Téli hadjárat
A Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából
Szöveg: honvedelem.hu | 2024. február 15. 10:17Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeinek hevessége a tél beálltával sem csillapodott, épp ellenkezőleg. A császári-királyi erők december közepén nagyszabású offenzívába kezdtek, s bár az összecsapások többségét megnyerték, fő céljukat nem tudták elérni, a magyar ellenállás nem omlott össze. A szinte folyamatosan hátráló, az ország nagy részéről kiszoruló honvédsereg egyre tapasztaltabb, harcedzettebb és ütőképesebb lett, mindez pedig jó alapokat teremtett a készülő tavaszi hadjárathoz.
A tél beköszöntével a magyar politikai és katonai vezetés abban reménykedett, hogy a császári-királyi csapatok nem kockáztatnak meg nagyobb hadműveletet. Számításuk azonban nem jött be, mert Alfred Windisch-Grätz tábornagy 1848. december 16-án megindította támadását a főhadszíntéren, mellyel szemben a magyar alakulatok nem tudtak sikeresen szembeszállni.
Windisch-Grätz terve viszonylag egyszerű volt: úgy gondolta, ha vereséget mér a Görgei Artúr vezérőrnagy vezette feldunai hadtestre, majd megszállja Pestet és Budát, a magyar ellenállás összeomlik. Elképzelése nem is tűnt illuzórikusnak, hiszen nagyobb és jobban kiképzett sereget dirigálhatott, mint ellenfele. Nem meglepő tehát, hogy több ponton is áttörte a védelmet, és megkezdte előrenyomulását Győr felé. Görgei ugyanitt próbálta meg összpontosítani egységeit egy döntő ütközethez, erőfeszítéseit azonban nem koronázta siker. Egyrészt nem tudott egyesülni a Dél-Dunántúl védelmét feladó Perczel-féle hadtesttel, másrészt a város természetes védműveiként funkcionáló vizek és mocsarak olyan keményre fagytak a rettentő hidegben, hogy a támadók még az ágyúikat is átvontathatták rajtuk. Ráadásul a győri sáncrendszer a Görgei irányítása alatt állónál lényegesen nagyobb haderőre lett méretezve. A fővezér így nem tehetett mást, feladta a várost és folytatta visszavonulását Pest felé.
További részletek a Magyar Honvéd magazin február 16-án, pénteken megjelenő számában!
