„A látható múlandó, a láthatatlan őrök.”

A tél enyhébb arcát mutatja ezekben a napokban, mégis fázva húzták össze magukon a meleg kabátot a Szent András plébánia templomba érkezők. A kedves, barátságos kis templom falait, gyönyörű freskók ékesítik. Az oltárnál még áll az égőkkel díszített fenyő.
Nemrég örömünnepre gyűltünk itt össze. Jézus születését ünnepeltük.

Most pedig emlékezünk.
A 68 éve elesettekre, az eltűntekre és a maroknyi túlélőre.
A Milán atya által celebrált mise ismert, megszokott mozzanatai, melegséget hoznak a hideg falak közé.
„Mind, akik 68 éve, távol a hazától, életüket áldozták, Jézushoz hasonlóvá váltak önfeláldozásuk révén." Ezzel a gondolattal adja át a szót P. Lukovits Milán atya, Ivancsics Ilona színművésznőnek, aki Ady Endre: Imádság háború után című versét tolmácsolja.

Ezt követően dr. Isaszegi János tábornok kegyeleti emlékezésében elmondja:
„A 2. magyar hadsereget 1942. április 17. és 27. között szállították ki a keleti arcvonalra. 1942. szeptemberében a hadsereg legyengülve, élőerőben alaposan megfogyatkozva rendezkedett be védelemre a Don partján.
A védendő arcvonal hossza jóval meghaladta a hadsereg létszáma által indokoltat, a magyar katonáknak mintegy kétszáz kilométeres szakaszt kellett védeniük. A mínusz 30-40 fokos hideg és a felszerelésbeli hiányosságok harccselekmények nélkül is súlyos veszteségeket eredményeztek.
A szovjet hadsereg hosszas előkészítés után, 1943. január 12-én indította meg a hadműveletet.
A hivatalos magyar jelentés szerint, az itt védekező 7. könnyű hadosztály 4. gyalogezrede a nagy hideg ellenére hősiesen harcolt. Az első támadásokat visszaverte, de nagy veszteségeket szenvedett.
A rendkívüli hidegben minden éjszaka a lerongyolódott, legyengült emberek ezrei fagytak halálra.
Elveszett mintegy 100-120 ezer ember. Az elesettek és fogságba kerültek pontos számát megállapítani nem lehet.
Emlékeznünk kell, mert ezzel tartozunk az elesetteknek és azoknak is, akik a megpróbáltatásokat túléve hazatértek, de itthon számkivetetten kellett élniük, csak azért, mert a haza iránti kötelességüket teljesítették."

Isaszegi tábornok megemlékezését, Keresztury Dezső soraival zárja:

„Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat.
Áldozatunk nem a gaz jogcíme: jóra parancs."

A templomban még mindig hideg van, de valahogy nem fázunk. Csak ülünk a ránk szakadt csendben és a láthatatlanra emlékezünk.

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Dévényi Veronika