Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Újabb emlékhelyeket állítanak a magyar katonáknak a Doberdón

Szöveg: honvedelem.hu / MTI |  2016. október 12. 18:48

Újabb emlékhelyeket állítanak az első világháborúban a Doberdó-fennsíkon harcoló magyar katonáknak a hétvégén, és új információs táblák teszik könnyebben elérhetővé a fennsík egykori első világháborús frontszakaszának fontos helyszíneit – tájékoztatta a szegedi Meritum Egyesület az MTI-t.

A civil szervezet önkéntesei 2014-ben láttak hozzá a San Martino del Carsó-i Karszti Barlangkutató Egyesület (Gruppo Speleologico Carsico) tagjaival a doberdói emlékművek rendbetételéhez, környezetük megtisztításához és útbaigazító táblákat is elhelyeztek.
A munka folytatásaként San Martino del Carso központjában elhelyeznek egy táblát, amely arra emlékezteti majd az odaérkezőket, hogy Magyarország mártír miniszterelnöke, Nagy Imre ott teljesítette harctéri szolgálatát. Szeged első érmes olimpikonjáról, Gönczy Lajosról is megemlékeznek, aki a Doberdón található Buca Carsica dolinában halt hősi halált. A helyszínen elhelyezendő információs oszlop az 1900-ban Párizsban harmadik helyet elérő magasugrónak állít majd emléket.

Idén nyáron volt száz éve annak, hogy a szegedi 46. gyalogezred hazaküldte a Tisza-parti városba az alakulat helytállását jelképező doberdói fát. A centenárium alkalmából az utóbb kipusztult fa egykori helyén eperfacsemetét ültetnek.
A hétvégi kétnapos doberdói esemény keretében gyalogos és autós történelmi sétákkal keresik fel az ottani ütközetek legfontosabb emlékhelyeit, katonatemetőit az érdeklődők, de lesz magyar gasztronómiai és kulturális program is.

Az első világháborúban 1915. július 18-án kezdődtek meg a harcok a Doberdó-fennsíkon az Isonzó folyó menti küzdelmek részeként. A 850 ezres, jelentős túlerőben lévő olasz hadsereg az Adriai-tengerbe ömlő Isonzo folyó völgyében akart bejutni a monarchia hátországába. Az osztrák-magyar hadsereg azonban jelentős védműveket épített ki a mély sodrású Isonzót szegélyező meredek hegyekben. A véres isonzói csaták során az olaszok két év alatt tizenegy alkalommal kísérelték meg az átkelést a folyón és a front áttörését, ám sorra kudarcot vallottak.
A doberdói csaták iszonyú véráldozatot követeltek, a frontvonal minden méterére tizenhárom elesett vagy sebesült olasz és nyolc osztrák-magyar katona jutott.

Az ott hősi halált halt magyar katonák pontos száma máig sem ismert, történészek szerint az első világháborús centenárium végére, 2018-ra készülhet el a magyar katonai veszteséget tartalmazó adatbázis. A jelenlegi becslések 500-600 ezerre teszik az első világháború magyar hősi halottainak számát, és mintegy felük az olasz frontokon esett el.