Válasz a sisakokra vonatkozó téves következtetésekre

A katona védőeszközeinek – köztük a sisak – fejlesztését számos kompromisszumkötés kíséri. A katona legyen védve, de milyen fenyegetettség ellen?! Milyen anyagból készüljön, mert más fenyegetettség kivédésére másféle anyag alkalmas? A katona legyen védve, de maradjon harcképes! Mekkora lehet a védőeszköz tömege, milyen lehet az alakja, hogy a katona mozgásképes maradjon, hogy felszerelést lehessen hozzá csatlakoztatni? 

A fel és levételt, a hőmérséklet-változást és sok más problémát nem is említve látható az, hogy egy védőeszköz ballisztikai védelmi szintjének meghatározása bonyolult, sok esetben egymásnak ellentmondó kritériumrendszer. Ebben az összetett rendszerben kell az optimumot megtalálni, olyan nem mellékes szempontok figyelembevételével, mint az ár, a beszerzési határidő (amelyek nem műszaki kategóriák), de a döntéshozónak ezt is mérlegelnie kell. Nem akarjuk untatni az olvasót egy évtizedek alatt elsajátítható szakma részleteivel, de a cikk néhány alapvető tévedésére szeretnénk rámutatni!

Tehát nem igaz az a megállapítás, hogy „nem mindenben felelnek meg a biztonsági követelményeknek", hiszen a cikk szerzője nem ismeri sem az általános sem a konkrét katonai követelményeket.
Nem igaz, hogy „nem is védik meg őket a fejsérüléstől", hiszen valamilyen fenyegetettség ellen még egy kerékpáros sisak is véd.
Nem igaz, hogy „maguk a sisakok okozhatnak halálos sérülést a fejen", mert ez csak valamilyen egyébként is végzetes sérülés következménye lehet.

A jegyzőkönyvből idézett sor, miszerint a “sisak hevederzetének tartószegecsei lövéskor kiszakadhatnak, és másodlagos, de életveszélyes vagy akár halálos sérülést okozhatnak" akkor fordulhat elő, amikor a sisakot lövés éri, a szegecselésnél, és nem a cikk szerint sugalmazott helyzetben, amikor a sisak használója lő.
Nem igaz az a megállapítás sem, hogy “vizsgált védőeszközök védőfunkciójukat nem képesek ellátni", mert a jegyzőkönyv csak egy fenyegetettség típus elleni alkalmatlanságot állapít meg. Remélem megértik, hogy nem hozzuk nyilvánosságra gyenge pontját.

A cikk szerint jelzett „négy gyártó" nem gyártóként, hanem magyarországi forgalmazóként jelentkezett a beszerzési eljáráson oly módon, hogy az egyik pályázó két külföldi gyártó termékével is pályázott. A beszerzési eljáráshoz tartozó „két sisak megfelelő minősítésének" sugalmazása sem felel meg a jegyzőkönyv korrekt, végleges értékelésének. Az kizárólag az egyik vizsgálati pontra, az általános szempontok követelményeinek megfelelőségére vonatkozott (tömeg, címkézés, mérethelyességek), továbbá nem tartalmazza a ballisztikai vizsgálatok eredményeit. A ballisztikai vizsgálatok eredményei alapján ez a két sisak nem volt megfelelőnek minősíthető.
Azok számára, akiknek a jegyzőkönyv készült, nyilvánvaló volt, hogy az „egy közelebbről meg nem nevezett gyártási számú acélsisak", az a Magyar Honvédségnél jelenleg rendszeresített acél sisak, amelynek a Bundeswehr sisakkal történő összehasonlító vizsgálatát a jegyzőkönyv címzettje rendelte el.
A sisakok korára vonatkozó megjegyzésre vonatkozólag leszögezzük, hogy a védőeszköznél a gyártók a legújabb fejlesztésű alapanyagokat használják, amelyek öregedés utáni változásáról – a tudomány jelenlegi állása szerint – nem áll rendelkezésre elégséges információ. Így általánosan alkalmazott módszer, hogy újabb vizsgálatokkal hosszabbítják a szavatosságukat, amennyiben ez műszaki szempontból megalapozott. Tehát a sisakok korára tett nem túl jóindulatú megjegyzés azt a hamis érzetet keltheti az olvasóban, hogy a vizsgált sisakok gyengébb védelmi képességekkel rendelkeznek.

Bár a sisak nem szorul védelemre, azért meg kell, hogy jegyezzük: a német kontingens katonái is ugyanezt a típusú sisakot viselik. Az elsődleges fenyegetettség (a repeszek elleni védelem) szempontjából kifogás nem emelhető a sisak ellen. A sisak horpadása energiaelnyelést jelent – alakváltozással és sebességcsökkentéssel -, amelyeknek nem elhanyagolható a szerepe a védőfunkció kialakításában. Mint az autóknál. Lényeg, hogy minél később érje el az alakváltozás az utasteret. Egy teljesen merev ütközésnél minden energia átadódna az emberi szervezetre, ez sisak esetén a gerincoszlop túlterheléséhez, akár a nyakcsigolya eltöréséhez vezethetne. Ilyenkor jobb, ha szakad a szegecs. Azt azonban mindenkinek meg kell értenie, hogy minden fenyegetettség ellen nincs védelem, ugyanakkor a nem viselt, mert nem beszerzett, nem átadott védőeszköz nem véd meg és nem ad esélyt a túlélésre.

A vizsgálatokat a Haditechnikai Intézet hadmérnökei végzik. Egy vizsgálat eredményével a vizsgáló mérnök (aki egyben katona is, és a bajtársai életének a védelme, harckészségének növelése az elsődleges célja) soha nem lehet elégedett. Egy életvédelmi eszköz esetén ez különösen igaz! Ha nem találja meg a gyenge pontokat, esetleges hibákat, akkor a vizsgálatot feltételezhetően nem kellő alapossággal, kitartással, elhivatottsággal és szakmai felkészültséggel végezte. A szakmai tisztesség azonban azt kívánja, hogy ezt a vizsgálatról készült anyagban mindazoknak a tudomására is hozza, akikre ez tartozik; vagyis tájékoztassa erről a döntéshozókat. Egy vizsgálat jegyzőkönyvének hibalistáját olvasva, egy laikus könnyen levonhat téves következtetéseket egy bonyolult rendszerről. A Haditechnikai Intézet szakembereinek generációi évtizedek óta kiemelkedő szakmai tisztességgel végzik a munkájukat és elítélik, hogy annak eredményeit bárki más célra használja.

A katonák biztonságával összefüggő információ negatív hangulatkeltő szándékkal való bemutatása alapvető morális kérdéseket vet fel bennünk. Ha a katona nem bízik, nem hisz abban, hogy a lehető legjobb harcjárművét vezeti, alul marad a küzdelemben! Vajon belegondolt-e a cikk szerzője abba, hogy mit gondoltak bajtársaink Afganisztán szerte, amikor az interneten keresztül értesültek arról, hogy „életveszélyes sisakokat kaptak"? Mit éreztek a bajtársaink hozzátartozói? Reméljük, cikkünk rámutat arra, hogy a bevezetőben említett hírporták laikus szerzője a tévedéseivel olyanoknak okozott kellemetlen perceket, akik sokat áldoznak és sokat kockáztatnak értünk!