Új légvédelmi rendszer a horizonton

A világon először 1997-ben szolgálatba állított rakétarendszer egyik előnye, hogy a radarjait és a rakétaindítóit egymástól távol telepítik: a célba vett repülőgépek sokkal nehezebben védekezhetnek ellene, az ellenséges erők pedig a hagyományos légvédelmi rakétarendszereknél csak sokkal nagyobb erőfeszítés árán tudják megsemmisíteni.

A NASAMS többféle rakétát képes alkalmazni, amelyek hatótávolsága – a típustól és sajtóbeszámolóktól függően – mintegy 8-12-50 kilométer közé tehető. A nemzeti védelmi érdekek biztosítása mellett kifejezett exportálásra alkalmazott rendszert jelenleg tizenöt állam hadereje rendszeresítette, köztük az Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Chile, Spanyolország, Litvánia és Omán is a norvég rakétarendszerrel erősít a légvédelmét.

A tervek szerint az új NASAMS légvédelmi rendszerek modern és hatékony módon kiegészítik és gazdagon bővítik azokat a rendszereket, amelyek Magyarország légvédelméért felelnek. A Magyar Honvédség már előzőleg is rendelkezett korábbi változatú AMRAAM AIM-120 légiharc rakétákkal a Gripen vadászrepülőgépek fegyverzetében, azonban 2020. szeptember 30-án Magyarország újabb megállapodást kötött az Amerikai Egyesült Államokkal a rakéta legmodernebb, AMRAAM AIM-120 C8 változatának beszerzéséről, amelyeket kettős felhasználású fegyverekként a vadászrepülőgépek és a NASAMS tűzalegységek is alkalmazhatnak. A két állam egyúttal megállapodott a kifejezetten a NASAMS légvédelmi rendszer számára kifejlesztett, megnövelt hatótávolságú AMRAAM Extended Range (ER) változatú rakéták beszerzéséről is.

A NASAMS tűzalegység moduláris felépítésű, alap esetben tartalmaz egy tűzelosztó központot (FDC), egy AN/MPQ64F1 Sentinel aktív 3D radart, passzív elektro-optikai és infravörös szenzort, valamint AMRAAM rakétákkal szerelt indítóállványokat. A NASAMS első, a norvég haderő által rendszeresített verziójából 2007-ben született meg a NASAMS 2 változat, amely a fejlettebb képességekkel rendelkező AN/MPQ-64 Sentinel 3D radart alkalmazza, új híradóval és informatikai eszközökkel dolgozik. A NASAMS 2 osztály fejlesztett változata az először szintén a norvég haderőben alkalmazott NASAMS 3, amely számos elemében komplex módon megújult.

A Kongsberg modern híradó-informatikai berendezéseinek köszönhetően a rendszer minden harceszköze egy infokommunikációs hálózat egy-egy eleme, amelyeket a végrehajtandó feladatnak megfelelően lehet csoportba szervezni, így egy feladatra annyi eszközt lehet kirendelni és egymáshoz kapcsolni, amennyi az oltalmazáshoz az adott műveleti környezetben szükséges. A NASAMS ütegek hálózatba kapcsolódnak, az esetlegesen kieső elemek feladatát pedig képes másik alegység átvenni. Az ütegek megosztják egymással saját szenzorjaik adatait annak érdekében, hogy egy fenyegetésre a leghatékonyabb választ lehessen adni, azaz minden ellenséges eszközre tüzet lehessen vezetni egyidőben, a legmegfelelőbb helyzetben lévő elemek alkalmazásával.

A harmadik generációs rendszer az indítóegységek és a tűzvezető egység átfogó fejlesztésén esett át, így már képes az 50 százalékkal megnövelt hatótávolságú AMRAAM-ER rakéta indítására, amellyel távolabbi légi célok is támadhatóak. Emellett biztonságos, IP-alapú kommunikációs rendszerrel és új radarszoftverrel gazdagodott a 2015-20 közötti fejlesztések során.

A rendszer a győri légvédelmi rakétaezred eszköze lesz, amely a jövőben NATO-műveletekben is alkalmazhatja a modellt. Az első NASAMS egységek pedig a közelmúltban már meg is érkeztek az MH Dánielfy Tibor 205. Légvédelmi Rakétaezredhez. A légvédelem hagyományos szervezeti elemeit követve a beérkező harceszközöket kettő légvédelmi rakétaosztálynál három-három harci ütegben tervezik rendszerbe állítani. A földi telepítésű légvédelmi rakétarendszerek első tűzegységének 2024 végére el kell érnie a műveleti készenlétet, a hazai rendszer tervezetten 2025-re lesz teljes.