Szubjektív Bevetésen

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2008. március 6. 14:27

Brecht, Orwell, Hannibál. Szülők és gyermekeik iszony-viszonya. Színház és valóság. Fegyelem és lázadás. És végül LGT, azaz zene, zene, zene… A Honvéd Színház és a Tatabányai Jászai Mari színház új közös produkciója, a Bevetés fővárosi premierjén a honvedelem.hu is jelen volt.

Mindenképpen komoly fejtörést okoz a „szabálytalan musical", vagy modern daljáték írójának, ha legendás LGT-dalok köré szervezi a darab cselekményét. Az meg a színészeknek okoz fejtörést, ha tudják: a Stefánia Palota színházterme nézőtéri sötétjében Presser Gábor is kíváncsian várja a budapesti bemutatót.

Maga a darab semmiképpen sem sorolható a könnyed esti kikapcsolódások közé, ugyanis ideális esetben erősen megdolgoztatja az agytekervényeket és a tudatalatti régiókat is. Noha az író, Horváth Péter vallomása szerint a mű egy elképzelt városban játszódik, ahol „apák és fiúk harcolna

k egymással", a tér, az idő és a cselekmény voltaképpen teljes mértékben áldozatul esik az emberi képzelet asszociációs képességének.

Szigorúan véve persze kitapinthatóak a konkrét cselekmény szálai, ám senkinek sem javaslom, hogy csakis erre koncentráljon. Hagyományos színház helyett sokkal inkább afféle víziós színházat kapunk, ahol a darab egyszerre játszódik a színpadon, a színpadon kívül és a képzeletünkben is.

Főleg ott… Nem véletlenül utaltam a bevezetőben Bertold Brechtre, George Orwellre, illetve a Hannibal-sorozatra: nekem leginkább ez a három név bukkant fel a látottak hatására. Hangsúlyozom: ezen a Bevetésen nincsenek parancsok, minden teljesen szubjektív.

A színész és a néző is azt csinál, amit akar – kis túlzással. Vagy még inkább: szabad színházban mindenki úgy viselkedik, ahogy szabad. Merthogy a felső rendező elv, vagy akár a szigorú apa kemény, kérlelhetetlen tekintete mindent lát. Talán még a nézőtér sötétjében megbújó arcokat is. Idézve megint csak Horváth Pétert: „a hatvanas évek második felében úgy tűnt, az egész világot megrengeti az üvöltő négy negyed. Ma már világosan látszik, egyedül mi rendültünk meg, hajdani lázadó fenegyerekek. Erről szól a darab."

Vagy éppen teljesen másról…

Fotók: Rácz Tünde

További előadások: március 11,12,14,30 és 31.

Jegyek a Zeneakadémián, az Interticket jegyirodákban, valamint a Stefánia Palotában válthatók

Információ: www.honvedart.hu

Ha érdekelnek a Magyar Honvédség hírei, iratkozz fel hírlevelünkre!