Viharriasztás!

Zivatar, jégeső, felhőszakadás, sárga, narancs, vagy éppen piros színű viharriasztás – olyan fogalmak ezek, amelyekkel az elmúlt hetekben, nap mint nap találkozhattunk a hírekben. Bármennyire is furcsának tűnik, egyáltalán nem szokatlan, hogy ennyi viharról számolnak be a mostanában a médiumok, hiszen a Kárpát-medence olyan földrajzi szélességen fekszik, ahol az évnek ebben a szakaszában mindennaposak a villámlással, dörgéssel együtt járó, olykor heves zivatarok.

Mindezt Kerekes András, az MH Geoinformációs Szolgálat (MH GEOSZ) munkatársa mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére. Az időjárás-előrejelző osztály meteorológusától megtudtuk azt is: Magyarországon több mint száz évvel ezelőtt kezdték el rendszeresen dokumentálni az időjárási jelenségeket.

Ezekből a feljegyzésekből pedig egyértelműen látszik, hogy a Kárpát-medencében május és június hónapokban keletkezik a legtöbb zivatar.

„E statisztika szerint, ezekben a hetekben, országos viszonylatban is minden másnap várható, hogy kialakul egy-egy zivatar, s az sem ritka, hogy a mennydörgést és villámlást jégeső, vagy felhőszakadás kíséri. Nem egyszer előfordul, hogy rövid idő alatt 30-50 milliméternyi csapadék hullik le viszonylag kis területen" – árulta el a meteorológus, hozzátéve: gyakori esemény, hogy a zivatarokat viharos erejű, azaz 60 kilométer/óránál erősebb, néha 90 kilométer/órát meghaladó széllökések kísérik.

Kerekes András szerint zivatar három, teljesen különböző időjárási helyzetben alakulhat ki leggyakrabban ezen az éghajlaton, ebben az időszakban. Az egyik ilyen helyzet arra vezethető vissza, hogy késő tavaszi, kora nyári időszakban a szárazföldek hamarabb melegszenek fel, mint a tengerek és az óceánok. A vízfelszín felől a szárazföld belseje felé elinduló nedves, hűvös légáramlások pedig hidegfrontok formájában érik el a Kárpát-medencét, s okoznak nagyon heves viharokat. Ilyen időjárási helyzet, illetve a hidegfront előtt kialakuló zivatarlánc következménye volt az emlékezetes, 2006. augusztus 20-i nagy vihar, amely korábban csak ritkán tapasztalt felhőszakadással és orkán erejű (azaz 120 kilométer/óránál erősebb!) széllel söpört végig a fél országon.

Ugyancsak zivatarokat okozhat – bár az előbb említettnél jóval kisebb gyakorisággal – az a jelenség, amelynek kiváltója az északi térségben, általában Skandinávia fölötti hideg légtömbökről leszakadó úgynevezett hidegcseppek déli irányba történő sodródása. Az ebben az időszakban viszonylag ritka meteorológiai jelenség – főleg a Földközi-tenger térségébe jutva – erőteljes és nagy nedvességtartalmú ciklonokat hoz létre, amelyekben ugyancsak kipattanhat egy-egy zivatar. Ilyen időjárási helyzet okozta egyébként tavaly májusban kétszer is azokat a több napig tartó esőzéseket, amelyek a komoly árvizet idéztek elő Észak-Magyarországon.

A harmadik időjárási jelenség – és ez jellemző leginkább a május és a június hónapokra – amikor a magas napállás miatt a földközeli levegő gyorsabban melegszik fel, mint a magasabban fekvő légréteg. A napsugarakkal érkező rengeteg energia labilissá teszi a légkört. Ha 25 Celsius-fok, vagy afelett van a hőmérséklet, és elég nagy a levegő nedvességtartalma, a hidegebb légréteg nagy energiát képes magába szívni a földközeli – azaz háromezer méternél alacsonyabban lévő – rétegekből. E heves feláramlások miatt jönnek létre a jól ismert, tornyosuló zivatarfelhők.

„Ilyen jelenségeknek lehettünk tanúi az elmúlt napokban, és a számítások szerint az elkövetkező időszakban is sok zivatar pattan majd ki az ország területén" – mondta Kerekes András, majd arról beszélt, hogy ezekről a jelenségekről a népi megfigyelések is említést tesznek. Az a megfigyelés, miszerint „ha Medárd napján esik, akkor negyven napig esni fog" azt jelenti: a június első napjaitól számított kicsit több mint egy hónap alatt szinte minden nap lehet számítani csapadékra az ország területén, természetesen nem egyenletes eloszlásban. Aztán július közepén „megnyugszik" a légkör, s a következő néhány hétre szárazabb, melegebb, naposabb nyári idő valószínűsíthető. Egészen augusztus végéig – ugyancsak népi megfigyelés, hogy általában augusztus 20-a környékén –, amikor rendszerint egy erőteljes hidegfront vet véget az addigi kánikulának.

A katonameteorológus szakembertől megtudtuk azt is, a „rémhírek" ellenére nincsen több tavasz végi, nyár eleji zivatar, mint néhány évvel, évtizeddel ezelőtt. A felgyorsult világ és az eseményeket szinte „real time-ban" közvetítő média miatt azonban úgy tűnik, hogy gyakoribbak ezek az időjárási jelenségek. Ma ugyanis már szinte természetes, hogy a videofelvevő funkcióval is ellátott mobiltelefonok és az internet segítségével valaki megörökíti a tomboló viharokat, s a felvételeket elküldi-eladja valamelyik televízió hírműsorának. Márpedig egy-egy felhőszakadásnak és a jégesőnek még a mai napig hírértéke van! – tette hozzá Kerekes András.

Fotó: met.hu, idokep.hu és archív