Szembenézés a történelem sötét oldalával

Sokan sokféle okból látogatnak el Bajorországba, hiszen valóban páratlan természeti szépségekkel büszkélkedhet. Nem véletlen, hogy a 20. század hóhérai is előszeretettel rendezkedtek be itt. Bár talán könnyebb lenne a helyieknek elfelejteni őket, de a történelem rémségeire azért kell emlékezni, hogy ne ismétlődhessenek meg. A bajorországi Berchtesgaden nevének hallatán szinte mindenkinek ugyanaz jut eszébe: a település környéke a II. világháborúban, illetve az azt megelőző időszakban egybefonódott a náci vezérkarral, hiszen szinte mindannyian felhúztak itt fényűző házakat. Hermann Göring például már-már palotaszámba illő építményt állíttatott magának. Természetesen a leghíresebb és a leghírhedtebb épület Adolf Hitler „háza", a Berghof volt, amelyet Obersalzberg szikláján húztak fel – bár túlzás lenne egy egyszerű épület szintjére degradálni a komplexumot, amely egy kisebb városkányi területet szakított ki a környék területéből.

Bár a Berghof már nem áll, sőt, a II. világháborút követően a szövetséges erők szinte mindent megsemmisítettek, ma is sokan ellátogatnak ide, hogy szembenézzenek a múlttal. Ehhez egy páratlan tárlat van segítségükre, ami Hitler vendégházának helyén épült fel a múlt század utolsó felében. A Documentation Obersalzberg egész évben várja a látogatókat, akik érkeznek is szép számmal.

A kilátás örök – a nézelődők változtak

Berchtesgaden városában szinte ma is minden olyan, mint ami a múlt század első felében lehetett. A hagyománytisztelő bajorok hétköznap is népviseletet öltenek, az éttermi, szállodai alkalmazottak, vagy éppen egy családi összejövetel

A náci éra híres épületei közül egyedül a Sasfészek, vagyis az 1834 méter magasan álló egykori teaház maradt fenn – kívülről – eredeti állapotában. Ma egy étterem működik azok közt a falak közt, ahol egykoron Eva Braun testvére tartotta eljegyzését egy SS főtiszttel. Ám a Sasfészek kora ősztől májusig zárva tart, a téli hónapokban ugyanis vastag hótakaró borítja a hegycsúcsot, amely még áprilisban is elborítja a házat. Az olvadás után pedig az odavezető egy sávos útvonalat tisztítják meg, illetve elvégzik rajta a tél rombolása során keletkezett károkat. A turisták csak ezután vehetik ismét birtokukba az épületet, csak ekkor gyönyörködhetnek abban a kilátásban, amit egykor csupán a náci vezérek és vendégeik élvezhettek.

Sokan abban a tévhitben élnek, hogy a Sasfészek maga a nyaralóház, holott az jóval hatalmasabb volt, és nem is ezen a hegycsúcson állt. A Berghof jóval lejjebb helyezkedett el, Obersalzbergben, bár a kilátás onnan is pazar volt. Nem véletlen, hogy néhány évvel ezelőtt egy luxusszálloda-lánc vásárolta meg a területet, és ma egy öt csillagos hotel van a ház helyén.

Talán a helyieknek egyszerűbb lenne elfelejteni a múltat és azt, egykoron mennyire büszkék voltak arra, hogy a Führer és a köré gyűlt hatalmasságok éppen az ő városukat választották. Szeretetük jeléül még utcát is elneveztek Adolf Hitlerről, de mára múzeumba kerültek az utcatáblák. De a ’30-as, ’40-es években Berchtesgadenbe egymás után érkeztek a kor meghatározó személyiségei, politikusai. Hitler politikusokat, nagyköveteket, művészeket látott itt vendégül, Mussolini többször is járt nála. Büszkén látta vendégül a Edward walesi herceget is, aki egy amerikai elvált nő kedvéért mondott le a trónról. Az egykori király – aki ekkor még igen jó kapcsolatot ápolt a nácikkal – feleségével együtt érkezett Berchtesgadenbe Hitler meghívására.

Többek közt ezekről a látogatásokról, illetve Hitler és a náci vezérek mindennapjairól is lehet eddig sehol nem látott felvételeket, fényképeket látni abban a múzeumban, amely az egykori Hoher Göll párt-vendégház helyén épült fel. Ebben a házban volt egykor Martin Bormann irodája is, nem véletlen hát, hogy a bunkerben is kijelöltek számára egy irodát, mely ma is látható.

1945. április 25-án a brit légierő Obersalzberg – vagyis a Berghof komplexum – szinte összes épületét lerombolta. Igaz, a fő épület akkor még nem semmisült meg teljesen, a Berghof maradványait csupán hét évvel később, 1952-ben tették a földdel egyenlővé. Csaknem a szinte sértetlenül maradt Sasfészek is a rombolás áldozata lett, csak a helyi kormányzó erőteljes ráhatására döntöttek úgy az amerikaiak, hogy megkegyelmeznek a rossz emlékű épületnek. A

Iskolások, katonák, turisták

A Sasfészekkel ellentétben a tárlat egész évben megtekinthető. Aki a kiállításra kíváncsi, annak érdemes a téli, tavaszi hónapokban ellátogatni ide, hiszen nyáron rengeteg turistacsoport érkezik a Sasfészkekhez, többségük pedig a dokumentumtárat is beiktatja a látnivalók közé (nagy kerülőt egyébként nem igényel, ugyanis épp amellett a parkoló mellett van, ahonnan a Sasfészekhez lehet feljutni). Ám még a főszezonon kívül sem teljesen néptelen a tárlat.

Bár egy tavaszi hétköznapra terveztük a Obersalzberg Documentation megtekintését, de így is egy középiskolai osztály, valamint a német haderő egyik alakulatának csoportja között néztük végig a nem mindennapi kiállítást. A németek ugyanis nem restek szembenézni saját történelmükkel. Mind az iskolásokat, mind a haderő tagjait szembesítik a legnagyobb

Vagy akár olyan mesekönyvet is láthatunk, amely épp azt meséli el, miért is felsőbbrendű faj a német, és hogyan próbálják meg átvágni a „tisztességes" embereket a zsidó kereskedők, bankárok. Megdöbbentő és mélyen elgondolkodtató átlapozni ezt a könyvet, amelyből egykor kisgyerekeknek olvastak fel. A nácik ugyanis úgy gondolták, nem lehet elég korán elültetni a gyűlölet magvait a gyerekekben. A képeken rosszarcú, gonosz spekulátoroknak állítják be a zsidókat, akik romlott áruval csapják be a szőke kisgyereket, a polgárok háta mögött szövetkeznek. A mese végén győz a – náci – igazság: a jóságos katona

A náci propaganda minden célcsoportot elért, mint ez a dokumentumtár gyűjteményéből is jól látszik. Később, a háborús években lelkesítő plakátok, felhívások buzdították a német lakosságot, melyek igyekeztek elhitetni, hogy csapataik könnyűszerrel leszámolnak az ellenséggel – például Sztálingrádnál. Ma már persze tudjuk, hogy ennek a plakátnak is annyi volt a valóságtartalma, mint a mesekönyvnek.

Hétköznapok a fronton, a lágerekben, luxus Obersalzbergben

A tárlat teljes képet mutat arról, hogyan taszították háborúba a fél világot a nácik, mennyi szenvedést okoztak az általuk megszállt országok polgárainak – és mindeközben azok, akik ezt okozták és kitervelték, milyen nyugodt, biztonságos, békés környezetben élték mindennapjaikat. A kiállítás megtekintéséhez már a belépéskor kérni lehet fülhallgatót, amely angol illetve német nyelvű bemutatóval is kiegészíti a látnivalókat. De belépéskor nem puszta udvariasságból érdeklődnek arról, melyik országból érkeztünk, ugyanis egy saját nyelvünkön íródott útmutatót is adnak, amely a főbb állomásait, illetve a szabályokat ismerteti.

A magyar nyelvű írásból megtudhattuk azt is, hogy az egész kiállítást kamerával ellenőrzik, és videofelvételeket is készítenek. Ezzel szűrik ki a „helyhez méltatlan magatartást" – legalábbis a tájékoztatón így fogalmazták meg ennek az indokát.

Az egyterű, két szintes terembe belépve rögtön megláthatjuk Obersalzberg topográfiai modelljét, amely az 1944-45-ös kiépítettségi állapotot mutatja be. A galérián Berchtesgaden különleges helytörténetére vonatkozó tárgyakat, felvételeket találhatunk. Láthatunk itt horogkeresztes falitányérokat, vagy éppen olyan fotóalbumot, amely a Führert mutatja helyi

Természetesen a képekről nem hiányozhatnak a vezérek, illetve a baráti kör tagjai sem. Göring, a birodalom második embere feleségével és kislányukkal, vagy éppen a Goebbels família szintén itt töltötte ideje nagy részét, itt nevelgették családjukat. Goebbels gyermekei és felesége szintén boldog családi idillt sugároznak a Berghof teraszán állva Hitlerrel. A mosolygó asszony a felvétel elkészültének pillanatában még nem sejtette, hogy imádott Führere halálát követő napon majd saját maga gyilkolja le hat gyermekét a berlini bunkerben, hogy aztán férjével együtt szintén az önkéntes halált válasszák.

Amikor ezek a felvételek készültek, néhány száz kilométerrel odébb más helyszínen kattantak a fényképezőgépek. Ezeket a pillanatfelvételeket mutatja be az a tárlat, ahol már korántsem a boldog arcok játsszák a főszerepet. Megszállt városok utcáin kivégzett civilek, elhur

Ám a náci vezérkart és családtagjaikat a háború végkifejletéig nem is legyintette meg közvetlenül a halál szele, és sokáig szentül hittek abban, hogy győzedelmeskednek a világ felett. Ezt bizonyítja, hogy a Berghof alá is „csupán" a háború utolsó éveiben, 1943 és 1945 között építettek bunkerlétesítményeket. Ezek nagy része szintén elpusztult, de egy részük ma is látható – a megtalált, eredeti állapotban. A bunkert azonban nem

A kiállítás igen tömény információt zúdít a látogatóra, még akkor is, ha nem tölt el órákat, nem nézi meg az összes filmet, nem hallgatja meg az összes hangfelvételt a video- és audioszobákban.

És hogy miért fontos, hogy aki csak teheti, saját szemével is lássa a kiállítást, azt maguk a dokumentumtár munkatársai fogalmazták meg a kísérőlap záró soraiként: „Érdekes és információkban gazdag körsétát kívánunk Önöknek, amely minden bizonnyal megerősíti Önökben az éberséget, amire mindnyájunknak szüksége van, hogy országunkban soha többé ne kerülhessenek hatalomra az „új" és „régi" neonáci erők."