Véres konfliktus három kontinens találkozásánál

Az észak-afrikai megmozdulás-sorozat közvetlen előzményeként azok a tüntetések tekinthetők, amelyek 2010 decemberében kezdődtek Tunéziában, s onnan terjedtek át Egyiptomra. Azonban ezzel még nincsen vége a tüntetéseknek, hiszen hasonló megmozdulásokról érkeztek már hírek Jordániából, Jemenből, sőt Szudánból is. A szakértők ugyanakkor azt sem zárják ki, hogy az események átterjedhetnek Algériára is – mondta Gazdik Gyula, aki szerint, bár „mozgásba jött" a térség, azonban elsősorban mégis mindenki Egyiptomra figyel, hiszen ez a legnagyobb népességgel és kulturális kisugárzással rendelkező arab ország. Geostratégiai helyzete rendkívül fontos, ráadásul az Amerikai Egyesült Államok legfontosabb arab 0katonai partnere.

„Hogy mi váltotta ki a folyamatot, arról rengeteget cikkeztek, beszéltek az utóbbi időben. Általában meg lehet említeni az érintett országokban uralkodó szociális helyzetet, és a gazdasági állapotokat. Tunéziában és Egyiptomban is nagyon magas a munkanélküliek száma. Az előbbiben hivatalosan 14,1 százalékos a munkanélküliek aránya, a nem hivatalos adatok szerint viszont 24-25 százalék. Hivatalosan Egyiptomban is az aktív népesség 10 százaléka munkanélküli, valójában azonban ennél jóval többen nem tudnak elhelyezkedni" – fogalmazott az SVKI tudományos munkatársa.

Gazdik Gyula hozzátette: Egyiptommal kapcsolatban különösen fontos megemlíteni, hogy a nyolcvanmilliós népesség fele a szegénységi küszöb alatt, vagy annak közelében él. Nagyon súlyos gondot jelentenek a 15-29 év közötti korosztály problémái, sok egyetemet végzett hallgató nem tud elhelyezkedni.

„Tudjuk azt, hogy a tunéziai események láncolatát is egy diplomás fiatalember végső elkeseredésében elkövetett öngyilkossága indította el tavaly december 17-én, ami január 14-én az addigi elnök Ben Ali bukásához vezetett" – mondta a főmunkatárs, majd arról beszélt, hogy ezekben a társadalmakban óriási feszítő erők munkálkodnak, és a politikai rendszer nagyon szűk játéktérrel rendelkezik. Az elnöki hatalom alkotmányban rögzített terminusát az alaptörvények módosításával több országban feloldották. Egyiptomban már 1980-ban lehetővé vált az, hogy korlátlanul újraválasszák az elnököt. Tunéziában 2002-ben, Algériában hat évvel később hajtottak végre hasonló alkotmánymódosítást. Mindez olyan szűk politikai játékteret teremt, amely könnyen „robbanáshoz" vezethet. Ez következett most be Egyiptomban.

„Fel lehet tenni a kérdést, hogy miért nem lehetett azt előre látni, ami történt? Érdemes párhuzamot vonni a Kelet-Európában lezajlott átmenettel, amely előtt a szakértők sok mindenre, így például szociális és gazdasági problémák súlyos következményeire figyelmeztettek. Azt azonban mégsem látták előre sem ők, sem pedig a politikusok, hogy a dominó ilyen gyorsan eldől, és ennyi országra kiterjed. A húsz évvel ezelőtti európai és a mostani észak-afrikai események is azt bizonyítják, hogy a történelemnek az önmozgása bizonyos időszakokban felgyorsul. Azt pedig nagyon nehéz előre látni, hogy a folyamat felgyorsulása mikor fog bekövetkezni" – mondta Gazdik Gyula.

A tudományos főmunkatárs úgy vélte, hogy az információs technika fejlődése, az internet és a mobiltelefonok használata egy új korszakot nyitott a tömegmozgósítás szempontjából. Ez a tunéziai és az egyiptomi események során is jól érzékelhető volt.

A két országban lezajlott (illetve jelenleg is zajló) események és azok előzményei között azonban jelentős különbségek is felfedezhetők – tette hozzá Gazdik Gyula. Amíg Tunéziában „lefejezték" az iszlamista erőket, addig Egyiptomban a legbefolyásosabb iszlamista csoportosulás féllegális státuszt és a populáció jelentős részének támogatását élvezte.

Emellett az országok hadseregei között is alapvető különbségek vannak. Tunézia 36 ezres haderőt tart fenn, amelyből a szárazföldi erők létszáma nem haladja meg a 30 ezer főt. A biztonsági erők létszáma sokszorosa a hadseregének, amelyet az elmúlt években nem is nagyon fejlesztettek. Ezzel szemben Egyiptomé a térség legerősebb hadserege (legalábbis arab viszonylatban), amely 468 ezer emberből áll, s a szárazföldi erők létszáma meghaladja a 340 ezret. Mindezek mellett a belbiztonsági erők nagysága is jelentős.

Gazdik Gyula szerint a január 25-én kezdődő egyiptomi tüntetés-sorozat közvetlen kiváltó oka az volt, hogy nagyarányú visszaélések történtek a november 28-án és december 5-én lezajlott kétfordulós választásokon, amelyek külföldön is komoly felháborodást keltettek. Az eredmények szerint a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt a mandátumok több mint 90 százalékát szerezte meg. Mindez komoly belpolitikai instabilitást okozott. Ehhez jött még hozzá a tunéziai események láncolata, ez utóbbiak jelentették a szikrát a puskaporos hordó felrobbanásához. Az emberek úgy gondolták, hogy ha Tunéziában el lehet üldözni a hatalomból Ben Alit, akkor ugyanezt meg lehet tenni Egyiptomban Mubarakkal is.

A történelem iróniája, hogy a tüntetések pont a rendőrség napján, január 25-én kezdődtek. A nagyvárosokba erre a napra sikerült jelentős tömegeket verbuválni, mégpedig az internet és a mobiltelefonok segítségével. A tüntetők az első napokban a belbiztonsági erőkkel csaptak össze, Mubarak csak a január 28-i, pénteki nagy tüntetés után adott parancsot a hadsereg bevetésére, mert a rendőri erők ekkor már nem tudták ellenőrzésük alatt tartani a helyzetet. Egyébként főként a belbiztonsági erőkkel való összecsapások eredménye volt az áldozatok nagy száma is – hangsúlyozta Gazdik Gyula.

A hadsereg bevetése politikai reakciók egész során indította el nemcsak Egyiptomban, hanem például az Egyesült Államokban is. Az USA olyan stratégiát igyekezett kimunkálni, hogy a hadsereget vessék be, aztán történjenek meg a személyi változások. Mubarak távozzék a hatalomból, a hadsereg teremtse meg egy ideiglenes hatalom kialakításának a lehetőségét, és miután ezt megtette, akkor napirendre lehet tűzni az elnökválasztásokat" – mondta az SVKI főmunkatársa. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség volt főigazgatójának, El Baradei-nek „helyzetbe hozása" is az amerikaiak kalkulációja között szerepelt. Az ellenzéki politikus hatalomra kerülését azonban sokan nem szeretnénk, még Egyiptomon belül sem. Éppen ezért mindenki kíváncsi arra, hogy mit hoz a jövő az észak-afrikai országban.

„A három kontinens találkozási pontjánál fekvő közel-keleti térség stratégiailag a világ egyik legfontosabb területe. Ami jelenleg Egyiptomban zajlik, az kihatással van az egész régió jövőjére" – mondta Gazdik Gyula.

Fotó: Archív