Szigetkör, tájolás és bográcsban főtt paprikás krumpli

Szöveg: Szűcs László | 2008. április 22. 16:16

Katonai sátortábor áll az egyik nyékládházi kavicsbánya-tó, az úgynevezett Debreceni-tó partján. A sátrak között emberek, palackokat, búvárruhákat, uszonyokat, maszkokat és tőröket rendezgetnek. Hamarosan kezdődik a napi kiképzés, mégpedig a Magyar Honvédség búvár-alaptanfolyamának egyik foglalkozása, amelyen a honvedelem.hu is részt vett.

Az esti esőtől ingoványossá vált a főúttól a bázisig vezető földút. A süppedős talajjal még a honvédségi Mercedes terepjáró is nehezen birkózik meg. A táborlakóknak azonban nem kell félniük attól, hogy elsüllyednek, sátraikat ugyanis kaviccsal leszórt területen verték fel, még a felhőszakadás előtt. A kavicsos területen már viszonylag könnyen lehet gyalogosan is közlekedni, így csak bokáig süllyednek a sárba…

– A bánya főmérnöke látogatott el hozzánk, néhány perccel a megérkezünk után, s látta, hogy a számunkra kijelölt hely nem megfelelő, így azonnal intézkedett. Rövid időn belül több teherautónyi mosott kavicsot szállítottak ide, amelyet a munkagépek el is terítették. A táborépítést csak ezután kezdtük meg – mondja Kürti Dezső őrnagy. A főtiszt – aki a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Zászlóalj felderítő részlegének vezetője – ezúttal a szokásos tavaszi búvár alaptanfolyam sikeres lebonyolításának felelőse. És e tanfolyam kiképzői, valamint hallgatói ezen a héten a nyékládházi bányatavaknál vendégeskednek. Szerencsére, a tavakból kavicskitermelést folytató bányavállalat helyi vezetése nagyon jó vendéglátó, hiszen nemcsak a területet használatát biztosították ingyen a katonabúvároknak, de még a „tereprendezésért" sem kértek egy fillért sem.

Mint minden katonai táborban, az ébresztő időpontja itt is reggel hat óra. A könnyű, előre felvett hidegcsomagból álló reggeli elfogyasztása után a srácok azonnal a délelőtti foglalkozásokra készülnek. Ezeket – akárcsak az alaptanfolyam összes foglalkozását – Márton Róbert törzsőrmester, a Magyar Honvédség egyetlen mesterbúvára vezeti. Szava a parancs, legyen bármilyen rendfokozatú is a kiképzendő katona…

Amíg a fiúk a sátorban készülnek a feladatokra Kürti őrnaggyal a tanfolyamról beszélgetünk. Elmondja: minden évben kétszer, tavasszal és ősszel rendeznek úgynevezett búvár alaptanfolyamot azon katonáknak, akiknek beosztásához ennek elvégzése szükséges. És e százhúsz órás tanfolyamok rendszerint négy hétig tartanak, mégpedig a Magyar Honvédség búvár kézikönyvében leírt tematika szerint.

– Nézzük ezt egy kicsit részletesebben – mondja az őrnagy, majd azonnal „hadarja": az első hét végig tantermi foglalkozásokból áll. A tanfolyam résztvevői ilyenkor ismerkednek meg a búvárfelszereléssel, a merülési szabályzattal, az alapvető egészségügyi ismeretekkel, valamint a gyakorlati oktatáshoz nélkülözhetetlen elméleti alapokkal.

– A második héten már a vízzel is találkoznak a kurzus hallgatói – mosolyog Kürti őrnagy, akitől megtudom: a második etap arra szolgál, hogy a búvártanoncok megszerezzék a kellő vízbiztonságot. Emellett a kiképzőknek ekkor kell meggyőződniük arról, hogy a jelöltek fizikai állapota megfelelő-e a kurzus végén esedékes III. osztályú búvár vizsga letételéhez. A „szoktató" feladatokat egyébként úgynevezett „védett vízben", vagyis a szentesi laktanya búvárkiképző bázisán, vagy pedig a városi strand úszómedencéjében hajtják végre az alaptanfolyamon résztvevő katonák.

A kurzus harmadik hetében nyílt, állóvízbe merülnek a hallgatók. Mégpedig hagyományosan a nyékládházi bányatavaknál. Ilyenkor azokat a feladatokat ismétlik, melyeket a tanmedencében már megtanultak, s biztonságos végrehajtásukat is begyakorolták. Persze ezúttal bonyolultabb körülmények között, hiszen a vízhőfok és a mélyben a látótávolság mind-mind nehezíti a kiképzendők dolgát.

A negyedik hét a legnehezebb, hiszen ilyenkor már folyóvízbe merülnek a tanfolyam résztvevői. Mégpedig a Tiszába, hiszen a szentesi alakulatnak saját vízi gyakorlótere van a szőke folyó városi szakaszán. A végrehajtandó feladatok ilyenkor sem változnak, de a víz sodrása miatt egyre nehezebb őket teljesítniük a hallgatóknak – legalábbis ez az elmúlt évek tapasztalata.

Kürti Dezső őrnagytól megtudom: a résztvevők a tanfolyam utolsó napján vizsgáznak le az elméleti ismeretekből. Ilyenkor nemcsak tesztet töltenek ki, hanem szóban is felelniük kell a feltett kérdésekre. Külön gyakorlati vizsgát pedig azért nem szerveznek, mert – ahogy a főtiszt fogalmaz – az egész tanfolyam során nézik a hallgatók gyakorlati felkészültségét, fejlődését. Aki például a második héten nem tudja teljesíteni az előírt feladatokat, az már nem is folytathatja a képzést.

A tanmedencés hét során például alapkövetelmény, hogy a búvártanonc képes legyen egy levegővétellel, víz alatt, legalább

harminc métert leúszni az úgynevezett ABC-felszereléssel, vagyis uszonnyal, maszkban és légzőcsővel. Ugyancsak követelmény a víz alatt, egy levegővétellel végrehajtott három bukfenc előre, majd újabb levegővétellel ugyanez hátra. Emellett természetesen a felszerelés szabályos fel-, és levétele, a maszk víztelenítése is elengedhetetlen ahhoz, hogy a jelölt folytathassa a tanfolyamot.

Az idei, tavaszi alaptanfolyamot egyébként tizenketten kezdték el – tudom meg Márton Róbert törzsőrmestertől, miután befejezi a délelőtti foglalkozásokra felkészítő eligazítást. Sétálunk a partra, közben meséli, hogy idén eddig hárman hagyták abba idő előtt a kurzust, de ez az arány nagyjából megfelel a sokévi átlagnak. Ugyanis nem mindenki alkalmas búvárnak, mivel ez a szakma kifejezetten nagy fizikai állóképességet igényel.

Amíg a fiúk öltöznek megtudom azt is, hogy a tavaszi alaptanfolyam nyílt vízi foglalkozásain mindenképpen szükséges a neoprén búvárruhák használata is. A víz ilyenkor ugyanis még fogcsikorgatóan hideg. Reggel például alig tíz fokos volt csak.

Egyébként az a búvártanonc, aki eljut az alaptanfolyam nyékládházi hetéig, már a tábor első napján megismerkedik egy új kifejezéssel is. Ez pedig a szigetkör. A szókapcsolat nem takar mást, mint a foglalkozások előtti bemelegítő úszást. Vagyis délelőtt, és délután is mindenkinek körbe kell úsznia (búvárruhában, ABC-felszerelésben, szabályos búvárúszással) a bányatóban található kis szigetet. Ez a táv „mindössze" 1800 méter, amire maximum háromnegyed órájuk van a tanfolyam résztvevőinek. Sőt a tábor egy hetes időtartama alatt napi szigetkör versenyt és szigetkör bajnokságot is kiírnak a kiképzők a hallgatók részére. Aki a versenyt megnyeri egy kis szelet csokoládét kap a foglalkozások végén, illetve hat pontot az összesítésben. A bajnokságban pedig az diadalmaskodik, aki a tábor végére a legtöbb pontot gyűjti össze. Az ő jutalma egy nagy tábla csokoládé…

Eközben a táborlakók a vízbe csobbannak, hogy teljesítsék a délelőtti szigetkört. Kürti őrnaggyal pedig arról beszélgetünk, hogy a debreceni 5/24-es Bornemissza Gergely felderítő-zászlóaljtól, valamint a szolnoki 25/88-as könnyű vegyes zászlóaljtól érkezett búvár tanoncoknak egyre jobb a fizikai kondíciójuk. A legjobbak egymással is kemény versenyt vívnak, s már akár húsz perc alatt képesek leúszni a közel két kilométeres távot.

Persze a „bemelegítés" után még több feladat vár a tanfolyam résztvevőire. A szigetkör után szinte arra sincs idejük, hogy kifújják magukat, Márton törzsőrmester máris adja az újabb utasításokat. Hiszen a mai napon még gyakorolni kell a szintezést és a tájolást is. Előbbi az jelenti, hogy a búvárnak képesnek kell lennie arra, hogy egy adott mélységben, úszás nélkül lebegjen, akár tíz percen keresztül. A tájolás pedig egy adott pont (ebben az esetben egy vízben lebegő bója) partról való betájolását és víz alatti úszással történő megkeresését jelenti. Persze a különböző keresési és kutatási feladatok és a mentési technikák begyakorlása is még a délelőtti program része.

Ebéd után pedig minden kezdődik elölről… Még szerencse, hogy a tanfolyamon részt vevő egyik kiképző tiszthelyettes szabadidejében főzni is szeret. Örömmel vállalta, hogy elkészíti a mai ebédet. Amíg a vízben lévők a tájolást gyakorolják, a tábor közepén felállított bográcsban már rotyog a paprikás krumpli. A „séf" elárulja: „nem szabad nehéz kaját főzni fiúknak", mert akkor délután már nem vágynak vissza a vízbe. Ez pedig ugye, elképzelhetetlen, hiszen az előírt penzumot mindenképpen teljesíteni kell!

További képek: