Szíriában lehet a világ legősibb háborús emlékműve
Szöveg: honvedelem.hu / mult-kor.hu | 2021. június 6. 18:02A világ legősibb ismert háborús emlékművét találhatták meg Szíriában: a Tal Banat mellett álló magas halmot, a Fehér emlékművet a Krisztus előtti 3. évezredben elhunyt háborús áldozatoknak emelhették.
A Tal Banatnál található halom. A helyszín a Tisrín-gát 1999-es megépülte óta víz alatt van.
A The Guardian brit napilap szerint a régészeti helyszínt korábban tömegsírnak gondolták, ahol az ellenség csatában elesett harcosai nyugodtak. Az Antiquity folyóiratban megjelent tanulmány szerzői azonban úgy vélik, hogy az emlékhelyet inkább a közösség háborúban elesett tagjainak emelték.
A szerzők szerint a halottak következetes elhelyezése arra utal, hogy a sírhalom valószínűleg a harci szekereket használó állami hadsereg áldozatainak emlékműve volt. De felvetődött annak a lehetősége is, hogy az eltemetettek között az ellenség halottai is lehettek.
Szíria északi részén számos hasonló lelőhely található, és egyesekről úgy gondolják, hogy győztes csaták emlékművei, ahol a legyőzött sereg elesett áldozatait véletlenszerűen tömegsírokba temették. Sok ilyen temetkezési helyen mezopotámiai feliratokat találtak, amelyek a győzelmet ünnepelték.
A Tal Banat-i lelőhely azonban különbözik ezektől mind a testek elrendezésében, mind magának a halomnak az összetételében: gondos megtervezése arra utal, hogy azt inkább a háborús halottak tiszteletére emelték.
„Akkoriban is lerótták tiszteletüket a csatában elesettek előtt, akárcsak mi” – hangoztatta Anne Porter, a Torontói Egyetem professzora, a tanulmány vezető szerzője. Hozzátette: azt nem tudják, hogy az emlékhelyre a győztes vagy a vesztes sereg áldozatait temették. „Azt tudjuk, hogy a halottak holttestét valamilyen más helyről, talán jóval az esemény után vitték oda és egy hatalmas halomban temették el őket, amely kilométerekről látható volt”- fogalmazott.
A tanulmány szerint lehet, hogy az emlékművel üzenni akartak a környékbeli közösségeknek. De azt is felvetették a szerzők, hogy a felfedezés fényében érdemes lenne a Szíria északi és középső területein feltárt régészeti helyszínek jelentőségét is tovább kutatni.