Önmagát képviseli

Isten hozta itthon! – ezzel köszöntötte Kálnoky Boris külpolitikai újságíró, az MCC Média Iskola vezetője II. Leka albán herceget, Zog albán király és a magyar származású Géraldine királyné unokáját a Nyugat-Balkán kilátásai és jövője az új globális és regionális kihívások tükrében elnevezéssel tartott, kétnapos geopolitikai konferencia A Balkán a monarchiákon túl című szekciójában az intézmény Tas vezér utcai képzési központjában. „Csodálatos öröm, hogy itt lehetek egy ilyen kiváló közönséggel, hiszen Magyarország és különösen Budapest rendkívül fontos számomra. Mivel az Apponyi családból származom, nagyon erős kötődésem van Magyarországhoz” – felelte a címzetes koronaherceg, akinek a nagyanyja, gróf Apponyi Géraldine gróf Apponyi Albert politikus unokahúga volt.

Az 1920-as párizsi békeediktum magyar delegációjának – az angolszász sajtó által „Közép-Európa nagy öregjeként” említett, a magyar közvélemény által a „nemzet nagy ügyvédjének” tartott – vezetője kapcsán elmondta: a századelő vallás- és közoktatásügyi miniszterét jelentőst politikusnak látja, aki rendületlenül képviselte a Magyar Királyság érdekeit, s komoly lelkiismereti kérdést csinált az első világháborút lezáró kényszerbéke-intézkedések elfogadásából. „Maga a nagyapponyi gróf Apponyi família is megsínylette a világégést. Egykori tulajdonaink, birtokaink jelentős része ma már Szlovákiában található, amiből az következik, hogy sok értelemben magyarok vagyunk, méghozzá nagyon hazafias magyarok, akik büszkék a múltjukra, a szülőföldjükre, de megértjük azokat a fájdalmakat is, amelyekkel Magyarországnak sok éven keresztül szembesülnie kellett” – tette hozzá.

A negyvenkét éves herceg felidézte, hogy gróf Apponyi Géraldine 1915. augusztus 6-án, az Osztrák-Magyar Monarchia Budapestjén született. Az albánok későbbi magyar királynéjának édesapja gróf Apponyi Gyula világháborús katonatiszt elkötelezett, művelt hazafi és értő diplomata, édesanyja, Gladys Virginia Stewart amerikai örökösnő skót-ír származású grófi család sarja volt. Az Apponyiak életét olyan súlyos anyagi válságok sora tépázta meg, hogy Géraldine kénytelen volt előbb gépírókisasszonyként, majd a Magyar Nemzeti Múzeum alkalmazottjaként munkát vállalni. Az intézmény ajándékboltjában képeslapokat árult, műveltségét kihasználva tanulmányokat állított össze. A társasági életbe történő bevezetése után amatőr színtársulatok állóképeiben vállalt szerepet, a korabeli lapok rövid időn belül elkezdtek cikkezni róla. Részben ennek a jelentős médiaérdeklődésnek tulajdonítható, hogy Zog albán uralkodó is felfigyelt rá.

Mint a különbeszélgetésen elhangzott, Ahmet Zogu 1922-től 24-ig miniszterelnökként, 1924-től 28-ig köztársasági elnökként, majd 1928-tól I. Zog néven királyként szolgálta népét az általa létrehozott alkotmányos monarchiában. „Albánia a legfiatalabb monarchiának számított nem csak a Balkánon, hanem Európában is, amikor a nagyapám kilencvenhat évvel ezelőtt kikiáltotta. Demokratikus, alkotmányos és öröklésen alapuló volt” – tette hozzá. Az agglegény, akit Ismail Kadaré albán író „egyszerre archaikus és modern uralkodóként” láttatott, dinasztiaépítő álmoktól vezérelve éveken keresztül megfelelő házastársat keresett magának, akire Apponyi Géraldine személyében talált rá. A házasságra 1938-ban került sor Tiranában, de a nép körében rendkívüli népszerűséget kivívó Géraldine csupán egyetlen évig lehetett az albánok királynéja, mert 1939. április 7-én az olasz fasiszta csapatok lerohanták Albániát, amelyet Benito Mussolini olasz vezető az Olasz Királyság protektorátusává nyilvánított. A királyi pár és újszülött gyermekük, Leka koronaherceg külföldre menekült.

„A királyi család 2003-ig fenntartotta ugyanazt a királyi útlevelet, amivel 1939-ben rendelkezett. Nagyapám, aki előbb Görögországban, Törökországban, Nagy-Britanniában, majd Egyiptomban, az Egyesült Államokban, végül pedig Franciaországban talált menedékre, soha nem fogadott el más állampolgárságot. Kormányt alakított és királyi udvart tartott fenn a száműzetésben. Ez volt az ellenállása fasizmussal és nácizmussal, a kommunista eszmeiséggel szemben, amely akkoriban a teljes Nyugat-Balkánt bekebelezte” – ismertette II. Leka a nemzetközi konferenciaközönségnek. Az utolsó albán trónörökös, aki édesapja 1961-ben bekövetkezett halála után következetesen királyként hivatkozott magára, évekig a dél-afrikai Bryanstonban élt. „Ezért Dél-Afrika legnagyobb városában, Johannesburgban születtem és száműzetésben nőttem fel. Az albán királyi család csak 2002-ben térhetett vissza Albániába, a hazatérésünk a parlament meghívására történt. Abban az időben egy szocialista kormány volt hatalmon. Elég ironikus, hogy végül a szocialisták hívták vissza a királyi családot” – idézte fel. A királyi pár egyetlen unokája Olaszországban, Albániában és Koszovóban folytatott felsőfokú tanulmányokat, de elvégezte az 1744-ben alapított brit Sandhursti Királyi Katonai Akadémiát is.

II. Leka eleinte Albánia bel- és külügyminisztériumában dolgozott tisztviselőként, 2012-13 között az albán elnök politikai tanácsadója volt. „Egy királyi család, amely nem mutat fel valamilyen terméket, amely nem proaktív és nem foglalkozik az emberekkel, csupán a történelmi múlt díszlete” – mondta arról, hogy miért döntött úgy, hogy a Zogu-dinasztia fejeként aktív társadalmi szerepvállalásba, valamint egy nonprofit alapítvány létrehozásába kezd. A királyi sarj büszke arra, hogy a mindenkori albán vezetés tényezőként tekint rá; rendszeres kapcsolatot ápol az albán és koszovói kormány- és államfőkkel, akik közül többet is vendégül látott tiranai rezidenciáján. Bár tisztában van azzal, hogy személye népszerű a fiatalok és monarchisták körében (három albán politikai párt is támogatja a királyság restaurációját), nem fontolgatja, hogy – édesapja 1997-es sikertelen referendumának példájára – népszavazási kérelmet nyújt be a monarchia visszaállításáról, mert annál relevánsabbnak látja, hogy a királyi család megtalálja helyét a modern társadalomban. Mint fogalmazott, Albánia lakossága mindössze 2,7 millió, de világszerte 15-20 millió albán él, akiknek a személyes példáján keresztül mutatja meg, hogy a külföldi tanulmányokból és tapasztalatokból nyert tudást megéri a szülőföldön kamatoztatni.

„Konzervatív beállítottságú vagyok, de nem folyok bele a napi politika ügyes-bajos dolgaiba. A konzervativizmus mechanizmusa évezredeken át szolgálta Európa nemzeteit, és nem győzöm hangsúlyozni: ennek semmi köze a nacionalizmushoz. Azt is gondolom, hogy Európa nem áll készen a határok megváltoztatására, de a nemzeti identitás, a történelmünkre, hagyományainkra, kultúránkra való büszkeség nem áll ellentétben az értékek egyesítésével, amelyet az Európai Unió képvisel. Ettől függetlenül kijelentem, hogy eszem ágában sincsen Albánia miniszterelnökévé vagy köztársasági elnökévé válni” – summázta irányelveit. II. Leka neve lehetséges államfőjelöltként felmerült a legutóbbi albán elnökválasztáson, végül azonban Bajram Begaj akkori vezérkari főnököt választotta az albán parlament a délkelet-európai állam új elnökének.

A négynapos magyarországi látogatáson tartózkodó Leka herceg a különbeszélgetést követően portálunk kérdésére elmondta: Budapestet, amelyet általában évente két-három alkalommal keres fel, a szíve csücskének tartja. Törekszik arra, hogy megtalálja az egyensúlyt a hivatalos kötelezettségek és magánelfoglaltságok között a magyar fővárosban. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívását azért fogadta el, mert fontosnak tartja, hogy egyre többekkel ismertethesse meg az örökségét és a királyi család jelenlegi törekvéseit, illetve örömmel ismerkedett meg azokkal a magyar fiatalokkal, akik közül többen potenciálisan döntéshozói szerepkörben debütálnak a Kárpát-medencében az elkövetkezendő időszakban.

A nyugat-balkáni régió integrációjával foglalkozó kétnapos geopolitikai konferencia hat tematikus panelben járta körül a terület új globális és regionális változások tükrében kirajzolódó kihívásait. A szakmai esemény számtalan külföldi előadó, valamint többek között Fodor Attila, a Külgazdasági és Külügyminisztérium Nyugat-Balkán kapcsolatokért felelős osztályának vezetője is felszólalt.