Szent Márton, a felderítő katonák védőszentje
Szöveg: Petróczy Levente | 2022. november 13. 12:02Savariában, Pannónia földjén született, feltehetőleg 317-ben. Apja katonatisztként szolgált, a család néhány évvel később Paviaba telepedett le véglegesen. Felvette a kereszténységet, ezen lépését ellenző pogány apja akaratára 332-ben beállt katonának és Galíciában lovas testőrtisztként szolgált.
Egy téli este itt segített egy kifosztott, megvert kolduson, kettévágta saját köpenyét, egyik felét odaadva neki megmentette őt a fagyhaláltól. Később álmában Mártonnak megjelent Krisztus a koldusnak átadott ruhában. Ezután megkeresztelkedett és leszerelt. Gallinaria szigetén élt remeteéletet. 359-ben áttelepült Poitiers mellé, hogy Hilarius püspök segítségére legyen.
371-ben püspökké választották, ehhez az eseményhez kapcsolódik a legismertebb története. Márton egy remete életet élő, szerény ember volt, akit a világi külsőségek soha nem érdekeltek, Isten szolgálatát tekintette elsődleges feladatának. Azért, hogy elkerülje a püspökké választását, elbújt a libák óljába, azonban a szárnyasok hangos gágogásba kezdtek, ezzel elárulták Márton. Ezért lett a felderítő katonák védőszentje.
Galliában, Candes-ban hunyt el, 397. november 8-án. A 6. század óta november 11. az emléknapja, amelyhez szorosan kötődik egy híres szokás, a libasült fogyasztása. Emléknapján szokássá vált libát enni, de ez valójában a rómaiak étkezési szokása volt, amit a püspökre emlékezve maradt fent. Magyarországon leginkább a Szombathelyi Egyházmegyében őrizték a hagyományt, libasült mellé új bort is ittak. A népi hiedelem szerint, aki nem fogyasztott Márton napján libát, az a következő esztendőben éhezett.
Pannóniában és a későbbi Magyarországon ismert és kedvelt szent volt, mert Savariában, a mai Szombathelyen született. Kultuszát Szent István király is fontosnak tartotta, zászlóira Márton képét festette. A szabolcsi zsinat 1093-ban tette nyilvánossá az ünnepét.
