Széchényi Viktor vészben és viharban

Gróf Széchényi Viktor a századforduló idején, fiatal felnőtt korában Fejér vármegye és Székesfehérvár főispánja volt. Katonaként részt vett az első világháborúban. A Vészben és viharban dokumentum első felét az Osztrák-Magyar Monarchia különböző frontjain íródott hadinaplója teszi ki, második felét pedig 1944-es naplója adja, ami Budapest szovjet ostromát mutatja be, már a második világháború idején.

Az emlékirataiból összeszerkesztett kötetet a Bálna Honvédelmi Központban, június 18-án mutatták be Budapesten. A Navarrai Mészáros Márton szerkesztő-újságíró moderálta beszélgetésen közreműködött Széchenyi Tímea, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány kuratóriumi elnöke; Kovács Attila Zoltán irodalomtörténész, az Erdélyi Szalon Kiadó ügyvezetője; valamint dr. Kas Géza történész, a Városmajori Gimnázium oktatója, a kötet szerkesztője.

A kötet olvasása közben bensőséges viszony alakul ki az egykor élt katona és az olvasó között. A sorok személyesek és őszinték, mégis annak tudatában íródtak, hogy egy nap a nagyvilág is láthatja azokat. A naplót olvasva kirajzolódik gróf Széchényi Viktor személyisége, egy vidám, temperamentumos, felelősségteljes egyéniség. A kötetre tekinthetünk nyelvtörténeti érdekességként, mert a leírásokból megismerhetjük a korabeli szókincset, nyelvhasználatot is. Másrészt a huszadik század úri köreinek és szegényebb rétegeinek mindennapjairól, egészen hétköznapi cselekedeteiről és problémáiról is képet kapunk. Olyan apróságok, mint a lovak állandó vonatos mozgatása Európában, a kvártély minősége a szállásokon, a cigányok által húzott kedvenc slágerek sorolása mind-mind rácsodálkozásra ad okot, és meghitt hangulatot teremt. Viktor fronton szerzett emlékeiből megismerhetjük a társadalom és a háborúk szereplőit és viszonyait, a csatamezőkön zajló mindennapokat, ahol az élet-halál küzdelem olyan természetes, mint a levegő vagy a száraz kenyér. Ahol egy bajtárs elvesztése könnyeket csalhat a ma olvasójának szemébe is.

A boldog békeidők után zajlik a Vészben és viharban második fejezete, amelyben Budapest 1944-es szovjet ostromáról olvashatunk, amelyet a gróf családtagjaival Úri utcai házuk pincéjében vészelt át. A velük történtek hasonlóan a fronton megéltekhez, mai szemmel döbbenetre és részvétre, mégis, az életben megélt apró örömökre is ráirányítja a figyelmet.

Gróf Széchenyi Tímea, a szerző rokona elmondta, hogy egyik életcéljának tekinti ápolni az ősei kulturális örökségét. Emlékeztetett arra is, hogy nemcsak a dédnagybátyja, gróf Széchenyi István kapcsolódik a magyar történelelemhez és a honvédelemhez, hanem más családtagok, köztük gróf Széchényi Viktor is.

A Honvédelmi Minisztérium Katonai Örökség Főosztály főosztályvezető-helyettese, Szabóné Szabó Andrea alezredes fontosnak tartja, hogy a rendezvényre számos kadét is érkezett a Than Károly Ökoiskola és Technikum középiskolából. „Számunkra fontos az ifjúság szemléletformálása, és a könyvbemutatók remek alkalmak arra, hogy a diákok tüzetesebben is megismerhessék a katonaelődök életét és munkásságát” – fogalmazott.