Svájci gárdisták a Vatikánban
Szöveg: Tamás Tibor | 2012. február 18. 8:08Január első szombatjától újra a Magyar Honvédség katonái, a Honvéd Palotaőrség tagjai adnak díszőrséget a Sándor-palotánál. A palotaőrség a Nemzeti Honvéd Díszegység része, amelyhez hasonló katonai alegységgel számos ország büszkélkedhet. Ezért, hogy jobban megismerjük hagyományaikat, bemutatunk néhány szomszédos, valamint különleges sajátossággal rendelkező díszelgőegységet. Következzék sorozatunk nyolcadik része: a legrégibb, leglátványosabb, részleteiben legismertebb díszalakulat: a Pápai Svájci Gárda.
1506. január 22-én este Kaspar von Silenen luzerni nemes vezetésével a Porta del Popolón át bevonult Rómába 150 svájci zsoldos. A Szent Péter-bazilika erkélyéről maga Gyula pápa adta áldását rájuk. Így január 22-e a csapat történelmi születésnapja, a Sacco di Roma során tanúsított hősiességük okán pedig május 6. a valódi ünnep. Ekkor tettek esküt az apostoli palota Szent Damasus udvarán.
A 216. pápa korkövetelményt ismert föl, hiszen személyét, egyben a pápai államot 1506-tól a bátor és hűséges, verhetetlen harcmodorú, testőrködésben már ekkor nagy hagyományú helvét harcosok védték. Így történt 1527-ben is a kegyetlen Sacco di Roma révén Rómára támadó V. (Habsburg) Károly ellenében, aki miatt egyébként az oszmán is megindult Európa, így hazánk ellen is.
A II. János Pál elleni 1981-es merényletkor a civil ruhás Alois Estermann testével védte az esetleges további lövésektől a Szentatyát. S e bátor katona éppen egy (elborult elméjű) gárdista lövéseinek esett áldozatául feleségével együtt 1998-ban, pont amikor kinevezték a gárda testőrparancsnokának.
Térjünk át a szelídebb oldalra! Az 1929-es lateráni szerződéssel elismert pápai fennhatóságú Vatikán őrző-védő gárdát tarthat úgy, hogy az nem számít külföldi fegyveres erőnek. Mivel Svájc tiltja a külföldi katonai szolgálatot, a helvét kormány szerint hivatalosan az egység rendőri erő, a Pápai Ház prefektusától függő alakulat. Ily módon szabadon, magánemberként vállalhatnak szolgálatot.
A sorállomány tagja csakis gyakorló katolikus, svájci állampolgárságú, katonai szolgálatot teljesített, 19-30 év közötti, legalább 174 cm magas, minimum érettségizett, nőtlen férfi lehet. Kétéves szerződést ír alá, cirka 1200-1300 euró havi járandóságért.
Zászlója pedig egy fehér kereszt által négyfelé osztott mező. Az első mezőben mindig az éppen uralkodó pápa, a zászló közepén pedig a mindenkori parancsnok címere szerepel. A zászlót két hatalmas pallost vivő gárdista kíséri.
Napjainkban az egység 112 fős; ezredesi rangú parancsnokát 6 főtiszt segíti, köztük egy alezredes tábori lelkész, aki a toborzó, kulturális szervező is. A gárdisták a mindenkire kötelező érvényű, kitűnően fölszerelt svájci hadseregből kerülnek ki; zömük frankofon, vezénylési nyelvük mégis német – immár ötszáz éve!
Egyenruhájuk jellegzetesen reneszánsz. A közhiedelemmel ellentétben nem Michelangelo, hanem Jules Repond ezredes tervezte 1914-ben Rafaello freskói alapján. Ennek színei (sárga, kék, piros) az alapító pápák címeréből származnak. 154 darabból áll; egyénileg szabott s mindegyiket személyesen a pápa áldja meg.
Hétköznapi viseletük: egyszínű, sötétkék egyenruha, fekete baszksapka.
Díszőrségük a leglátványosabb, ám legkisebb szolgálat. A dolgos hétköznapok kevésbé látványosak: a vatikáni államhatárt jelképező városkapuknál álldogálnak, forgalmat ellenőriznek, afféle információs és portaszolgálatot teljesítenek; elmagyarázzák: a Vatikán tényleg külön állam, tessék jegyet váltani és csak a kijelölt útvonalon sétálni, bámészkodni, fényképezni. Emellett a pápai miséken és kihallgatásokon a Szentatya trónja körül állnak, irányítják az embereket, biztosítják a rendet, merthogy nem egyszerű díszőrség, hanem őrző-védő katonai egység is, akik emiatt pisztollyal és géppisztollyal is rendelkeznek, valamint külön terrorelhárító kiképzést kapnak svájci katonatisztektől.
A szigorú szolgálaton kívül a gárdisták kevés szabadidejüket művelődéssel és sporttal töltik. 1975 óta saját focicsapatuk van FC Guardia néven.
(Folytatjuk!)
Fotó: Archív
