Visszatérés a hullámsírból

A magyarországi célpontok elleni stratégiai jellegű szövetséges légitámadások a második világháború utolsó időszakában mind gyakoribbá és tömegesebbé váltak. Egy-egy bevetés során több száz nehézbombázó és kísérő vadászgép hatolt be légterünkbe, az óriási túlerővel pedig a német–magyar légvédelmi rendszer megfogyatkozott elemei, köztük a vadászrepülőgép-alakulatok igyekeztek felvenni a harcot. Ez történt 1944. július 2-án is; a kibontakozó légi harcban aznap három magyar hajózó vesztette életét. Az egyik szerencsétlenül járt katona, a 21 éves Beregszászi Sándor szakaszvezető Messerschmitt Bf 109-ese Balatonakarattya közelében ért vizet. A pilóta holttestét még ki tudták emelni a roncsból, a gép viszont a hullámsírba veszett.

Iszapban konzervált múlt

Több mint hét évtizeddel később, 2020 szeptemberében az ismert roncskutató, Magó Károly zászlós információi alapján az MH vitéz Bertalan Árpád 1. Különleges Műveleti Dandár búvárai – a Jackal Cave 2020 gyakorlat kiképzési tervébe illesztett feladatként – gyakorlómerüléseket hajtottak végre a vadászgép becsapódásának feltételezett helyszínén. A tapasztalt katonabúvárok nemcsak megtalálták az iszapba fúródott maradványokat, de a víz alatt uralkodó nem éppen ideális körülmények, például a minimális látótávolság ellenére is felszínre tudtak hozni néhány roncsdarabot. A szakértők ezek alapján állapították meg, hogy egy, a második világháborús német–magyar repülőgépgyártási program részeként hazánkban összeszerelt Bf 109-esre bukkantak a tó mélyén. A lelet jelentőségét az adja, hogy a Balatonban fellelt példányon kívül jelenleg egyetlen magyar gyártmányú Messerschmitt vadászrepülőgép létezéséről sem tudunk. Így aztán a győri Magyar Waggon- és Gépgyárban, licenc alapján előállított légi jármű roncsa nemcsak hadtörténeti, hanem ipartörténeti szempontból is felbecsülhetetlen értéket képvisel.

További részletek a Magyar Honvéd magazin december 15-én, pénteken megjelent számában!