Tűzpárbaj a lőtéren

A párbajlövészet során a századok tíz-tíz csapatot alkottak, amelyek egymással körmérkőzéses rendszerben versenyeztek. Egy csapat öt főből – egy géppuskásból és négy gépkarabéllyal felszerelt lövészkatonából – állt. Egyszerre csak két csoport versenyzett egymással, és a saját céljaik leküzdésével ejtették ki az ellenfél tagjait.

A megindulási helyzetből adott vezényszóra a csapatok előrefutottak a tűzszakaszra, ahol betöltötték a fegyvereiket és megkezdték a kétszáz, illetve háromszáz méterre lévő célok leküzdését. Egyénenként kevés lőszert kaptak, mert itt a gyorsaság és a pontosság a legfontosabb. Minden lövő mögött állt egy döntnök, aki figyelte az adott személyhez tartozó célt. Amennyiben azt találat érte, az ellenkező szektorban azonos pozícióban lévő katona kiesett a versenyből. Az a csapat nyert, aki előbb lőtte le az összes célpontot. A döntőben a századok − az elért pontszámok alapján számított − három legjobb csapata vett részt.

Ezzel párhuzamosan harcjárműlövészet is zajlott a lőtéren, amelynek során a BTR–80 és a BTR–80/A típusú járművek állománya először egyéni, majd harcjárművel végrehajtott tűzpár-lőgyakorlaton vett részt. A támadó tevékenységet imitálva − az ellenséghez közeledő mozgás közben − a harcjárművek egymás biztosításával haladtak előre: amíg az egyik a rövid, illetve hosszú megállások alatt a toronyfegyverekkel tűzfedezetet nyújtott, addig a másik előremozgott.