktatási intézményben, például a Táncművészeti Főiskolán is el lehet sajátítani" – teszi hozzá, azután áradozik fiairól, lányairól, pedig nincs egy órája, hogy alaposan leteremtett őket, mondván, hogy „zavarban vannak egymás előtt".

„Ha látnád őket a Tündérmesében, ahol nemcsak táncolnak, de énekelnek, sőt prózát is mondanak! Komoly színházi produkciót adnak elő" – mondja.

A kérdésre, hogy ő maga fellép-e még, nemmel válaszol. Azután mégis említ egy kivételt. A Draculát, amelyben ő táncolja a címszerepet. „Ötvenévesen még rendszeresen felléptem, ma már nem szívesen szerepelek színpadon" – meséli.

Aztán elnézést kér, de mennie kell.  A próba folytatódik tovább. Még legalább egy óra hátra van belőle…