Rumsfeld a fogolykínzások fő felelőse

Rumsfeld 2002. december 2-án felhatalmazást adott arra, hogy a guantánamói börtönben agresszív kihallgatási módszereket alkalmazzanak a foglyokkal szemben. Ezzel közvetlenül hozzájárult a Guantánamóban elkövetett visszaélésekhez – áll a szövegben, amelynek összefoglalóját helyi idő szerint csütörtökön nyilvánosságra hozta a szenátus fegyveres erők bizottságának demokrata elnöke, Carl Levin és rangidős republikánus tagja, John McCain arizonai szenátor, volt elnökjelölt.

Bár hat héttel később visszavonta, Rumsfeld engedélyének híre elterjedt az amerikai fegyveres erők soraiban, s közrejátszott abban, hogy az iraki Abu Graib és az afganisztáni amerikai börtönökben is elkövessenek ilyen visszaéléseket – állapítja meg a jelentés.

“A 2003 végén az Abu Graib börtönben elkövetett visszaélések nem egyszerűen néhány, saját szakállára cselekvő katonának tulajdoníthatók" – áll az összegzésben. Az olyan kihallgatási módszerek, mint a foglyok meztelenre vetkőztetése, kényelmetlen testtartásba kényszerítése vagy kutyákkal való megfélemlítése csak azután jelentek meg Irakban, hogy engedélyezték azokat Afganisztánban és Guantánamóban – folytatódik a szöveg.

Rumsfeld mellett Richard Myerst, a vezérkari főnökök egyesített bizottságának volt elnökét is hibásnak tartja a jelentés mint aki megakadályozta a kihallgatási módszerek felülvizsgálatát.

A szóban forgó kihallgatási módszereket egy olyan kiképzési programból vette a hadsereg, amellyel az amerikai katonákat készítik fel arra az esetre, ha fogságba esnek, és az ellenség a genfi egyezményeket vagy a nemzetközi jog más szabályait sértő kihallgatásnak veti alá őket.

Először az iraki Abu Graib börtönből szivárogtak ki hírek foglyok bántalmazásáról, később más amerikai börtönökből is. George Bush távozó elnök kormánya kongresszusi nyomásra módosított irányvonalán, az azóta elnökké választott, beiktatás előtt álló Barack Obama pedig ígéretet tett a guantánamói börtöntábor bezárására.

McCain úgy fogalmazott az összefoglalóhoz fűzött állásfoglalásában, hogy “ez a gyakorlat rossz, soha nem ismétlődhet meg". A jelentés “megbocsáthatatlan kapcsolatra derített fényt a genfi egyezményeket semmibe vevő ellenségeink megalázó kihallgatási módszerei és az amerikai fogságban lévőkkel szemben alkalmazott kihallgatási módszerek között" – írta.

“Egyértelmű volt a vezetők üzenete: elfogadható dolog megalázó és durva módszerekkel kihallgatni a fogvatartottakat" – állapította meg Levin. A témáról készült legátfogóbb kongresszusi jelentésként jellemzett beszámoló teljes szövegét bizalmasnak minősítették.