Magyar győztes az MFO biatlonversenyén

Szöveg: MFO | 2014. augusztus 23. 8:12

Hortoványi András főtörzsőrmester, a Többnemzeti Erők és Megfigyelők (Multinational Force and Observers − MFO) misszió déli táborának járőre nyerte az MFO idei biatlonversenyét.

A főtörzsőrmester a versenykiírás után rögtön jelentkezett a versenyre, és mindössze két hónap állt rendelkezésére, hogy a – szolgálat mellett – a lehető legjobban felkészüljön a sivatagi melegben az embert próbáló megmérettetésre. Az alábbiakban az ő élménybeszámolóját olvashatjuk.

Rögtön szöget ütött a fejembe, hogy be kellene nevezni a biatlonversenyre. Mindenképpen ott akartam lenni. Végül kiderült: egyedüli magyar résztvevő voltam. Két különböző távon lehetett indulni. Én az első ilyen jellegű versenyemen a biztonságra törekedtem, így a rövidebben indultam. 25-en álltunk a rajtvonalnál, és kétszázharminc méter úszás, valamint három és fél kilométer futás várt ránk.

Start! Az első bójánál már elsőként fordultam. Végig vezetve tempóztam, majd a végén kipattantam a vízből. Rohantam a futófelszerelésért. A lábamat nem igazán sikerült a homoktól megszabadítani, éreztem futás közben, de az adrenalin elnyomott mindent. Csak a táv volt előttem. Egy perimeter kör. Futás. Hajnal volt. A Nap még éppen csak ébredezett. Szeretem a reggeleket. Ez, meg az első pozícióban elfoglalt helyem, adott annyi lendületet, hogy csak suhantam. Nem éreztem fáradást, nem éreztem, hogy a homok szétvágja több helyen a lábam. Vége volt a körnek, vissza, lefordultam a beachre. Megfutottam a végét. Tudtam, hogy első lettem, de az időn akartam még faragni.

Mielőtt lekanyarodtam a célba a beachre, megelőztem még a hosszabb táv utolsó emberét. Látásból ismertük egymást az amerikai sráccal. Miután beértem, elindultam vissza utána, mert láttam, nagyon elfáradt. Gondoltam, nyulazok neki, „behozom" a célba. Utolértem, befutottunk. Jó volt!

Eredményhirdetés következett. A francia liaison adta át az érmeket. Ő is elindult a rövidebb távon becsületből. Az olasz doki lett a hosszabb távon a második. Így, hárman voltunk európai indulók. Összefoglalva az egész versenyt és a boldogságomat egy multinacionalitást kifejező zárómondattal: Egyiptomban, angol ember által szervezett versenyen, nagyon nagy többségben amerikai résztvevőkkel indulni, majd nyerni, és francia úriembertől az aranyérmet átvenni − ez az érzés megfizethetetlen.