„Átkeltünk a rettenetes huszadik századon”

Kegyeleti emlékünnepséget tartottak november 1-jén, kedden délután a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Sátoraljaújhely köztemetőjében található Hősök Temetőjében a városi önkormányzat, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal, a Zemplén Térségi Katasztrófa- és Polgári Védelmi Szövetség és az Eötvös József Börtönügyi Egyesület szervezésében.

E katonai temető azért különleges, mert több mint ezerötszáz, különböző nemzetiségű katona alussza itt örök álmát. Sátoraljaújhely ugyanis az első világháború idején fontos vasúti közlekedési csomópont volt. A város kórházában számos sebesült katonát ápoltak, akik közül sokan menthetetleneknek bizonyultak.

A temetőben nyugvó hősi halottak közül a legtöbben magyarok, de az egykori Osztrák−Magyar Monarchia minden nemzetiségéből található itt áldozat – osztrák, német, ruszin, lengyel, román, szlovák, horvát katonák, valamint szerb és orosz hadifoglyok is. Az azonosítható katonáknak külön sírhelyet jelöltek ki, a járványos megbetegedésekben elhunytakat pedig tömegsírba temették.

A fejfákat részben az állam költségére, részben pedig közadakozásból állították. Később a temető déli részébe temettek néhány katonát azok közül, akik a második világháború során az újhelyi harcokban estek el.

„Tiszteletre méltó ennek a temetőnek az elnevezése" – mondta köszöntőjében Szamosvölgyi Péter. Sátoraljaújhely polgármestere hozzátette: „Úgy érzem, függetlenül attól, hogy a győztes vagy a vesztes oldalán állt, valamennyi katona, aki parancsszóra fegyvert ragadott és életét adta az első vagy a második világháborúban, hős volt, hiszen hazájának tisztelete vezette őt a harctérre. Talán a legtöbb itt nyugvó katonának már hozzátartozói sincsenek, ezért is kötelességünk nekünk ápolni és rendben tartani ezt az emlékhelyet, hiszen az a nemzet, amely a múltját nem becsüli, a jövőjét sem érdemli meg."

„A nagy háborúk legfájóbb, legkínzóbb kérdése, amit újra és újra felteszünk, az, hogy mindez hiába?" – mondta ünnepi beszédében Hende Csaba. A honvédelmi miniszter szerint „minket is megérintenek Vörösmarty Mihály szavai, amelyek ebben a temetőben is olvashatók: «Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért»."

Hende Csaba kiemelte: „Az emlékezés útját valamennyiünknek be kell járnunk. Az elmúlt század két világháborújában sokat vesztettünk, az egész nemzet és benne minden család. Emlékeznünk kell a katonák helytállására, hogy nem volt hiábavaló, ami történt. Átkeltünk a rettenetes huszadik századon, annak borzalmas háborúin, diktatúráin. Mi, magyarok mindig újra tudtuk kezdeni az életünket ezek után is."

„Ez a temető közös történelmünkről, közösen megélt sorsunkról, közös halottainkról beszél.
Aki akarja, itt megtudhatja, milyen érték, milyen elképesztően nagy kincs az emberség és a becsület, a haza és a béke, az élet és a szabadság, az otthon és a család. Milyen érték az, hogy összetartozhatunk egymással. Aki akarja, itt megértheti, milyen árat fizettek mindezért dédapáink és nagyapáink. Aki akarja, itt megértheti, hogy milyen erősen, milyen mélyen tartozunk össze minden honvéddel és kivétel nélkül minden katonával, aki itt várja a feltámadást" – fogalmazott ünnepi beszédében a honvédelmi tárca vezetője.

Hende Csaba hangsúlyozta azt is, hogy másfél év kemény munkája és készülődése után az Országgyűlés rövidesen elfogadja azt az új törvényt, amely régi adósságot törleszt: megnyugtató keretet ad majd a hadisírgondozás nemes küldetésének.

Az emlékünnepség végén a jelenlévők elhelyezték a temető emlékművénél és a katonasíroknál a megemlékezés koszorúit, virágait. A Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség nevében Hende Csaba koszorúzott, illetve Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese koszorúzott.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária

(További képekért kattintson galériánkra!)