Tiger Team – légterünk szolgálatában

Menráth Gábor tartalékos alezredes, a HungaroControl Légiforgalmi Igazgatóság igazgatója és bajtársa, Farkas Vulkán tartalékos százados, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér, avagy ahogy a köznyelvben említik a mai napig is, a ferihegyi légiforgalmi irányító torony szolgálatvezetője alapkiképzésüket követően november első napjaiban már meg is kezdték a szakmai felkészítéssel egybekötött tartalékosi szolgálatukat az MH LMVIK-ben. Mindketten több, mint három évtizedes múltra tekintenek vissza a polgári légiforgalmi irányítás szakterületén.

Menráth Gábor 1992-ben szerezte meg szakszolgálati engedélyét. Ettől kezdve szinte egész eddigi karrierje során a ferihegyi toronyban szolgált, számos beosztásban; 2021 óta pedig ő vezeti a HungaroControl Légiforgalmi Igazgatóságát. Farkas Vulkán egy évvel hamarabb, 1991-ben kezdte meg pályafutását, s azóta is légiforgalmi irányítóként – immáron duty supervisor, azaz szolgálatvezetői beosztásban – dolgozik. Mint beszélgetésünk során kitér rá, szakmai élete során többször megadatott annak a lehetősége, hogy a jelenlegi, szolgálatos csoportvezetői munkájából tovább lépjen, de – mint fogalmaz – minden további előrelépés egyet jelentett volna azzal, hogy már nem tud aktívan szolgálatba járnia, ezt viszont nem szerette volna. Felidézik: kettejük pályafutása számos ponton keresztezte egymást, még a „közös gyermekként” dédelgetett álmuk, a légiforgalmi irányítás oktatását elősegítő kötetet is közösen jelentették meg korábban.

Naivan azt is gondolhatnánk, hogy egy-egy ilyen életút gazdagon bővelkedik kihívásokban és izgalmakban, a pszichés terhelés tűrőképességét rendre vizsgáztató élethelyzetekről már nem is beszélve. Adódik is a kérdés: mi motiválta végül őket arra, hogy egyenruhában is próbára tegyék magukat a katonai repülésirányítás világában? Menráth Gábor elmondja: történetük 2021-ben kezdődött, ekkor merült fel először ugyanis, hogy a katonai légvédelem és a polgári repülésirányítás kapcsolatát szorosabbra fűzzék.

„Elindult egyfajta közös gondolkodás, hogy miként is lehetne egymást támogatni. A mi célunk az lenne, hogy a HungaroControl légiforgalmi irányítói katonai ismereteket szerezzenek és ha a szükség úgy hozza, jobban be tudjanak csatlakozni az országvédelembe” – fogalmaz, hozzátéve, hogy az események akkor gyorsultak fel igazán, amikor Varga János nyugállományú altábornagy, a HungaroControl vezérigazgatói tanácsadója lett. Menráth alezredes azt is hozzáfűzi, hogy hamar kialakultak a tartalékos szolgálattal egybekötött együttműködés körvonalai.

Az első alkalommal, a pilot jellegű programban meghatározott létszámot többségében igazgatók, osztályvezetők, csoport- és részlegvezetők töltötték meg, ezzel is mutatva a kezdeményezés fontosságát. Farkas százados megemlíti azt is, hogy egyébként korábban sem állt tőlük távol a közreműködés a katonákkal, hiszen a 2000-es évek elején, a kabuli nemzetközi repülőtér légiforgalmi irányító feladatait ellátó magyar katonákat éppen ők készítették fel kiutazásuk előtt. A szeptemberi alapkiképzésükről szólva Menráth alezredes elismeri: élménydús, de rendkívül intenzív foglalkozássorozaton vehettek részt. Nemegyszer a nap végén már csak arra jutott erejük, hogy elfoglalják alvókörleteiket.

Farkas Vulkán azt is elárulja, hogy voltak olyan kiképzési foglalkozások, amiket kevésbé várt. Ilyen volt például a robbantási foglalkozás, de a vonakodás mögött a magától értetődőnél sokkal prózaibb ok húzódott meg. Az alapkiképzésüket teljesítő tartalékosok ugyanis a kiképzésmentes napokon ugyanúgy bejártak a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren található munkahelyükre, mint bármikor azelőtt, ahol azonban a biztonságiak találomra még az ott dolgozókat is átvilágítják. Márpedig egy-egy robbantási foglalkozás során száll a lőpor…

A kellemetlen félreértések elkerülésére az MH LMVIK vezetése, Bardon Tamás ezredes irányításával gyorsan cselekedett és kiadott egy igazolást annak bizonyítására, hogy a tartalékos szolgálatban résztvevők nem rosszban sántikálnak, éppen ellenkezőleg, a honvédelem ügyét szolgálják. Az első – egyenruhában szerzett – szakmai tapasztalataik kapcsán mindketten az eltérő nyelvezetet és a temérdek rövidítést emelik ki legfőbb különbségként. E téren a legnagyobb kihívást talán az jelenti, hogy a polgári légiközlekedésben használt rövidítések ugyanúgy megjelennek a katonai nyelvhasználatban is, de van, hogy az azonos betűpárok teljesen más szavakat és jelentést rejtenek. Erre azonban nem nehézségként tekintenek, hanem olyan új ismeretanyagként, amit megtanulhatnak.

„Nagyon sok új ismeretet kaptunk csak az elmúlt pár nap alatt is, ami nekem nagyon jó! Úgy érzem magam, mintha tinédzser lennék, aki szívja magába a tudást” – fogalmaz Menráth Gábor. Farkas Vulkán hozzáteszi: az első napok után „valóságos sikerélmény, amikor egy-egy kódoltnak tűnő üzenet párbetűs rövidítéseit megfejtjük és értjük, hogy mit takarnak.”

Bár a légiirányítók szakmájában soha, semmit sem szabad megszokásból, vagy rutinból végezni, nem vitás, hogy a polgári életben szerzett tapasztalatok nagy előnyt jelentenek számukra a katonai közegben is. Pedig a két világ között szemmel láthatóak a különbségek.

A katonák élete rendkívül szabályozott, ugyanakkor ennek köszönhetően jól követhető is, és nem utolsó sorban a hivatásban rejlő küldetéstudat is rendkívül inspiráló. Farkas Vulkán ezt példázva elmondja, hogy a polgári légi közlekedésben adminisztrációs hiányosságok és hibák esetén bevett eljárás, hogy inkább törölnek egy járatot, ha jól láthatóan nem oldható meg az adott probléma elfogadható időkereten belül. Katonai berkekben azonban ezen egy misszió, egy küldetés sorsa is múlhat, ahol nincs második lehetőség, nincs tartalék időpont, a feladatot végre kell hajtani.

(Folytatjuk!)