Újra szolgálatban a világháborús fegyverek

A külföldi missziók közül Afganisztánban és Irakban is alkalmazásban állnak, sőt a koalíciós erők közül tizenhétnek is az arzenáljához tartozik az MG 3-as, vagy annak valamilyen verziója.

A II. világháború során, a fegyverek fejlesztése területén, Németország számos technikai eredményt ért el. Közülük az egyik, a jól ismert Maschinengewehr 34 (MG 34) géppuskából továbbfejlesztett MG 42-es lett. A rövid sorozatokra és tartós tüzelésre egyaránt alkalmas fegyver 7,92×57 mm-es lövedékeket lőtt ki, miközben tűzgyorsasága 1200 lövés volt percenként. A német katonák nagyon megszerették az MG 42-őt, mivel megbízható, viszonylag könnyű és pontos harceszköz volt. Később az amerikai hadsereg fegyverszakértői is kísérleteztek a zsákmányolt példányokkal, végül ezek alapján tervezték meg az M60-as géppuskát.

1956-ban, a hidegháború idején, a németek újfent elővették az MG 42 terveit, és újabb módosítások után, immár a NATO-szabványoknak megfelelően 7,62×51 mm-es lőszerrel – valamint MG 1 jelzéssel – ismét gyártani kezdték. A Rheinmetall cégnél 1979-ig, majd ezután a Heckler & Koch-nál még tovább folyt a termelés. Az MG 3 széria volt az utolsó változat, amelyet az eredeti MG 42 tervből fejlesztettek tovább.

2006 óta viszont már az 5,56×45 mm-es HK MG 4 könnyű géppuska váltja fel a német hadseregben – raj és szakasz szinten – a meglévő MG 3-asokat. Ugyanakkor a régi MG 3-asok – harci járművek kiegészítő védelmi eszközeiként – továbbra is jó szolgálatot tesznek majd közepes, vagy másodlagos fegyverzetként a jövőbeli katonai műveletekben. Így a villámgéppuskák leszármazottait valószínűleg barát és ellenség egyaránt használni fogja még a következő években is.