Szalay-Bobrovniczky Kristóf: a tartós béke illúzió

Ki tudja, hány generáció óta tartja magát az a mondás, hogy ha egy szomszédos ország megtámadná Magyarországot, néhány óra alatt ellenállás nélkül el tudná foglalni Budapestet. Van ennek valóságalapja, meg tudja magát védeni ma Magyarország?

Mindennap azért dolgozom, hogy a nemzeti önerő előteremtésével egy olyan, a jelen és jövő kihívásainak megfelelni képes haderőt hozzunk létre, amely képes megvédeni hazánkat egy fegyveres konfliktus során. A kérdésnek tehát nem annak kell lennie, hogy meg tudjuk-e védeni magunkat, hanem annak, hogy milyen áldozatok árán tudjuk ezt megtenni. A veszélyek korát idő előtt felismerve a kormány a honvédelem kérdését kiemelt nemzeti ügyként kezeli, és a külső gazdasági kihívások teremtette akadálypályán is biztosítja a Magyar Honvédség átfogó modernizációjához szükséges forrásokat. A nemzeti önerő mellett egy külső támadás esetén ugyanakkor számíthatunk szövetségeseink gyors és hatékony segítségére is.

A közelmúlt híreit figyelő laikusban könnyedén kialakulhat az a benyomás, hogy a világ forrong. Hogy látja ezt: valóban véget ért a béke korszaka és beköszöntött a háborúké?

Vállalom a tabudöntő szerepét. A tartós béke, a konfliktusok és súrlódások nélküli világ egy illúzió, és súlyos árat fizetünk azért, hogy az örök béke színes Csipkerózsika-álmába ringattuk magunkat Európában. Magyarország azonban a miniszterelnök vezetésével idejében felébredt a hosszúra nyúlt, pihe-puha álomból, és elkezdtünk erőt gyűjteni ahhoz, hogy békében és nyugalomban élhessünk, és egy békés és rendezett országot hagyjunk örökül gyermekeinkre és unokáinkra. Kétségtelen ugyanakkor, hogy a 2010-es évektől érezhetően több válsággal és konfliktussal szembesülünk, mint korábban. Itt többen az egypólusú világrend végét teszik mindezért felelőssé, amely nézetem szerint inkább következmény, mint a problémák forrása. Meggyőződésem, hogy a hidegháborúban kialakult intézményrendszer mára katalizátora a hidegháború utáni világunkban felszínre törő konfliktusok legalább egy részének. Holott a remények és az ígéretek ezzel ellentétesen úgy szóltak, hogy a hidegháború végeztével a hidegháborús intézményrendszerek képesek a tartós béke szavatolására. „Ami nem fejlődik, az hanyatlik” – ez az érzésem a mi világunk kereteit biztosító nemzetközi rendszerről. A kilencvenes és a kétezres években a globalizáció mindenhatósága vált általános nézetté, most pedig az ebből fakadó negatív következményekkel, a globalizáció árnyoldalaival kell szembesülnünk. A nemzetközi rend eresztékei recsegnek-ropognak.

Ön szerint mi lesz a kifutása az orosz-ukrán és az izraeli háborúnak?

Ami az orosz-ukrán és az izraeli háború kifutását illeti, nem pályázom a szakértők és az elemzők kenyerére. Egyik konfliktus sem fog holnapra megoldódni. Az igazi kérdés, hogy milyen hatással lesznek ezek a háborúk a fennálló rendre és benne Európára. Mit jelentenek ezek a konfliktusok Európa biztonsága szempontjából? A válasz mindkét esetben ugyanaz: egy elhúzódó háború romboló hatást gyakorol Európa biztonságára és stabilitására. Ez különösen az ukrajnai háborúra igaz. Minél tovább tart, annál nagyobb az eszkaláció esélye, és annál tovább nőnek a már így is hatalmas emberi és anyagi áldozatok. A magyar kormány szilárdan kitart az orosz-ukrán háború kezdete óta képviselt álláspontja mellett, csak az azonnali tűzszünet és a béketárgyalások haladéktalan megindítása jelenthet kiutat a milliók életét tönkretevő konfliktusból. Az izraeli konfliktusnak a gyújtópontja viszont nem egy államok közötti háború, mert ami Izraelben történt, az a civilizációnk ellen elkövetett, barbár bestializmus. Nők, gyermekek, csecsemők, öregek és védtelenek hidegvérű gyilkolása túl van minden háborús bűncselekményen, és túl van minden nemzetközi jogon. A barbarizmust nem lehet tolerálni. Hazánk tehát kiáll Izrael önvédelemhez való joga mellett, amint azt az Országgyűlésben elfogadott politikai nyilatkozat is megerősíti.

Európa, sőt, a régió is a terrorfenyegetettség megemelkedésétől hangos. Mire kell számítani Magyarországon?

A déli régiók több évtizedes instabilitása folyamatosan gerjesztette és az utóbbi hónapokban a korábbinál is nagyobb mértékben felerősítette a térségből induló illegális migrációt. A terrorszervezetek előszeretettel használják a migránsok jelentette álcát az Európába történő bejutásra. Az elmúlt időszakban tapasztalható volt, hogy a kontinensünk déli határainál vagy akár a magyar határkerítésnél lévő migránsok egyre agresszívebbek. A hazai titkosszolgálatok nyilvánosságra hozott jelentése egyértelművé teszi, hogy az afganisztáni tálib rezsim és a hozzá kapcsolódó térségbeli terrorszervezet-hálózat és annak tagjai át akarják venni a balkáni embercsempészet egyre jövedelmezőbb üzletét. Céljaik elérése érdekében mindennapos, hogy fegyvert rántanak. Déli határkerítésünk tehát egy védvonal a terrorizmussal szemben.

Az ismét fellángolt izraeli-palesztin konfliktus is rámutat: a terrorizmussal nincs békekötés. Az ellenőrizetlen, tömeges migráció és a terrorizmus összefonódása egyre súlyosbodó, mondhatnám egzisztenciális fenyegetettséget jelent. A kormány a kezdetektől, a 2015-ben kitört migrációs válságtól nagy hangsúlyt fektetett a probléma napirenden tartására az euroatlanti szövetségi rendszerben. Az illegális migrációt és a kapcsolódó kihívásokat, mint a brutális hasznot hajtó szervezett bűnözést, ember- és fegyverkereskedelmet, és mindezek kísérőjelenségét, a terrorizmust ugyanis csak határozott, illetve összehangolt fellépéssel lehet megállítani. De a közös álláspont kialakításáig is nap mint nap küzdenünk kell a határainkon „toporgó” kihívásokkal. A kormány egy évtizede konzekvens, a magyar és az európai érdekeket előtérbe helyező migrációs politikát folytat azzal, hogy megerősítette a déli határ védelmét, amiben a Magyar Honvédség is kiemelt szerepet játszott. Az időben meghozott döntéseknek köszönhető, hogy Magyarország és a magyar emberek nagyobb biztonságban vannak, mint más nyugati országok polgárai.

Ezt a biztonságérzetet pedig az Adaptive Hussars 23 elnevezésű országos gyakorlattal tovább erősítettük. Ennek során mintegy 4500 katonát és 200 technikai eszközt mozgattunk meg országszerte, több vármegyén keresztül, annak érdekében, hogy teszteljük az ország védelmi képességeit és azt, hogy miként tud a honvédség a közigazgatás rendszerével és a nemzetközi szövetségesi rendszerrel együttműködni. Ez utóbbihoz a NATO Magyarországon települt többnemzeti alakulatai is hozzájárultak.

Október közepén benyújtotta a csádi katonai misszió indítására vonatkozó javaslatát. Miért indokolt ez, és mikor indulhat el a kétszáz fős katonai különítmény?

Helyben segítünk, ahelyett, hogy a problémát hoznánk ide. Csádi szerepvállalásunkat a „déli kihívásokkal” szembeni fellépés, az illegális migráció, a nemzetközi terrorizmus és a határokon átnyúló bűnöző- és csempészhálózatok tevékenységéből eredő kockázatok feltartóztatása indokolja. Valljuk, hogy a magyar határok védelme nem a déli határainkon kezdődik, hanem több ezer kilométerre innen. A kihívásokat helyben, a kibocsátó vagy a déli tranzitországokban kell kezelni. Mivel napjainkban a Száhel-övezet tekinthető az afrikai kontinens legakutabb válsággócának, Magyarország és egyébként Európa biztonságának szavatolását is ott kell garantálnunk.

Korábban is jelen voltunk a térségben, Magyarországot partnernek és sok esetben barátnak tekintik. Jövő év tavaszától legfeljebb kétszáz magyar katona fog szolgálni a száhelbeli országban, ami egy komplex, azaz humanitárius-diplomáciai elemekre is épülő kapcsolatépítést egészít majd ki védelmi-katonai oldalról. Ennek a komplex jelenlétnek a fokozatos felépítése már korábban, tavasz előtt elindul, így a csádi magyar katonai telepítés hivatalos indítása már ez év végén tervezett. A csádi katonai szerepvállalásunk a helyi elnök szeptemberben megküldött meghívólevele alapján, a csádi kormány kérésére és együttműködésével, a védelmi minisztériumok közötti megállapodás alapján valósul meg.

Közben dübörög a haderőfejlesztés. Össze tudná foglalni, hogy a Honvédelmi és Haderőfejlesztési Programon belül eddig mire költött a kormány?

Mielőtt beléptünk volna a veszélyek korába, a magyar kormány kiszagolta a levegőből a távolról idesodort puskapor szagát. Ezért 2016-ban hazánk történelmének legnagyobb, legátfogóbb haderőfejlesztésébe fogott Magyarország, amely a Magyar Honvédség számos elveszített képességét akarja visszaszerezni, és mindemellett egy teljes kultúraváltást megvalósítva megerősíti és modernizálja azt. A közelmúlt beszerzései között olyan, csúcstechnológiát képviselő eszközöket említhetünk, mint az Airbus H225M helikopter, a páncélozott harcjárművek között – a hamarosan teljes mértékben idehaza gyártott – török Gidrán, a német Leopard, a PzH 2000 vagy a világ jelenleg legmodernebb – és szintén idehaza gyártott – gyalogsági harcjárműve, a szintén német Lynx. Nincs honvédelem megfelelő légvédelem nélkül, néhány hete adtuk át Győrben a norvég-amerikai NASAMS légvédelmi rakétarendszert, ami szintén csúcsminőséget képvisel a maga területén. Mindezt a GDP-arányosan 2 százalékos védelmi költésünkből finanszírozzuk, ezt a szintet pedig idén és a következő években is tartani fogjuk. 

A képességfejlesztés azonban túlmutat a számszerű összegen, valamint a magasan fejlett haditechnikai eszközök beszerzésén. A program átfogó szervezeti és szemléletmódbeli változtatásokat is tartalmaz. Mindezzel a haderőreformmal nem csupán az elsőbbséget élvező nemzetvédelmi feladatok megbízható ellátását biztosítja a Magyar Honvédség, hanem hazánk szövetségesi rendszerből eredendő kötelezettségvállalásai és felajánlásai is maradéktalanul teljesülnek, és egyben magasabb szintre is lépnek. A haderőfejlesztési program keretében az új, modern eszközök beérkezése folyamatos. De nem elég megvenni és átvenni az új harci gépeket, szükség esetén bánni is tudni kell velük. Ehhez egy fiatal, modern szemléletű, magabiztos, önálló kezdeményezőképességű, az alegység parancsnokai által teljes felelősséggel vezetett honvédségre van szükség.

Hol tart és milyen fejezet következik az új Leopardok beszerzésében? Illetve, hogy kell azt érteni, hogy a Párduc fejlesztésébe beszáll Magyarország?

A Magyar Honvédség korszerű nehézeszközökkel való felszerelése érdekében 44 darab Leopard 2A7HU harckocsit, 218 darab KF41 Lynx gyalogsági harcjárművet és 24 darab Panzerhaubitze 2000-es önjáró tarackot vásároltunk. A Leopard és a Lynx gyártójával, a védelmi-ipari világélvonalba tartozó Rheinmetallal olyannyira elmélyült az együttműködés, hogy a Panther harckocsik közös fejlesztésébe Magyarország és a magyar mérnöki lelemény is beszáll. Ez pedig tovább erősíti a magyar hadiipari k+f-képességet, ami deklarált célja a magyar haderőfejlesztésnek. A csúcstechnika exportképes, keresett termék a világpiacon, márpedig mi egy csúcsminőségű magyar jövőért dolgozunk.

A honvédelmi célú fejlesztések másik lába az infrastruktúra és a kapacitások szélesítése. Hol tart ennek a megvalósítása?

Az az ország képes az önvédelemre, amely saját hadiipari kapacitásokkal rendelkezik. Ezért invitáltuk Zalaegerszegre a Rheinmetallt a Lynx páncélozott jármű gyártására, így indítottuk újra a kézifegyvergyártást Kiskunfélegyházán, és ezért indult el – szintén a Rheinmetall-lal – a várpalotai közepes és nagy kaliberű lőszer- és robbanóanyaggyár építése. Nemrég írtunk alá szándéknyilatkozatot a nagy múltú, olasz Beretta vállalattal a kis kaliberű lőszerek gyártásának bővítéséről, de együttműködünk a részben izraeli tulajdonú DND-vel is. A védelmi ipar ma már a magyar gazdaság motorjának új hengere. Az újonnan létrehozott gyárak, üzemek fokozatosan kapcsolódnak be a vérkeringésbe. A Lynx gyár már megkezdte termelését, jövőre a várpalotai üzem első üteme indul el. Gondoskodunk a szakemberképzésről is. Csongrádon a DIANA Fegyvertechnikai Technikum és Kollégium erre egy kiváló példa, itt nagyon sok elhivatott és lelkes fiatal tanul, akik majd reményeink szerint a közeljövő magyar hadiiparának avatott, „értő kezei” lesznek.

Hadd kérdezzek rá külön is a várpalotai lőszergyárra és a kaposvári Gidrán-üzemre. Az előbbiről azt mondta, európai szinten is kiemelkedő lesz a jelentősége. Hogyan kell ezt érteni? Az utóbbiról pedig azt olvasni, hogy „túl nagy a csend” körülötte.

A Várpalotai Védelmi Ipari Komplexumban épül Európa egyik legmodernebb közepes és nagy kaliberű lőszereket gyártó üzeme a magyar állam és a német Rheinmetall vállalat közös beruházásaként. Az önálló védelmi ipar fejlesztése az európai stratégiai autonómia egyik pillére. A várpalotai lőszergyár pedig nemcsak Magyarország, hanem egész Európa számára kiemelt jelentőségű, hiszen a háború hatására a fegyver- és lőszerszállító országok saját stratégiai kapacitásaikat élték fel. Ezek hatalmas igényt generáltak, amely évekre előre leköti az amúgy is szűkös európai lőszergyártó kapacitásokat, így majd a várpalotaiét is.

Tavaly december 15-én letették a közepes kaliberű lőszergyár alapkövét. A termelés 2024 második felében indulhat el a tervek szerint. A gyár várhatóan körülbelül 200 új munkahelyet teremt, és a hazai igények kielégítése mellett jelentős részben exportra fog termelni. A lőszergyár bokrétaünnepségén Thierry Breton, az Európai Unió belső piacért felelős biztosa méltatta hazánk elkötelezettségét és kezdeményezését, mert az egybevág azzal az európai uniós elkötelezettséggel, hogy növelni kell az európai lőszergyártási képességeket. Elismerően szólt a beruházás előrehaladottságáról, és gratulált ahhoz a teljesítményhez, hogy hazánk mindössze öt év leforgása alatt mintegy megduplázta a védelmi kiadásokra szánt költségvetését, amit egyúttal Európa nemzetei előtt járó példának is nevezett.

A csúcstechnológiás, nehézgéppuskával felszerelt, páncélozott, négykerék-meghajtású, gumikerekes Gidrán harcjárművek beszerzése volt a török-magyar védelmi ipari kapcsolatok első mérföldköve. Október végén arról írtunk alá szándéknyilatkozatot a török féllel, hogy már az alapjárművet is Magyarországon, a győri Rába fogja gyártani. Így a Kaposváron maradt integrációs munkálatokkal együtt ennek a harcjárműnek a teljes gyártása is hazai földre fog kerülni.

A fentiek, hogyan hatnak a védelmi kiadások szintjére? Meglesz az idén a 2 százalékos GDP-arányos költés, ami a NATO követelménye?

Magyarország egy olyan szűk elitcsoport tagja lett a NATO-ban, akik képesek tartani a GDP-arányosan 2 százalékos védelmi költési arányt. Ráadásul mi már egy évvel a határidő előtt, vagyis idén elértük ezt. Ezt az arányt nemhogy fenntartjuk, de plafon helyett küszöbnek tekintjük a továbbiakban is. Most vagy soha pillanatban van az ország. A védelmi erő kifejlesztésének most kellett nekilátni, hogy képessé váljunk az ország védelmét tisztességesen ellátni, és teljesítsük szövetségesi vállalásainkat. Mindez tehát nemcsak a szövetségesi politikai-katonai vállalásoknak történő megfelelés miatt fontos, hanem leginkább az ország védelmének megfelelő szintű biztosítása, fejlesztése érdekében. Mindehhez pedig bírjuk a kormány teljes támogatását is.

Ha már NATO. Ön mit gondol a svédek csatlakozási kérelméről? Erősítené ennek lezáródása a szövetséget?

Ahogy az már többször elhangzott, támogatjuk Svédország NATO-tagságát. Az ügy az Országgyűlés előtt van, a képviselőkön múlik, mikor születik döntés.

Ön is sokszor mondta, hogy mit sem ér a vas ember nélkül. Hogyan áll a honvédségi toborzás?

Tempó-, stílus- és korszakváltás folyik a magyar haderőnél, ebből kifolyólag evidens, hogy prioritásként tekintünk a megfelelően felkészített, képzett, szakképzett, kiképzett utánpótlás biztosítására. Ahogy mondtuk is, embert várunk a vasra. A cél, hogy a Magyar Honvédség köteléke olyan fiatalokkal gazdagodjon, akik képesek a 21. századi modern, ütőképes haderőnk fontos részét képező modern eszközpark használatára az ország védelme érdekében. Mert olyan magyar haderő épül, amelyet komolyan kell vennie mindenkinek. Ennek érdekében új toborzási stratégiával és kiemelt bérezéssel, célzott programokat indítottunk, legyen szó hivatásos vagy akár tartalékos állományról. Az ország minden vármegyéjében működik toborzó- és hadkiegészítő iroda, amelyek elsődleges feladata a személyes jelenléttel történő tájékoztatás. Ezzel is célunk, hogy minél többen testközelből ismerkedjenek meg a honvédelem és a honvédség értékeivel és jelentőségével.

Ami a számokat illeti, a várakozásainkat felülmúló számban jelentkeznek a fiatalok, legutóbb csak szeptemberben mintegy 500 elkötelezett hazafival bővültünk. Újabb kampányt indítunk, ez alkalommal a tatai dandárhoz, az új magyar tüzérséghez várjuk a fiatalokat.

Örökzöld kérdés a sorkatonaság. Honvédelmi oktatás már van az iskolákban, de ön szerint szükség lenne-e valamilyen formában harcászati kiképzésre is, akár a következő generációk, akár a felnőtt népesség körében?

A harcászati kiképzésen továbbra is csak a Magyar Honvédség hivatásos, szerződéses és tartalékos állományának tagjai vehetnek részt. A Magyar Honvédséghez való csatlakozás önkéntes. Azt azonban érzékelnünk kell, hogy a társadalom a liberális kormányok alatt egyre inkább eltávolodott a honvédelemhez kapcsolódó feladatoktól, a honvédelem, a hazafiasság fogalmától. Egy félreértelmezett nemzetköziség jegyében lebeszélték az embereket a hazafiságról, mondván, majd a nagyok vagy a NATO megvédenek bennünket. Holott minden nép csak annyiban védett, amennyire önmagát képes megvédeni. Szerintünk hazánk védelme az egyik legnemesebb feladat, nem beszélve arról, hogy katonanemzet vagyunk, tisztában kell lennünk történelmi örökségünkkel és erényeinkkel éppúgy, mint az előttünk álló kihívásokkal.

Ennek érdekében a Honvédelmi Minisztérium jelentős szerepet vállal a honvédelmi nevelés területén. Ezért különösen fontosnak tartjuk az ifjúság nevelését, a honvédelem ügyéhez történő viszonyának kialakítását és folyamatos fejlesztését. Gyakorlati ember vagyok, azt vallom, szeresd a hazádat, hogy az viszontszerethessen téged. Az erre nyitott fiatalok felkészítése a honvédelmi nevelésen keresztül valósítható meg. Kísérleti jelleggel ezért minden 9. és 11. osztályos diák számára kötelezővé tettük a honvédelem tantárgyat, egyelőre hat iskolában. Gimnáziumokban és szakközépiskolákban egyaránt, katonaoktatókkal. De említhetem itt az évről évre egyre népszerűbb honvédelmi táborokat vagy a Honvéd Kadét Program sikerét. A magyar fiatalok ragaszkodnak a hazájukhoz és a hazánk is ragaszkodik a hazaszerető fiataljainkhoz.

Mikorra fejeződhet be a Magyar Honvédség és védelmi ipar teljes körű fejlesztése? Mikorra kell ezt a munkát elvégezni?

A fejlesztési feladatok nem érnek véget, hiszen az ország védelmi képességeit a változó világpolitikai – és különösen regionális – helyzetnek megfelelően szükséges fejleszteni annak érdekében, hogy a Magyar Honvédség képességei mindenkor elrettentő erőt képviseljenek.

Ha mondjuk ön 2030-ban ránéz a Magyar Honvédségre, mit szeretne látni?

High-tech haditechnikával ellátott, jól felkészült, elkötelezett állományt. A szövetségeseink által is elismert és megbecsült, erős, korszerű, hivatásos és területvédelmi tartalékos komponensekből álló, 21. századi hadsereget, amely egyúttal ismeri és tiszteli a hagyományait, sőt, arra is épít. Valamint a térség meghatározó védelmi ipari szereplőjét. Ehhez minden adottságunk és elszántságunk megvan.