Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Végtelen variáció

A Magyar Honvéd magazin legfrissebb számából

Szöveg: honvedelem.hu |  2024. január 11. 16:11

Az M4 Sherman harckocsi a második világháború összes hadszínterén megfordulva a szövetségesek egyik legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb fegyverévé vált, bár a típusnak számos hiányossága akadt, egyebek között a vékony páncélzat, a gyenge ágyú és a túlságosan magas építésű test. Az Egyesült Államok hadereje a koreai háború (1950–1953) után nyugdíjazta, de máshol egészen az ezredfordulóig rendszerben maradtak az akkor már ötvenévesnél is idősebb Sherman-ek, ami világosan mutatja a harcjármű megbízhatóságát.

MH202401_borito

A két világháború közti időszakban több, a következő nagy összecsapásra készülő ország politikai és katonai vezetése ismerte fel a harckocsikban rejlő lehetőségeket. Komoly fejlesztőmunka indult, melynek eredményeként rövid idő alatt a kor színvonalához mérten ütőképes fegyver került a katonák kezébe. A harckocsik képességei rohamtempóban fejlődtek, sebességük, tűzerejük és páncélvédettségük egyaránt nőtt, ezzel párhuzamosan pedig kezdetét vette az új szárazföldi fegyvernem alkalmazási elveinek lefektetése is. Az utóbbi tekintetében mindenképp meg kell említeni a német Heinz Guderian, az angol John Frederick Charles Fuller, a francia Charles de Gaulle, illetve a szovjet Mihail Tuhacsevszkij nevét.

A harckocsik tömeges elterjedését mindazonáltal ekkor még hátráltatta, hogy a gyártásuk igen komoly költségeket emésztett fel, emellett a csatatéren betöltött szerepüket, jelentőségüket is megkérdőjelezte több teoretikus. A páncélos- és gépesített alakulatok létjogosultságát azonban a második világháború végérvényesen bebizonyította.

További részletek a Magyar Honvéd magazin január 12-én, pénteken megjelenő számában!