A magyar tüzérség 100 éve

Szöveg: Snoj Péter | 2013. január 30. 7:26

„A magyar tüzérség 1913−2013” címmel tartottak tudományos konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem dísztermében január 29-én, hétfőn. Nemcsak a fegyvernem messzire visszanyúló eredete, de a jelen lévő korosztályok: az egykori, a jelenlegi és a leendő tüzérek közössége is különleges hangulatot kölcsönzött a napnak.

A modern kori tüzér fegyvernem megalakulását és a tüzérségi alakulatok elengedhetetlen vezetői, a tüzértisztek képzésének beindítását 1913. március 1-jétől számolják. Mint a konferencián több ízben is elhangzott: ugyan volt már tüzérsége a magyar haderőknek a történelem során, ám azok az egységek még nem az önálló, független honvéd hadsereg részét képezték.

A magyar tüzérek harcoltak és jeleskedtek már az 1800-as években is. Az 1867-es kiegyezést követően a császár ugyan nem támogatta, de nem is ellenezte a magyar királyi honvédségen belüli tüzéralakulatok megszervezését.

Az első önálló és teljesen magyarnak nevezett honvéd tüzéregységek 1913-tól kezdtek megjelenni Magyarországon. Hogy az újonnan megalakuló tüzéreknek parancsnokaik is legyenek, már 1912-ben megindult az első 40 fős tüzértiszti osztály, amelynek hallgatói 1914-ben végezték el tanulmányaikat, majd rövidesen a Nagy Háború frontján találták magukat.

Mint ismeretes, az I. világháborút lezáró és rendező trianoni békeszerződés leépítette a magyar haderőt, így a két háború közötti időszakban immáron harmadszor kellett teljesen az alapoktól újjászervezni a tüzérfegyvernem jelenét és jövőjét.

A II. világháború felkészületlen állapotban érte a magyar királyi honvéd tüzéregységeket. Felszereléseik az 1920-as éveket tükrözték, legtöbb tarackjuk még fogatolt volt, és csak álomnak számított a gépesített szállítás. A háborút követően alapvetően szovjet felszerelésekre álltak át, amelyek utódai még megtalálhatók a mai tüzéralakulatoknál.

A magyar tüzérség ezen korszakairól az egyetemen oktató prof. dr. Szendy István ezredes, dr. Gulyás Géza alezredes és dr. Szabó Tibor alezredes, valamint a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnoka, dr. Kovács Vilmos ezredes és Mucsy Iván nyugállományú tüzér százados tartottak előadásokat.

A konferencia nagyszerű alkalmat biztosított az egykori, a ma is szolgáló és a szakmát még tanuló tüzéreknek arra, hogy találkozhassanak és eszmecserét folytathassanak közös szerelmükről, a tüzérlétről.