WTC: 1993-tól egyenes út vezetett 2001-ig

Az 1993-as merényletet összeesküvők egy csoportja tervelte ki és hajtotta végre. A csoport tagjai közé tartoztak – mások között – Ramzi Yousef, Mahmud Abouhalima, Mohammad Salameh, Nidál Ayyad, Abdul Rahman Yasin és Ahmad Ajaj. Az akciót Shaikh Mohammed Khaled finanszírozta, aki az egyik elkövető, Ramzi Yousef nagybátyja volt. Utóbbi volt az akció kitervelője, míg egy bizonyos Eyad Ismoil volt az, aki a teherautót a helyszínre vezette. Ramzi Yousef egyébként Kuvaitban született, s jelentős időt töltött el Afganisztánban, az al-Kaida kiképzőtáboraiban. Nagybátyját, Shaikh Mohammed Khaled később, a szeptember 11-ei merénylet egyik fő kitervelőjeként gyanúsították meg.

Sajnálkozó merénylő

A merényletet már 1991-ben elkezdte a csoport tervezni. Ramzi Yousef és egy másik merénylő Ahmed Ajaj 1992. szeptember 1-én utazott be az Egyesült Államokba. Bár úgy tettek, mintha külön-külön érkeznének, felkeltették a hatóságok gyanúját. Ennek oka az volt, hogy Ahmed Ajaj utólagos ellenőrzésekor bombakészítéssel kapcsolatos feljegyzéseket találtak. Õt egyébként letartóztatták. Ramzi Yousef viszont a hamis iraki útlevelére való hivatkozással politikai

A szerkezetet egy hat méter hosszú gyújtózsinórral hozták működésbe, ami mintegy tizenkét percnyi haladékot adott a merénylőknek. maga a szerkezet a vizsgálatok szerint igencsak hasonlított az 1983-ban, bejrúti laktanyák támadásához használatos pokolgépekhez. A közhiedelemben azóta is tartja magát az a nézet, hogy a bomba készítésekor natrium-cianidot is használtak a merénylők. Erre utal az eljáró Kevin Duffy bíró nyilatkozata is, aki az ítélethozatalkor úgy fogalmazott: volt a közelben az anyagból, és meggyőződése, hogy az a bomba alkotóeleme volt. A vizsgálat egyik szereplője, az FBI-nál magas rangban szolgáló Robert Blitzer már azt vallotta, hogy nincs arra bizonyíték, hogy nátrium-cianidot akartak használni a merénylet során. Ezt támasztja alá Peter Lance Ezer évnyi bosszú című könyvében Ramzi Yousef gondolata is. A merénylő ugyanis úgy fogalmazott, hogy nem használtak az anyagból, s utólag ezt már sajnálja. A bomba valódi összetételét egyébként a nyomozás során nem sikerült teljes mértékben tisztázni.

Afgán szálak

Ramzi Yousef terve az volt, hogy a WTC-ben dolgozók egy részét a robbanás után keletkező sűrű füst fojtja majd meg. Ugyancsak arra számított a merénylő, hogy az összedőlő Északi Torony magával rántja majd a Déli Tornyot is, s az így megsemmisülő WTC romjai alatt több ezren lelik majd halálukat. A végeredmény ismert: „csupán" hat halott,

Mohamed Salameh letartóztatása vezette a hatóságokat Abdul Rahman Yasin nyomára, akit azzal vádoltak, hogy a merényletet közösen tervelte ki Ramzi Youseffel. A gyanút az is erősíthette, hogy Abdul Rahman ugyanabban az épületben lakott, melyben Ramzi Yousef is meghúzta magát. Abdul Rahman Yasin azonban kicsúszott az FBI markából: Jordánián keresztül Irakba utazott. A merénylő 2001-ben került fel az FBI legkeresettebb terroristáinak listájára, melyen a mai napig szerepel. Abdul Rahman Yasin ugyanis 2003-ban, az Iraki Szabadság hadművelt során eltűnt a koalíciós erők orra elől. Mohamed Salameh és Abdul Rahman Yasin „képbe kerülése" vezetette a hatóságokat Ramzi Yousef lakására, ahol bombakészítéssel kapcsolatos anyagokat, illetve egy Mohammed Jamal Khalifa névre szóló névjegykártyát találtak. Mohamed Jamal Kalifa 1988-ban még a szovjetek elleni harcra toborzott embereket a Fülöp-szigeteken. Később Nemzetközi Kapcsolatok és Információs Központ néven működtetett egy szervezetet, melynek pénzét elsikkasztották, s mely pénz Adam Salih számlájára került, mely név Ramzi Yousefet takarta. Utóbbi manilai lakásában szintén fellelték a nyomozók Mohamed Jamal Kalifa névjegyét.

Mohamed Jamal kalifát 1994. decemberében tartóztatták le az amerikai hatóságok. Ezt követően toloncolták ki az országból. Később a jordán bíróság felmentette a vádak alól, s Szaúd-Arábiában élt, egészen 2007-ig, amikor is mintegy harminc fegyveres lemészárolta madagaszkári gyémántbányája közelében. Mohamed Salamehet, Nidál Ayyad,ot Mahmud Abouhalimaát és Ahmad Ajajt 1994. májusában életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték a WTC elleni merénylet miatt. A merénylet agytröszt, Ramzi Yousef azonban órákkal a merénylet után elmenekült az USA-ból: hamisított pakisztáni útlevelével Irakba menekült. A WTC elleni merényletet követően Ramzi Yousef már az FBI tíz legkeresettebb szökevényének listáján szerepelt. 1995-ben az iraki titkosszolgálat és az amerikai Diplomáciai Biztonsági Szolgálat közösen fogták el Iszlamabadban, ahonnan Ramzi Yousef egyébként Peshawarba menekült volna. Az elfogásában jeleskedő két különleges ügynöknek, Bill Millernek és Jeff Rinernek a kitartó nyomozáson és a szerencsén kívül azonban egy árulóra is szüksége volt. Egy bizonyos Istaique Parker ugyanis kétmillió dollárért „dobta fel" Ramzi Yousefet.

2001 előszele

Az elfogásakor az ügynökök kémiai anyagoktól származó égésnyomokat találtak az ujjain. Emellett a helyszínen további bombák elkészítéséhez szükséges anyagokat is lefoglaltak, Delta Airlines és United Airlines járatok menetrendjével. Ramzi Yousefet New Yorkban állították bíróság elé. Azonban fő vádpontként nem a WTC elleni merényletet hozták fel ellene, hanem az úgynevezett Bojinka Műveletet, ami az FBI szerint a rettegés negyvennyolc óráját hozta volna magával. (A „bojinka" szó szerbül egyébként „nagy bummot, robbanást" jelent.) Az elképzelések szerint tizenkét repülőgépet térítettek volna el, s használtak volna olyan bombaként, mint amivel végül is 2001. szeptember 11-én romba döntötték a WTC-t. A célpontok között II. János Pál pápa éppúgy szerepelt, mint a CIA központjának megsemmisítése. A gondos tervezés ellenére azonban hiba csúszott a merénylők számításába. Ramzi Yousefet és két társát a már említett Kevin Duffy 1998-ban ítélte életfogytiglani börtönbüntetésre, azzal a megkötéssel, hogy soha nem szabadulhat, s az egész büntetését magánzárkában kell letöltenie az ország egyik legszigorúbb börtönében, a Sziklás-hegység Alcatrazaként is emlegetett ADX Florenceben. Ramzi Yousef 2001-ben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be az ügyében, ám a bíróság 2003-ban úgy döntött: továbbra is börtönben kell maradnia.