Rozsdásodó észak-koreai légierő

Észak-Korea egy esetleges háborúra történő gyors előkészületei azután voltak megfigyelhetőek, hogy 2010 végén az észak-koreai tüzérség tüzet nyitott Dél-Koreára – a Yeonpyeong szigetre. Észak-Korea az előkészületeket éppen úgy – előzetes figyelmeztetés (jelzés) nélkül – kezdte bonyolítani, mint tette azt a Yeonpyeong sziget megtámadásakor.

Dél-koreai elemzők ugyanakkor megdöbbentek az észak-koreai légierő rossz állapotán, felkészültségén.

Egyaránt meghökkentő volt a repülőgép-vezetők repülési készsége, valamint a repülőgépek állapota – köszönhetően a rossz, hiányos technikai kiszolgálásnak. A légierő emelésekor több vészhelyzet, légi meghibásodás fordult elő, és megdöbbentő volt az észak-koreai légierő parancsnoki állományának hozzá nem értése.

Annak ellenére, hogy Észak-Korea légiereje demonstrációjával próbálta megfélemlíteni Dél-Koreát, a hatás visszafelé sült el. A néhány tíz darab (egyes források szerint 40) MiG-29 típusú vadászrepülőgép mellett, az észak-koreai légierő néhány száz, a hidegháború időszakából való szovjet és kínai harci gépből áll. A kínai repülőgépek idejétmúlt, szovjet konstrukciók másolatai, és az észak-koreai légierő repülőgépparkjának nagy része olyan repülőgépekből áll, amelyek már a ’70-es években elavultnak számítottak. Az észak-koreai légierő gyakorlatai megerősítettek sok dél-koreai és amerikai szakértőt arról, amit eddig is gyanítottak: az észak-koreai légierő szinte képtelen repülni és szinte képtelen harcolni.

Sem Kína, sem Oroszország nem szeretné egy esetleges szállítással bátorítani Észak-Koreát, ezért állt el mindkét ország katonai repülőgépek szállításától. Ezen felül köztudott, hogy Észak-Koreával nem egyszerű üzletelni. Gyakran egyszerűen megtagadják a fizetést, vagy a megvásárolt eszközöl kifizetése a szerződéstől eltérően hosszú időt vesz igénybe.