USS Indianapolis: egy sötét folt a haditengerészet fehér egyenruháján
Szöveg: Kecskeméti József | 2010. augusztus 5. 12:211945. július 30-án a Mochitsura Hashimoto parancsnokolta I-58 tengeralattjáró Japán partjainál elsüllyesztette a USS Indianapolist. A nehézcirkáló titkos bevetésen volt: az szállította Tinian szigetére az első működőképes atombombát. A tragédiáról egy fél mondat először a Peter Benchley jegyezte regényben, a Cápában, illetve az abból készült filmben hangzott el. De mi köze a kettőnek egymáshoz?
Peter Benchley kultregénye volt a Cápa (Jaws). A könyvet Steven Spielberg 1975-ben álmodta vászonra, nem kis rettegést kiváltva az amerikai strandolók körében. A műben szerepel egy Quint (Robert Shaw) nevű cápavadász. Quint a rendőrfőnöknek mesél egy hadihajóról, mely egy titkos bevetésen volt, s melyet később a japánok megtorpedóztak és elsüllyesztettek. Amikor hódító útjára indult a mű, a világon és az USA-ban is csak kevesen tudhatták, hogy a USS Indianapolisról volt szót. Az amerikai haditengerészet ugyanis sokáig igyekezett titkolni azt az eseményt, amit a mai napig történelme egyik szégyenfoltjaként emlegetnek.
Sikeres küldetés, tragikus vég
A USS Indianapolis a Portland osztályú cirkálók sorába tartozott. A hajót 1931. novemberében állította hadrendbe az amerikai haditengerészet. A 9800 tonna vízkiszorítású hadihajó 190 méter hosszú volt. A legénysége békeidőben 630, míg hadi helyzetben közel 1300 főből állt. Fő fegyverzete 200 milliméteres és 130 milliméteres ágyúkból állt. E mellett két Kingfisher repülőgépet tudott magával vinni. A második világháború kitörése előtt a USS Indianapolis az Atlanti-óceánon, illetve a Guantanamo-öböl térségében teljesített szolgálatot. A hadihajó a flotta büszkesége volt. Olyannyira zászlóshajóként tekintettek rá, hogy Theodore Roosevelt 1936. novemberében ennek a fedélzetén tett jószomszédi körutazást Dél-Amerikában. A Rio de Janeirót, Buenos Airest és Montevideót érintő látogatások után az elnök decemberben hagyta el a hajó fedélzetét. A világháborúban az első éles bevetése 1942-ben a Csendes-óceánon volt. Ezt követően felülvizsgálatra visszarendelték, s kisebb átalakításokat hajtottak végre rajta. A következő években a hajó még számos bevetésen vett részt, így például harcolt az 1944-es Fülöp-tengeri csatában és Tinian tengeri bázisai ellen indított támadásban is.
![1595905540](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1f960448b90344493168.jpg)
A hajót 1945-ben újból visszarendelték nagyjavításra, majd februárban csatlakozott Marc A. Mitscher altengernagy gyors reagálású erőihez. Az egység fő feladata Tokió bombázása volt, amivel az Iwo Jimai partraszállásról kellett elvonnia a figyelmet. Az is céljuk volt, hogy minél súlyosabb károkat okozzanak a japán légitámaszpontoknak. Ezt követően a USS Indianapolisnak az Iwo Jimai támadást kellett fedeznie. Az inváziót felvezető bombázáskor Okinawa térségében teljesített a hadihajó szolgálatot. A cirkáló egészen március 31-ig megúszta kisebb sérülésekkel. Ekkor azonban egy kamikaze pilóta kiszúrta a hajót és – még mielőtt lelőtték volna – ledobott rá egy bombát, ami átütötte a fedélzetét, majd a legénységi kantinon keresztül az üzemanyagtartályok közelében felrobbant. A robbanás megölte a legénység kilenc tagját és két lyukat ütött a hajótesten. A válaszfalak ugyan megakadályoztak a hajó elsüllyedését, ám a sürgősségi javítások során kiderült, hogy az üzemanyagtartálya megrepedt és sérült a hajócsavar meghajtó tengely is. Nagyjavításra egészen egy Mare szigeti támaszpontig vonták vissza a USS Indianapolist. A javítás befejezése után a hajó elindult titkos, egyúttal utolsó útjára.
![1595905540](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1f9604796a0965210509.jpg)
A bevetés célja nem kisebb volt, minthogy az első működőképes atombomba, a Little Boy alkatrészeit, illetve dúsított uránt juttasson el Tinian szigetére. Az U235-öt két, ólommal bélelt, lehegesztett fémládában tárolták a hajón. A személyzetnek parancsba adták, hogy ha a hajót támadás éri a dúsított uránt dobják a tengerbe. A hajó július 16-án futott ki San Franciscóból és július 19-én ért Pearl Harborba. A kísérőhajók nélkül száguldó USS Indianapolis július 26-án ért el Guamba. Itt kirakodtak és július 28-án újra tengerre szálltak. Az elképzelések szerint egy tüzérségi gyakorlat után kellett volna Okinawa térségében csatlakoznia a hajónak és legénységének a Jesse B. Oldendorf altengernagy irányította egységhez. A gyakorlatot az is indokolta, hogy a hajó mintegy 1200 tengerésze közül négyszáz zöldfülű volt, ez lett volna az első éles bevetésük. Erre azonban már nem került sor. Egy, a térségben járőröző japán tengeralattjáró, az I-58 ugyanis felfedezte a hajót és kapitánya, Mochitsura Hashimoto két torpedót lőtt ki rá. Az első hajnali negyed egy tájban, míg a második néhány másodperccel később csapódott be a hajóba. A találatok után alig 12 perccel a USS Indianapolis elsüllyedt.
Küzdelem a természettel az őrület határán
Mivel a robbanások megsemmisítették az elektronikus rendszert,
![1595905540](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1f9604a361f106772042.jpg)
![1595905540](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1f9604cdad9034109083.jpg)
![1595905540](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1f960505ee3312875976.jpg)
Eltitkolt körülmények és bűnbak keresés
A haditengerészet sokáig nem számolt be a hajó elvesztéséről, sőt a célt ért három segélykérő üzenet létét is tagadta. A USS Indianapolis azonban egy kiemelt fontosságú cirkáló volt: a média érdeklődésének kereszttüzében hajtotta végre akcióit. Számos befolyásos család fia szolgált a hajón, mert itt látták a szülők és maguk biztosítva a gyors katonai-politikai előmenetelt. Miután kiderült a hajó pusztulása, gyermekeik elvesztése okán érzett fájdalmukban ugyanezen befolyásos családok
![1595905541](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1f96053814e579524898.jpg)
Charles Butler McVay egy száz pontból álló fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, ami gyakorlatilag véget vetett szépen ívelő karrierjének. Hiába. Az ítélet kihirdetése után a haditengerészet újkori történetében addig példátlan dolog történt. A bíróságon lévő túlélők egy emberként követelték, hogy a kapitány ítéletét – annak pontokba szedett cáfolatai alapján – helyezzék hatályon kívül. Chester Nimitz végül is rehabilitálta a kapitányt. Az admirális visszahelyezte az aktív szolgálatba Charles Butler McVayt, aki ezt követően a New Orleansi tengerészeti körzetben szolgált. 1949-ben – immár altengernagyi rangban – innen is ment nyugdíjba. A tragédia azonban nyugdíjasként is kísértette. Százszámra érkeztek a lakására a gyűlölködő levelek. A tengeren odaveszett tengerészek hozzátartozói telefonon is zaklatták, felelőssé téve a tragédiáért. Felesége rákban halt meg. Charles Butler McVay végül nem bírta tovább a magányt, a gyűlölködést, a rágalmazó telefonokat. A USS Indianapolis utolsó kapitánya 1968-ban szolgálati fegyverével öngyilkos lett. Õ volt a hajó utolsó áldozata.
Filmre kívánkozott
Míg Peter Benchley könyve és Steven Spielberg filmje csak megemlíti a tragédiát, egy 1991-ben készült film a Cápák és torpedók (Mission of the Shark: The Saga of the USS Indianapolis) mélységeiben dolgozta fel
![1595905541](https://honvedelem.hu/media/cache/width_465/images/media/5f1f9605676cf513988015.jpg)