„Tizenhárom évesen döntöttem úgy, hogy zenész szeretnék lenni”

Szöveg: Bányász Eszter | 2022. október 13. 19:30

Szabó Imre alezredes, a Magyar Honvédség Központi Zenekarának karmestere többek között a zenekar működéséről, a bekerülés módjáról, valamint saját életpályájáról beszélt a Spirit FM „Katonadolog” című műsorának október 13-ai, csütörtöki adásában.

Az alezredes az október 6-8. között Debrecenben megrendezett XXI. Nemzetközi Katonazenekari Fesztivál kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy bár a zenekar számára mindig nagy jelentőséggel bír egy ilyen alkalom, a Magyar Honvédség Központi Zenekarának alaptevékenységei közé tartozik a hasonló rendezvényeken való fellépés. A már hagyománnyá vált fesztiválon – az idei néggyel együtt – 35-re nőtt azon külföldi zenekarok száma, akik zenéjükkel képviselték magukat hazánkban. A közös fellépés kapcsán Szabó Imre alezredes kiemelte: bár pár nap alatt is sokat tudnak tanulni egymástól, mindig van egyfajta rivalizálás, hiszen a nemzetek ilyenkor saját tudásukból, kultúrájukból mutatnak meg részeket. A zenekar fellépései kapcsán hangsúlyozta, fontos missziójuk van: „Mi, a központi zenekar mindig is arra törekedtünk, hogy a produkciónkban a minőség, illetve a hazafiság előtérbe kerüljön” – fogalmazott.

Kiemelte: bár a központi zenekar idén ünnepli megalakulásának 60. évfordulóját, története - jogelődjei miatt - egészen 1896-ig nyúlik vissza története. Az ünneplésre számos módot találtak: Musica Pro Patria – Zene a Hazáért címmel megjelent az első könyv, amely a zenekar múltját hivatott bemutatni, a zenészek új egyenruhát kaptak, illetve – a HM Zrínyi Nonprofit Kft. Katonai Filmstúdiója munkatársainak közreműködésével - videoklipet is forgattak működésük bemutatására.

Legfontosabb feladatukról az alezredes elmondta: az állami rendezvények kiszolgálása mellett kiemelten foglalkoznak a katonazenészek szakmai képviseletével is. „A mi tevékenységünk nemcsak koncerttermi, színháztermi produkciókra alkalmas, hanem szabadtéren is meg kell magunkat mérettetni, többek között államfő fogadások és katonai ceremóniák alkalmával” – mondta az alezredes, hozzátéve: a zenekar repertoárjába tartozik a szakalaki bemutató, azaz az úgynevezett gyepshow is, amikor a zene mellett különböző alakzatokat, formációkat mutatnak be, ezzel egyszerre nyújtva zenei és vizuális élményt a nézőknek.

Szabó Imre szerint a zenekarba való bekerülésnek két feltétele van. Az egyik a bátorság ahhoz, hogy felvállalják, zenésznek készültek, a másik pedig az alkalmasság, amit egy próbajáték során tesztelnek is.

„Tizenhárom évesen döntöttem úgy, hogy zenész szeretnék lenni” – kezdte személyes történetét az alezredes, kiemelve: a katonazenészek képzésére létrehozott iskolába járt, majd 1984-ben lett a központi zenekar tagja, szólamvezetőként. Húsz évvel ezelőtt döntött úgy, hogy kitanulja a karmesterséget, másfél éve pedig a zenekar vezetője. A szerepváltás kapcsán úgy fogalmazott: „Természetesen ez egy nagyon nehéz dolog, zenészként megfelelni bent, egy zenekaron belül teljesen más, mint kiállni előre és vezetni, irányítani embereket. Azt kell mondanom, hogy nem is könnyű, de igyekszem folyamatosan a szabályosság, a követelménytámasztás és a kollegiális viszony mezsgyéjén középen haladni.”

A központi zenekar létszámával kapcsolatban elmondta: tavaly tíz zenésszel bővülhettek, így jelenleg – az önkéntes műveleti tartalékosokkal együtt - több mint hetvenen vannak, amire korábban még nem volt példa a zenekar történetében. „A zenei képzés nagyon híres és nagyon előrehaladott Magyarországon” - mondta a karmester, aki ebben látja okát annak, hogy a zenekarba jelentkező fiatalok jellemzően nagyon tehetségesek, gyakorlottak. Az alezredes elárulta azt is, milyen egy katonazenész hétköznapja: nyolcórás munkaidejükből csak hatot tesz ki a közös próba, a maradék kettőt ugyanis egyéni gyakorlásra biztosítják.

A beszélgetésben szó esett a koronavírus-járvány támasztotta nehézségekről is. Szabó Imre kiemelte: az első sokk után - ami a programok lemondásából adódott -, új feladatokat kaptak erre az időszakra: a járőrözés mellett a kórházakban is szolgáltak. „Ha zenésszel találkozott valaki ezen időszak alatt, biztos vagyok benne, hogy elégedetten vette tudomásul, hogy segítettek, kísértek, biztattak, nyugtattak és mindent megtettek azért, hogy mindenki számára könnyebb legyen” – fogalmazott az alezredes. A kiesett idő kapcsán kiemelte: bár zenekarként nem dolgozhattak együtt, a hangszerét senki nem tette le. „Ha valaki egy napot nem gyakorol, azt észreveszi másnap. Ha két napot nem gyakorol, azt már észreveszi a tanára is, de hogyha három napot nem gyakorol, akkor azt már a közönség is észreveszi” – osztotta meg a zenészek közt elhíresült mondást.

A visszatérés könnyű és jelentőségteljes volt, mert a Heim Pál Gyermekkórházban olyan bensőséges viszony épült a kórház vezetése és a katonazenészek között, hogy gyermeknap alkalmából az épület udvarán tartottak koncertet a rendőrzenekari kollégákkal.

„Se nem katona, se nem zenész, én katonazenész vagyok. Ez annyira speciális szakma, hogy nem lehet különválasztani, ez így, együtt kompakt” – emelete ki a műsorban Szabó Imre alezredes. A központi zenekar karmestere hozzátette: ez egy színes, változatos hivatás és a közel 40 év alatt, amit eltöltött katonazenészként, mindig kapott valami újat, amiből épülni tudott.

Az adás az alábbi helyeken hallgatható meg:

Videó