Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Tőrdöfés után olimpia: nem vették el a dzsúdós kedvét

Szöveg: Jászi Zoltán |  2007. október 8. 9:24

Néhány nappal azután, hogy olimpiai kvótát szerzett, megsebesítették Ungvári Miklóst. A dzsúdós – bár még mindig szivárog a lábából a vér – nem keseredett el, balesetnek tekinti a dolgot, és tovább készül a pekingi ötkarikás játékokra.

„Amikor harmadik lettem a világbajnokságon, kevesebben hívtak fel, mint mostanában. Ekkora hír, hogy megszúrnak egy embert?" „Igen, Miklós, ekkora, ha az illető pár nappal korábban szerezte meg az olimpiai kvótát…"

E rövid telefonos párbeszéd fontosabb szereplője Ungvári Miklós, a jelenlegi legjobb magyar dzsúdós, a másik pedig az újságíró. Utóbbi addig győzködte az olimpikont, amíg az ráállt, hogy elmondja, mi is történt vele és barátaival azon a csaknem drámaivá váló éjszakán. Megjegyzi, sokkal szívesebben mesélne arról, hogy mekkora eredményt értek el a riói VB-n. Olyan ugyanis még sosem volt, hogy egy kvalifikációs versenyen négyen is olimpiai indulási jogot szerezzenek, vagyis ők, a magyar dzsúdó-válogatott tagjai történelmet írtak a minap. Az újságírók többségét most mégis az érdekli, ki döfte le a nagyszerű sportolót.

Talán most sem kellett volna?

Cegléd csendes kisváros Pest megyében. Õsz elején épp olyan, mint bármelyik más, hasonló méretű alföldi település. A levélhullás és a diákok zsivaja aligha csábítaná ide az újságírót, annál inkább az, hogy pár napja kis híján kerékbe tört egy felfelé ívelő sportpályafutást egy késszúrás. Azon az estén a település három kiváló sportolója, Ungvári Miklós dzsúdós, Lőrincz Tamás birkózó és Szellő Imre ökölvívó elhatározták, hogy lazítanak egy kicsit. Ketten közülük pár nappal korábban vívták ki az olimpiai indulás jogát, az elmúlt fél évben csak a felkészüléssel foglalkoztak, idejét sem tudták, mikor voltak utoljára szórakozóhelyen. Talán most sem kellett volna elmenniük.

„Egy csendes kávézóban ücsörögtünk", meséli Ungvári. „A tulaj nagyon boldog volt, hogy épp nála beszélgetünk, úgy érezte, nem mindennapi vendégek vagyunk, mit tagadjam, jól esett a figyelmessége. Én tulajdonképpen nem is akartam átmenni a diszkóba, de addig unszoltak, hogy ráálltam."

Öt centire a húsban a penge

A fiúk nem egyszerre mentek át Cegléd egyetlen zenés-táncos éjszakai szórakozóhelyére. Lőrincz Tamás volt a legfürgébb. Jó hangulatban ropta a táncot mindaddig, amíg egyik ismerőse nem riasztotta.
„Azt mondta, hogy azonnal menjek ki az épület elé, mert nagyon nagy baj van Mikivel", emlékszik vissza az Európa-bajnok birkózó. „Amikor kiértem az épület elé, láttam, hogy folyik a lábából a vér. Szerencsére nem veszítette el az eszméletét, inkább döbbent volt, mint ijedt."
Bár a rendőrség még nyomoz az ügyben, valószínű, hogy a balhé a szórakozóhely őrzői és a dzsúdós között tört ki. Miklós azt mondja, az nem tetszett a kidobóknak, hogy ő éppen a bejárat előtt üdvözölte az ismerőseit. Hogy milyen hangnemben szóltak rá, arról nem akar beszélni…

„Az egyiküket lefogtam, a többiek erre nekem estek. Én magam nem ütöttem, megpróbáltam szavakkal elintézni a dolgot. Sajnos nem sikerült. Azután egy rúgást éreztem a combom hátsó részén. Később derült csak ki, hogy rosszul sejtettem: ekkor szúrtak meg."
A kés pengéje öt centi mélyre hatolt a világbajnoki bronzérmes combjába. Hihetetlen szerencse, hogy nem ért ütőeret.

Ami nem öl meg, az erősít

Az orvosok szerint Ungvárinak nagyjából egy hónapot kell pihennie. Õ viszont nem engedélyez magának két hétnél többet. Hisz benne, hogy a lézeres orvosi kezelések meggyorsítják a gyógyulását. Egyébként pedig megpróbál úgy élni, mint egyébként. Pár nappal az eset után már ki is utazott Hollandiába, hogy megnézzen egy nemzetközi versenyt.

„Ami nem öl meg, az erősít", osztja meg velünk sportolói hitvallását. „Úgy tekintek a dologra, mint egy balesetre, amelynek szerencsétlen részese voltam. Nem teszek feljelentést, aki belém döfte a kést, az csak azt mutatta meg nekem, hogy mennyire vigyáznia kell magára egy sportolónak. Nincs bennem harag, sőt arra kértem minden barátomat, hogy felejtse el, ami történt, harcolni csak a tornacsarnokokban kell."

Motorbaleset és kisiklott vonat

Ungvári hálás azért, hogy most, és nem pár hónappal később kapta a késszúrást. Szinte mosolyogva mondja, hogy a dolognak most kell megtörténnie, mert éppen felkészülési szünet van. Egyébként sem ez az első fájdalmas esete. Korábban volt már motorbalesete, előfordult, hogy verseny közben ujjnyi hosszan szakadt fel a fejbőre, és vonat is siklott már ki alatta. A folytatásban viszont ígéri, hogy vigyázni fog magára, mert az athéni olimpia nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna. Pekingben viszont maradandót akar alkotni.