Tíz misztikus rejtély a modern hadseregek történetéből

Rejtélyes fegyverkísérletek a náci Németországban

A hitleri Németországban folytatott különös fegyverkísérletek a mai napig dús táptalajt adnak az összeesküvés-elméletek hívei számára, akik néhol egészen elképesztő ostobaságokig merészkednek. Ami viszont ettől függetlenül is tény: a kiváló tudós- és szakembergárda segítségével Hitler birodalmában valóban szinte minden irányban folytak kísérletek a speciális fegyverek kifejlesztésétől kezdve egészen az űrkutatásig. A legismertebb, tényleges használatra is került, a kor viszonyaihoz képest valóban elképesztő technikát jelentő eszköz a V2-es rakéta volt, az első ember alkotta eszköz, amely kilépett a világűrbe (nem véletlen, hogy kifejlesztője, Wehrner von Braun később az amerikai űrprogramban is kulcsszerepet játszott). Ezen és a nukleáris kutatáson túlmenően azonban a nácik egészen bizarr eszközök fejlesztésével is foglalkoztak, például különböző mágneses- és rezonancia-fegyverekkel, vegyi és biológiai fegyverekkel. A világháborús német hadiipar legfőbb fehér foltját azonban a híres foo-vadászok jelentik, mivel biztosat semmit sem tudunk róluk azt leszámítva, hogy a hadmérnökök valóban kísérleteztek hipergyors, szárny nélküli repülő szerkezetek megalkotásával. A háború alatt számos szövetséges pilóta számolt be bizarr észlelésekről a légicsaták során, és több, ezekkel kapcsolatos amerikai és brit anyag a mai napig titkos. Mások szerint azonban a foo-vadászok csupán a roppant tudatos goebbelsi propagandagépezet suttogó szárnyának agyszüleményei voltak, hogy azt sejtessék: Hitler kezében olyan eszközök vannak, amilyenekről ellenfelei még csak nem is álmodhatnak.

Roswell és az 51-es körzet

Két dolog biztos: az egyik, hogy valami lezuhant Nevadában 1947. július 3-án, a másik, hogy a mai napig nem tudjuk, pontosan mi volt az. A roswelli összeesküvés-elméleteket alighanem szükségtelen alaposabban részletezni, hiszen közhelyszámba mennek a furcsa baleset ismert vagy annak vélt mozzanatai az amerikai hadsereg villámgyors felbukkanásától kezdve a Pentagon egészen értelmezhetetlen kommunikációs bakijaiig az esetet követő napokban (bár azt a mai napig nem tudni pontosan, hogy Harry S. Truman elnök is tényleg a helyszínre látogatott-e). Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy a titokzatos – hivatalosan természetesen nem létező – 51-es körzetben őrzött állítólagos földönkívüli maradványoknál jóval prózaibb megoldások is szóba jöhetnek a roswelli rejtély kapcsán. Az egyik, az idegeneknél kétségkívül kevésbé izgalmas elmélet szerint valójában az amerikai hadsereg egy speciális kísérleti repülőgépe zuhant le a területen, míg mások egy szovjet kémrepülőgépet rebesgetnek.

A Pentagon épületének szimbolikája

Miközben a falai között született némely döntések is bőven okot adtak a vaskos politikai összeesküvés-elméletekre, maga a Pentagon épülete is a találgatások kereszttüzében áll: sajátos ötszög alakú kolosszusában naponta majdnem 30 ezer ember dolgozik, a bebocsáttatást nem nyerők pedig előszeretettel látnak bele bármibe bármit az amerikai védelmi minisztérium épületével kapcsolatban. A Pentagont 1941-ben építették: korábban a tárca dolgozói közel húsz különálló létesítményben dolgoztak Washington-szerte. Alakját környezete határozta meg, de sokan már abba is szeretnek beleképzelni valamit, hogy egy olyan helyen épült fel, amit a helyiek előtte Hell’s Bottomnak („A pokol feneke") hívtak. Azóta a találgatások sem szűnnek: az ötszögben és annak különböző részeiben a konspiráció-elméletek hívei különböző titkos társaságok szimbolikáját keresik – és természetesen meg is találják –, mások pedig előszeretettel vetik fel, hogy érthetetlen, miért kellett több mint 80 millió dollárért felhúzni a monstrumot az igencsak költségigényes háború kellős közepén. Kérdés persze, ennyire érdekesnek találnák-e a Pentagont akkor is, ha nem az amerikai hadsereg agytrösztje működne benne…

A Philadelphia-kísérlet

Az 1943-as Philadelphia-kísérlet a mai napig az egyik legizgalmasabb és egyben legrejtélyesebb vállalkozás, amibe az amerikai hadsereg valaha is belefogott, legalábbis az összeesküvés-elméletek kedvelői szerint. A kiindulópont a katonai járművek – elsősorban a hajók – láthatatlanná tétele volt, a kísérleti nyúl szerepét pedig a USS Eldridge nevű romboló töltötte be. A mai napig rejtély, hogy pontosan mit is csináltak vele, több, a műveletben saját bevallása szerint részt vett egykori katona azonban azt állította, hogy a projekt sikerrel járt, az Eldridge kétszer is eltűnt, majd megjelent, miközben ÁLLÍTÓLAG több száz kilométerrel arrébb is látták a norfolki radarokon pár másodpercre. A legénység azonban olyan riasztó állapotban, komoly sérülésekkel tért vissza, akárhol is jártak, hogy a hadsereg végül maga is megrettent, és leállította az egész projektet. Mindez roppant izgalmasan hangzik, mindössze egyetlen szépséghibája van: az amerikai haderő azóta is következetesen és kategorikusan tagadja, hogy a Philadelphia-kísérlet valaha is megtörtént volna, annak minden sci-fibe és ufómagazinokba kívánkozó részletével együtt. Akármi is az igazság, arra azért jók voltak a bizarr műveletről szóló pletykák, hogy alapötletet adtak a ’80-as évek kultikus filmje, a Végső visszaszámlálás alkotóinak…

Montauk Point

Montauk Point New York államban, Long Islanden fekszik, és arról híres, hogy itt fekszik a Camp Hero légibázis, amely egészen 1969-es bezárásáig fogadta az amerikai légierő gépeit, előtte pedig kevésbé tiszta rendeltetésű támaszpontnak származott. Noha a bázis felszíni részét több mint negyven éve kiürítették, állítólag távolról sem elhagyatott: 1969 után további elektromos vezetékeket és telefonkábeleket húztak fel a környékén, és ugyan 1984-ben átadták a területet New York állam kezelésébe, a föld alatti objektumokra az átruházás nem vonatkozott. Az itt létesített szabadidőpark néhány részét azóta sem nyitották meg, ezeket szigorúan őrzik, és egyesek – természetesen komoly bizonyítékok nélkül – állítják: a vidék továbbra is egy kisebb városnak megfelelő elektromos áramot használ fel. Ami bizonyos: már a terület őslakosai, a montauk indiánok is különös helynek tartották a mai Montauk Pointot, sok legendát őriztek az itt megesett sajátos eseményekről, és a 20. század első felében minden idők leghíresebb okkultistája, Aleister Crowley is meglátogatta a helyet. Szintén tudni lehet, hogy a második világháború idején a bázison különlegesen nagy teljesítményű radar működött. Az összeesküvés-elméletek hívei szerint a föld alatt továbbra is történik valami a néhai légibázis takarásában, és titokzatos dimenzióközi, illetve egyéb bizarr fizikai kísérletekről suttognak.

Neuschwabenland és az Operation Highjump expedíció

A Déli-sarkvidékben látszólag nincs túl sok érdekes: élhetetlen, természeti erőforrásaihoz a nemzetközi egyezmények értelmében nem lehet hozzányúlni, és ha nem így lenne, a vastag jégpáncél alól akkor is csak olyan anyagi és egyéb áldozatok árán lehetne kitermelni az ásványkincseket, hogy a jelenlegi technológiai szinten alig vágna bele bárki is. Ennek ellenére a nagyhatalmak a 20. században mégis különös érdeklődést mutattak a kontinens iránt, és sokaknak nehezére esett elhinni, hogy e kíváncsiság hátterében csakis a tudományos éhség húzódott meg. A náci Németország 1938-ban Neuschwabenlandként a sajátjának nyilvánította a 13 millió négyzetkilométeres kontinens egyik részét, és expedíciókat is indítottak ide, de hogy pontosan mit is csináltak, senki sem tudja. (Azon gyakran suttogott híresztelések természetesen mindenféle tudományos alapot nélkülöző ostobaságok, hogy állandó katonai bázist üzemeltettek volna a sarkvidéken.) A század egyik legizgalmasabb konspirációs teóriahalmazának szolgáltatott alapot a Richard E. Byrd admirális vezette 1947-es amerikai expedíció, az Operation Highjump is, amely a mai napig a leggrandiózusabb vállalkozásnak számít az Antarktisz megismerésére mintegy négyezer résztvevőjével, helikopterekkel, vadászgépekkel és tizenhat hadihajóval. A kora egyik legelismertebb sarkkutatójának számító Byrd az előirányzott nyolc hónap helyett nem egészen két hónap után befejezettnek nyilvánította az expedíciót, hazahajózott, és ugyan néhol elejtett egy-egy célzást arról, hogy óriási veszélyekre bukkant délen, sosem derült ki, hogy pontosan mit is talált. És ez egy darabig így is marad, a Highjump művelet pontos részletei ugyanis a mai napig szigorúan titkosak – vagyis semmi sem gátolja meg az élénk fantáziával megáldottakat az elméletgyártásban.

Több mint ötven hadihajó és több mint húsz repülőgép rejtélyes eltűnése okán a Bermuda, Puerto Rico és a floridai Fort Lauderdale által alkotott Bermuda-háromszög a világ egyik legismertebb és legrejtélyesebb helyének számít. Az eltűnt járművek között szép számmal akadtak katonai eszközök is, így például a Cyclops nevű amerikai hadihajó, amelyet szintén nyomtalanul nyelt el „az Ördög háromszöge". Rejtély, hogy pontosan mi okozza az eltűnéseket a zónában: mivel a Bermuda-háromszögben gyakran az iránytű is teljesen megkergül, a legtöbben valamilyen megfejthetetlen mágneses tevékenységre gyanakszanak, de természetesen élnek a köztudatban ennél jóval vadabb elképzelések is. A lényeg azonban annyi, hogy továbbra sem tudja senki – ennek megfelelően az amerikai hadsereg sem –, hová tűntek azok a katonák, akik a Cyclopson utaztak, vagy az errefelé eltűnt repülőkben ültek, mivel jellemzően a roncsok sem kerültek elő soha. Mások előszeretettel hívják fel a figyelmet arra, hogy a Bermuda-háromszögben eltűnt járművek száma annyira azért nem kiugró a terület méretéhez képest, amennyire ezt az ufókkal és az ősi Atlantisz tenger alatti romjaival kábító összeesküvés-elméletek hívei sejtetik.

Tibet

Adolf Hitler és Heinrich Himmler okkultizmus iránti vonzódása köztudott volt, az SS-en belül Ahnenerbe néven külön kutatórészleg szerveződött a különféle mágikusnak tulajdonított kegytárgyak felkutatására és egyéb, viszonylag hagymázosnak tűnő célokra. Az Ahnenerbe égisze alatt a németek számos expedíciót szerveztek a világ különböző tájára, amelyeknek részletei a mai napig homályosak és nyugtalanítóak. Tibet mindig is izgatta a nyugati világ fantáziáját – James Hilton 1933-as bestsellere, a Lost Horizon (magyarul A kék hold völgye), illetve a belőle készült Frank Capra-film hatására valóságos Tibet-kultusz bontakozott ki értelmiségi körökben –, a nácik két, egyes források szerint három ide vezényelt expedíciójáról azonban mindmáig keveset tudni: az SS-ben szolgáló Ernst Schäfer természettudós vezette csoportok állítólag az árják tibeti eredetét akarták felkutatni, de történészek szerint a vállalkozás céljában maga Schäfer sem hitt, egyszerűen csak kihasználta a Himmler biztosította lehetőségeket. Emellett információk keringenek az interneten és a gyanús konteó-magazinokban arról, hogy utóbb tibeti származású SS egyenruhás személyek holttesteit találták meg több német nagyváros bunkereiben, sőt, Hitler főhadiszállásán is. Ezeket a híreket komoly források soha nem erősítették meg, bár kétségkívül érdekfeszítően hangzanak. Ahelyett, hogy ebbe belemennénk, inkább azt jegyezzük meg: magukat jól értesültként feltüntető források szerint a kínai hadsereg tibeti tevékenységének is létezik egy okkult oldala, sőt, a kommunista Kína egész tibeti jelenlétének hátterében is spirituális-misztikus okokat sejtenek…

A Djatlov-rejtély

A néhai Szovjetunióban általában másképp kezelték az ügyeket, mint az Egyesült Államokban, így innen jóval kevesebb bizarr, a hadsereget is érintő eset híre szivárgott ki az elmúlt évtizedekben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem is voltak ilyenek. Az egyik legismertebb a Djatlov-incidens néven elhíresült eltűnés: 1959-ben a szverdlovszki (ma: Jekatyerinburg) műszaki egyetem hallgatói és néhány hozzájuk csapódott társuk Igor Alekszejevics Djatlov vezetésével ártalmatlan hegyi kirándulásra indultak a környékre, majd eltűntek. Később már csak a holttesteik kerültek elő, méghozzá igen nyugtalanító és megmagyarázhatatlan állapotban, szokatlan és érthetetlen sérülésekkel, hiányos ruházatban. A nyomozás adatait szinte azonnal titkosította a KGB. Tény, hogy a szóban forgó Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetben a Vörös Hadsereg több laboratóriumot és bázist működtetett, ahol – és itt már az „állítólag"-ok hosszú sora kezdődik – fegyverek kifejlesztésén is dolgozhattak. Vajon a fiatalok is egy ilyen fegyver tesztelésének estek áldozatul? Vagy láttak valamit, amit nem lett volna szabad, és ezért meg kellett halniuk? Valószínűleg már sosem tudjuk meg – főleg, mert ugyan a ’90-es évek elején bizonyos nyomozati akták titkosítását feloldották, a tényleges lényegi részletek kutatását az orosz hatóságok a mai napig nem engedélyezik.

A HAARP

A Pentagon mellett több neves amerikai egyetem által
pénzelt és működtetett High Frequency Active Auroral Research Program,
vagyis Magasfrekvenciás Aktív Ionoszféra-kutató Program 2007 közepe
óta üzemel teljes elánnal az alaszkai Gacomában, elképesztő energiaigénnyel, és –
annak dacára, hogy hivatalosan elsődlegesen tudományos programról van
szó – igen komoly titoktartás mellett. Maga a létesítmény egy
magasfrekvenciájú adóból és a hozzá tartozó méretes antennamezőből,
illetve egy tudományos bázisból áll, célja hivatalosan az ionoszféra
tanulmányozása, illetve az eredmények alkalmazása akár polgári, akár
védelmi célokra. Mindez amolyan „nesze semmi, fogd meg jól" leírásnak
tűnhet, így nem csoda, hogy az utóbbi években a HAARP a
konspiráció-elméletek gyártóinak kedvenc témája lett, és a
legkülönfélébb ötletekkel álltak elő azt illetően, mi is folyik
valójában Alaszkában. A legismertebb elmélet szerint az amerikai
hadsereg az időjárás befolyásolásával és annak katonai alkalmazásával
kapcsolatos kísérleteket végez itt, a Pentagon azonban természetesen kitart amellett, hogy tudományos program folyik az övezetben.

További Top 10-es összeállításaink itt olvashatók.