Vészben és viharban: egy Széchenyi gróf hadi évei

Gróf Széchenyi Viktor hadinaplója 1914. július 19-én kezdődik, amikor családjával Bécsbe utazik. Nem sokkal később megállapítja: „Így volt a családom négyfelé, midőn a szerbiai események gyors egymásutánban fölkeverték az ország békés nyugalmát.” Az első szakasz 1915. április 4-én, húsvétvasárnap zárul, amikor az első világháborús harcterek egyikéről hazaérkezik. 1917. november 8-án folytatódik a szöveg, amikor két és fél évvel később – számára is váratlan fordulatként – újra részt vesz a háborúban. „Ez év júliusában megbukott a Tisza-kormány, vele együtt én is beadtam lemondásomat, és augusztus 1-jével felmentettek a főispáni állásból” – olvashatjuk.

Fejér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város főispánja nem csak a „legnagyobb magyarnak” tartott gróf Széchenyi István közeli rokona volt, hanem ismert nagybirtokosnak és gazdálkodónak számított. A haza fegyveres védelmét akkor vállalta, amikor már elmúlt negyvenéves. Dr. Kas Géza történész, a Városmajori Gimnázium oktatója a kötet szerkesztőjeként arról beszélt a nagycenki Széchenyi-kastélyban tartott könyvbemutatón, hogy a részletgazdag napló írója – első hadba vonulásakor a szerb és orosz fronton is megfordulva – az első világháború valamennyi „monarchiás” hadszínterén harcolt. Feljegyzéseit hat jegyzetfüzetbe vezette, jobb állapotú szövegvariánsok is fennmaradtak, így a kiadás alapjául a Magyar Nemzeti Múzeum Újkori Történeti Dokumentumgyűjteményében őrzött változat szolgált.

A boldog békeidők utolsó fázisának és az első világháborús korszak fontos vármegyei politikusa 1944. december 24-én este gyertyagyújtásra és misére érkezett a budai várba, azonban az időközben megindított szovjet hadmozdulatok miatt otthonába visszatérni már nem tudott. Az ostromot családtagjaival az Úri utcai házuk pincéjében vészelte át, a hadi szövegekkel kiadott feljegyzései ekkortól 1945. február 12-ig rögzítik a velük történteket.

„Általános értékválságban élünk. Ezen belül is olyan, mintha az írásnak lenne valamilyen válsága, egyfajta válságtendencia jelenne meg a kortárs irodalomban. Kiadóként az olyan művekben hiszünk, amelyek értéket képviselnek. Gróf Széchenyi Viktor hadi- és ostromnaplója ilyen szöveg” – foglalta össze Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, a két szöveget egyben megjelentető Erdélyi Szalon Kiadó ügyvezetője. Az egykori arisztokrata személyes feljegyzéseiből összeállított, eredetileg tavaly kiadott, mintegy ötszáz oldalas, sűrűn lábjegyzetelt, gazdag képmellékletet tartalmazó könyv sokak figyelmét felkeltette.

Gróf Széchenyi Tímea, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány egyik alapítója és kuratóriumi elnöke családi szálakon kötődik a szerzőhöz, akiről elmondta: bár az ostromnapló 1945 februárjában véget ér, az akkor 76 éves Viktor gróf élete tartogatott még drámai fordulatokat. „Viktort és fiát, a híres Afrika-vadász és nagy utazót, Zsigmondot a következő hónapban, egymástól függetlenül letartóztatták. Zsiga naplójából tudjuk, hogy Viktor április 13-án szabadult, összeverten és betegen. Sajnos a megpróbáltatásokat már nem tudta feldolgozni az idős szervezete, április 19-én elhunyt” – foglalta össze. A leszármazott úgy értékeli, gróf Széchenyi Viktor naplója azért igazán fontos kortörténeti dokumentum, mert abból a két háború tapasztalatai mellett az is kirajzolódik, hogy az arisztokrácia nem tehetetlen, unalmas és kizsákmányoló volt, hanem „az ország érdekeit szem előtt tartó, nemzetépítő” társadalmi osztály.

„Nyilván erős honvédelmi kötődése van a munkának, de négygyermekes családanyaként engem leginkább az érint meg, hogy a háborús időszak eggyé kovácsolja a társadalmat. Vészben és viharban mindenkinek ugyanarra van lehetősége: megtartani az életét és olyan közösséget formálni egy kis körzetben, amely az emberi életet, a tiszteletet, a becsületet helyezi előtérbe” – állapította meg a Széchenyi család tagja a bemutatón. Mint hozzátette, a könyv „szomorú, de Viktor olyan vidámságot és stílust vitt bele, amely nagyon érdekessé és olvashatóvá teszi.”

Gróf Széchenyi Tímea a rendezvényen úgy fogalmazott, hogy a 2013-ban létrehozott családi alapítvánnyal azt szerette volna elérni, hogy minél többen ismerjék meg a Széchenyi és Széchenyi családok örökségét. „Nagyon sok a feladat, a családot újra be kellett mutatni a társadalom minden rétegének. Jelenleg leginkább a kultúra, az ismeretterjesztés, az oktatás és a táboroztatás területén mozgunk, de igyekszünk a gazdasági világban is tenni” – foglalta össze, kiemelve, hogy tavaly létrehozta a Történelmi Magyar Családok Szövetségét, amelyhez eddig több mint harmincöt történelmi família csatlakozott.

A Gróf Széchenyi Család Alapítvány első, a nagycenki kastélyban tartott rendezvényén dr. Tóth Melinda, Nagycenk város alpolgármestere és Vadász Zoltán, a kastélyt üzemeltető Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. divízióvezetője is részt vett.