Tévedtek az amerikai katonai vezetők

A mintegy 700 oldalas dokumentumot Donald P. Wright és Timothy R. Reese ezredes, a támadó hadműveletek tanulmányozásával foglalkozó csoport munkatársa állította össze.

A jelentésben egyebek mellett az is olvasható, hogy a Szaddám Huszein utáni érával kapcsolatos katonai és polgári tervek, elképzelések abszolút nem feleltek meg a valóságnak, és a hadsereg vezetői hibásak abban, hogy nem erőszakoltak ki a vezérkari főnökök egyesített bizottságának parancsnokságától sem alaposabb tervezést, sem alaposabb felkészülést. Szaddám Huszein elmozdítása után ugyanis a legtöbb katonai parancsnok azt várta, hogy olyasfajta – ha törékeny is, de stabil – helyzet alakuljon ki, mint Boszniában vagy Koszovóban.

„Kevés katonai vezető látta előre, hogy Irakban támadó, védelmi és stabilizáló feladatra egyaránt és egyidejűleg szükség lesz, mert újfajta ellenség is megjelenik" – fogalmaz a jelentés, amely szerint az amerikaiaknak és szövetségeseiknek nem volt tervük arra sem, hogy mi legyen a Huszein elmozdítása utáni közvetlen hatalmi vákuumban. Ráadásul hibás volt az a döntés is, hogy nemcsak a kormányzati helyekről, hanem a közigazgatásból is mindenütt kidobták a Szaddám-rezsimben is ott dolgozókat, és ez részben a közszolgálat összeomlásához, részben pedig kezelhetetlen munkanélküliséghez vezetett.

A jelentés emlékeztet arra, hogy 2003 tavaszán Tommy Franks tábornok, a koalíciós erők akkori főparancsnoka még arra készült, hogy a szövetséges csapatok az év szeptemberéig elhagyják Irakot, ilyen irányú parancsot is adott a katonai vezetőknek (az akkori külügyminiszter, Colin Powell figyelmeztetései ellenére is), és csak Franks utódja, John Abizaid tábornok ismerte fel, hogy hagyományos gerilla-felkeléssel kell szembenéznie. Ilyenre pedig – a jelentés szerzői szerint – az amerikai katonák nem voltak felkészítve.