Amerikából jöttem…

2021 vízválasztó esztendő a területvédelmi tartalékos rendszer történetében, hiszen az aktív állomány mintájára elkezdték fegyvernemek szerint szervezni a tartalékosokat. „Szerettünk volna egy válogatott csapatnak emelt szintű képzést tartani. A nyilvánvaló fizikai és szakmai elvárások mellett bizonyos személyiségjegyeket kerestünk a jelentkezőkben” – mondják az idei Ridge Runner gyakorlaton résztvevő katonák kiválasztását végző különleges műveleti erők képviselői.

A három éve kezdődött emelt szintű tanfolyam első évében az állomány azonos szintre hozását tűzték ki célul, majd a különleges erők mintájára kis csoportban szervezték a végrehajtást. „Eddig elenyésző figyelmet kaptak a civil ruhás mozzanatok a tartalékos kiképzésen, holott Amerikában jellemzően ilyen feladatokat osztottak ránk. Közeli megfigyelések, akár zöld környezetben végzett felderítések, célpont megjelölések, lesállások végrehajtása” – sorolják a Ridge Runner programját. Azonban nem csak a tartalékosok szembesültek új eljárásokkal. A már olajozottan működő különleges műveleti csoportoknak is alkalmazkodniuk kellett társaikhoz, hiszen a gyakorlat közös munkát igényelt. „A szcenárió szerint mi végeztük a tartalékosok alakította helyi lakosság kiképzését. Tudásátadás terén a területvédelmi rendszerben szervezett tanfolyamok révén szereztünk már rutint, mégis új hozzáállást, új gondolkodásmódot kellett felvennünk.”

Az aktív és a tartalékos állomány együttműködése létfontosságú követelmény a modern hadviselésben. „Korunk fegyveres konfliktusai a gerilla harcviselés jelentőségére figyelmeztetnek, amihez nekünk is alkalmazkodnunk kell. A komfortzónából való kimozdulást fokozta a gyakorlat nemzetközi és idegennyelvi jellege is. A Ridge Runner olyan közeget teremtett, amit hazai környezetben nem tudnánk reprodukálni.” Amerikában nem raj és szakasz szinten, hanem a különleges erőknél bevett módon csoportokba sorolva hajtják végre a feladatokat a katonák. Minden 12 fős csoportban négy különleges műveleti katona kap helyet, köztük az irányítást végző parancsnok, egészségügyi szakember, valamint híradóspecialisták – utóbbi jól tükrözi, hogy az infokommunikáció szerepe mennyire megnövekedett napjainkban.

„A tartalékosok körében észleltük, hogy a napi nyolc-órás időtartam lejártával lankadt a figyelmük. Mivel különleges műveleteknél nem a civil szférában megszokott munkaidőt, hanem a végrehajtást követően lehet csak pihenni, a koncentráció növelésére ösztökéltük a honvédeket” – fogalmazott az egyik csoportparancsnok, majd hozzátette, hogy a laktanyán kívüli akciók gyakorlására is kiváló lehetőséget biztosított a Ridge Runner.

„Ezúttal nem volt szervezett élelmezési ellátás, a legalapvetőbb bevásárlási feladatoktól kezdve a katonai végrehajtásig mindent magunknak kellett megoldani. Rendhagyó szituációkba kerültek a tartalékosok abban a tekintetben is, hogy a városban vagy városon kívül foglalt civil tartózkodási helyeink védelme és elrejtése szintén külön felelősséget rótt ránk.” A különleges erők elégedetten nyugtázták katonáik teljesítményét. „Szeretném kiemelni, milyen kellemes meglepetésként ért csapataink nemzetközi viszonylatban is megmutatkozó alkalmazkodó- és improvizációs készsége.”

Az értékelők megjegyezték, hogy a nyár közepén tartott egy hónapos Ridge Runner a tartalékosok családjai részéről is áldozatot követelt. A kivételes élményekről Schmidt Pétert, az MH Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred tartalékos zászlósát és Varga Gergőt, az MH Klempa Kálmán 7. Területvédelmi Ezred tartalékos főtörzsőrmesterét kérdeztük.

Tartalékosként kivételes vállalkozásnak tűnik egy ilyen speciális tanfolyamon részt venni, ami végül egy tengerentúli hadgyakorlatra vezet. Hogyan jutottak el a Ridge Runnerre?

Varga Gergő főtörzsőrmester: Három éve részleges bokaszalag-szakadás miatt lemaradtam egy parancsnoki képzésről, ami helyett végül ezt választottam. Három esztendőn keresztül évi öt felkészítést és egy gyakorlatot tartottak nekünk. Amikor túljutottunk a fizikai kiválasztáson és lassan összekovácsolódott a csapat, elkezdtünk szakharcászattal és emelt szintű fegyverkezeléssel foglalkozni, lesállás végrehajtást vagy rajtaütést gyakorolni. Egy ilyen tanfolyamon persze elvárt az önképzés, az egyéni tanulás is.

Mindig tudtak munka mellett időt szakítani erre?

Schmidt Péter zászlós: Nem szívesen hagynám ott a polgári foglalkozásomat, viszont elhivatott vagyok a honvédelem iránt, ezért szívesen jelentkeztem, mégpedig az elsők között. Az Egységes Alapkiképzés tényleg alap szintű képzés, bővebb ismereteket további tanfolyamokon lehet szerezni. Szerencsére mára a tartalékosok is számos lehetőség közül válogathatnak, melynek időpontjai hétvégére esnek.

Nemzetközi gyakorlatról lévén szó, a felkészülés során mennyire került előtérbe az idegennyelvi tudás?

Varga Gergő főtörzsőrmester: A gyakorlaton angolul és gyorsan kellett reagálni, tehát a feladatok megoldása nyelvtudást igényelt, amely követelménynek mindannyian megfeleltünk.

Mennyire érezték hátrányban magukat az aktív állományú katonákkal szemben a végrehajtások során?

Schmidt Péter zászlós: Az aktív állomány sokkal felkészültebb nálunk, de közöttünk is akadnak tapasztaltabb katonák. Meglátásom szerint kaptunk néhány nem kifejezetten katonai jellegű feladatot, amit érzésem szerint jobban oldottunk meg, mint ők. Elmondhatom, hogy a Ridge Runner más nemzetiségű csoportjaihoz viszonyítva is gyorsabban vettük fel a városi életbe való beolvadást és elvegyülést igénylő vagy épp megfigyelési feladatok ritmusát.

Varga Gergő főtörzsőrmester: A gyakorlat szcenáriója szerint mi voltunk a helyi lakosság, akiket az aktív állománynak kell felkészítenie a hadviselésre. Kizárólag lakott területen gyakoroltunk: egyszer embereket követtünk, máskor radarállomást kellett felderíteni, majd rajtaütés keretében megsemmisíteni.

A komplex feladatok minden eleméből kivették a részüket?

Varga Gergő főtörzsőrmester: Az információgyűjtést nem mi végeztük, hanem az aktív állomány. A megfigyelt személyek ismertetőjegyeit például a csoportvezetőnkön keresztül tudtuk meg.

Schmidt Péter zászlós: Nálunk másként történt: előzetes drónos felderítést végeztünk egy épületről, aminek tényleges hasznát vettük, mivel a saját felvételeink merőben különböztek az interneten talált anyagtól. Egészen meglepő, hogy a közösségi médiában fellelhető képek tanúsága szerint még az akció előtt néhány órával is sokan tartózkodtak az objektumban, mi viszont teljesen elhagyatott épületet találtunk a bevetés idején. Ilyenkor gyorsan át kell dolgozni az akciótervet.

Mennyire volt megterhelő a kint töltött idő?

Varga Gergő főtörzsőrmester: Nem fizikálisan találtam megterhelőnek a gyakorlatot, hiszen sokat készültünk rá itthon. Inkább mentálisan vettek igénybe minket a feladatok, például a megfigyelés. Azt hozzáteszem, hogy ha valakit túlzottan frusztrál pszichésen egy ilyen feladat végrehajtása, akkor az illető valószínűleg nem való az adott gyakorlatra.

Milyen téren fejlődtek a legtöbbet?

Schmidt Péter zászlós: Az épületharcászatban egyértelműen előreléptem. Itthon sokat gyakorlunk hasonló szituációkat, de amikor nagy tömegben, mondjuk egy bevásárlóközpontban kell végrehajtani egy ilyen feladatot, az teljesen más volumenű élmény. Vegyünk egy 2000 négyzetméteres területű épületet, amit harmincan kutatunk át: rengeteg ajtót, útvonalat, lehetőséget rejt az objektum. Kevesebb mint fél óráig tart egy ilyen végrehajtás, az viszont koncentrált figyelmet igényel. Egyébként a mozzanat után megmarad a felfokozott hangulat, de több bevetéssel a háta mögött egyre higgadtabb fejjel dolgozik az ember.

Varga Gergő főtörzsőrmester: Számomra a rögtönzött helyzetek miatt volt fontos a gyakorlat. Olyan krízisszituációkra gondolok, amikor például valakit meglőnek és az illetőt azonnal el kell látni.

Más tartalékosoknak is szívesen ajánlanák az ilyen típusú gyakorlatokat?

Schmidt Péter zászlós:Tartalékosként ritkábban adódik lehetőség, hogy nemzetközi szinten szerezzünk tapasztalatot, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy legyen nyitott ezekre. Csak emelt szintű követelmények mellett tudjuk felmérni és átlépni saját határainkat.