Sokszor este van reggel

Pécsen műszaki főiskolán, gépészmérnökként végeztem, és ezután a BME-n szerettem volna egyetemi végzettséget szerezni. Itt, Budapesten „ért utol" az NFTC-kampány, na meg a lehetőség, miszerint a légierőhöz civil diplomával is jelentkezhetek pilótának. A repülés ismereteinek elsajátítása civilben (is) eléggé költséges, de mivel nagyon érdekelt a pilótapálya, számomra egyértelmű volt a döntés: félbehagyom a műszaki egyetemi tanulmányaimat. Miután átestem a kötelező alkalmassági vizsgálatokon, Szabadszálláson, az egykori Alföldi Kiképzőközpontban pedig az alapkiképzésen, a felkészítésem Szolnokon Jak–52-esen a repülőkiképzéssel, 15 ejtőernyős ugrással, majd közel két évig Kanadában, az NFTC-program légcsavaros és sugárhajtású kiképzési rendszerének keretében folytatódott.

Miért nem vadászpilóta lett?

Minden pilótajelölt a rátermettségének megfelelő pályára kerül. Nagyon sokat jelent számomra az utazás és a repülés élménye. Egy globális hatótávolságú repülőgéppel rövid idő alatt egész kontinensek felett haladunk át. Mi huszonnégy órát repülünk, a vadász kollégák szolgálata viszont teljesen más jellegű. Úgy adódott, hogy három évet repültem Kecskeméten, a szállítórepülő-századnál, onnan pedig parancsnoki döntés alapján Pápára, a Nehéz Légiszállító Ezredhez, vagyis a HAW-hoz kerültem.

(Az interjút teljes egészében a Magyar Honvéd magazin április 13-án, pénteken megjelenő számában olvashatják el!)