Amikor hevesebben ver az ember szíve

Mivel a rendkívül szigorú környezetvédelmi előírások miatt Magyarországon nagyon költséges lenne egy hasonló kiképzési objektum kialakítása és működtetése, a Magyar Honvédség vegyivédelmi katonái Szlovákiába járnak, hogy végrehajtsák az éles harcanyagok használatával számukra előírt kiképzési foglalkozásokat.
2007 óta, általában évente két alkalommal érkeznek ki a magyar vegyivédelmi katonák, hogy éles harcanyagokkal gyakorolják szakfeladataikat.

A szakfelkészítés minden évben Sáraranymező néven szerepel a kiképzési tervben. Az idei, tavaszi kiképzésen 38 katona vett részt. Technikai eszközeiket is hozták magukkal: a tréleren szállított két VSBTR-80 típusú vegyivédelmi felderítő harcjármű, az úgynevezett zászlóaljmentesítő-berendezés, valamint az egy hetes kitelepülésre szükséges minden felszereléssel megpakolt tehergépjármű 350 kilométeres menetet teljesítve – Szlovákiában katonai rendész felvezetéssel – nyolc óra alatt jutott el Székesfehérvárról Zemianske Kosztolanyba.

„A szlovákiai kiképzés nagyon jó felkészülési lehetőség a vegyivédelmi szakállománynak arra, hogy a szakfeladatok gyakorlása mellett megbizonyosodjon védőfelszerelésének védőképességéről is" – mondja Koronczai Zoltán százados, a zászlóalj ABV-támogató századának parancsnoka, a szakkiképzés vezetője. Hozzáteszi: a magyar vegyivédelmi katonák védőfelszerelése – azaz a 93 mintájú vegyivédelmi ruha és a hozzá tartozó gázálarc, illetve a 96 mintájú, szürke színű védőruha – minden mérgező harcanyag ellen biztonságot nyújt.

Márpedig itt, a szlovák vegyivédelmi kiképző bázison szinte az összes veszélyes harcanyaggal találkozhatnak a katonák. Az idei kiképzés során azonban „csak" a nitrogénmustárt, illetve a szarint használják. Előbbi úgynevezett hólyaghúzó harcanyag, vagyis egyike azoknak a kémiai vegyületeknek, amelyekkel érintkezve súlyos bőr-, szem- és nyálkahártya irritáció alakul ki. Elnevezésük onnan ered, hogy kémiai égést okoznak, amely fájdalmas hólyagokat eredményez. A szarin pedig az egyik legveszélyesebb ideggáz, amelynek 1938-as felfedezése két német tudóshoz köthető, akik az addigiaknál erősebb növényvédő szert akartak létrehozni, ám ehelyett a legmérgezőbb idegméregre bukkantak rá. Bőrön át felszívódva vagy belélegezve minimális mennyiség is elég egy ember halálához – ami nagyjából egy percen belül be is következik. Tünetei pedig pupillaszűkület, légzési nehézségek, hányinger, nyáladzás, majd izomrángás és rángatózás, s ennek következtében fulladás…

Nem véletlen tehát, hogy a szlovákiai vegyivédelmi kiképző bázison a gyakorló pályát úgy építették meg, hogy innen nem szabadulhat ki semmiféle veszélyes harcanyag. A három zónára felosztott terület külső része az úgynevezett biztonsági zóna, ide még gyakorló egyenruhában és civil ruhában is bemehetnek a katonák. A következő terület a védelmi zóna, amely már csak teljes védőfelszereléssel közelíthető meg, ám itt még nem találkoznak a kiképzésen résztvevők éles harcanyagokkal. A munka az úgynevezett veszélyes zónában zajlik, de itt is csak a lebetonozott, kiépített foglalkozási helyeken lehet tevékenykedni. A vegyivédelmi szakfeladatok végrehajtása során összegyűlt, használt mentesítő anyagokat pedig egy földalatti tartályban gyűjtik, s innen szállítják el megsemmisítésre.

A székesfehérvári zászlóalj mostani kiképzésének célja, hogy a NATO Reagáló Erők – azaz az NRF – 2015-ös váltásába beosztott ABV-felderítő szakasz rajparancsnoki kezelői állománya, valamint az ABV-mentesítő század kijelölt katonáinak gyakorolja szakharcászati feladatait, mégpedig éles, mérgező harcanyagok alkalmazásával – árulja el Koronczai százados.
Közben a háromszáz méter hosszú pályán már gyakorolnak a katonák. A felderítő szakállomány az egyik VSBTR érzékelő műszereinek segítségével határozza meg a szennyezett terep határait. A katonák ezt követően kézi műszereikkel pontosítják, hogy milyen harcanyagot találtak, majd mentesítik a területen fellelhető szennyezett tárgyakat, illetve egymást. Feladatuk végeztével pedig a harcjárművüket tisztítják meg alaposan a rárakódott szennyeződéstől a zászlóalj mentesítő alegységének katonái.

Az összes feladat sikeres teljesítése után pedig lezuhanyoznak, azaz lemossák védőruhájukról az esetlegesen rátapadt szennyeződéseket. A pályáról való kimenetel előtt ezt természetesen ellenőrizni is kell. Erre szolgál az úgynevezett mentesítést ellenőrző fülke, amelyben minden katona kilencven másodpercet tölt el. A fémdobozban hatvanöt fokos hőmérséklet uralkodik, éppen emiatt nem is lehet csodálkozni azon, hogy a magyarok előszeretettel becézik „grillnek" vagy „sütőnek".

„Én nagyon szeretem ezt a 96 mintájú védőruhát, ami tulajdonképpen a mentesítő katona munkaruhája, hiszen maximális biztonságot nyújt, ráadásul komfortérzetet növelő, légzésrásegítő berendezés is van benne. Csak akkor kellemetlen, amikor a ruhán kívül is nagyon meleg van. Szerencsére most kellemesen tavaszias az idő" – mondja a feladatot követően, immár ismét a biztonsági zónában Börcsök Gergely főtörzsőrmester, mentesítő rajparancsnok.

„Hevesebben ver az ember szíve, ha tudja, hogy éles, mérgező harcanyaggal kell dolgoznia" – ezt már Molnár Ákos szakaszvezetőtől tudjuk meg, aki gépjárművezetőként a felderítési feladatban vesz részt. Elárulja: a felkészítés során mindegyik harcanyagról megtanulták, hogy milyen hatással lehet az emberre, sőt képeket, filmeket, oktatóanyagokat is néztek arról, hogy egy-egy harcanyag mire képes.

A pályán közben egy percre sem áll le az élet, a napi foglalkozások minden másodpercét kihasználják, hogy az előre betervezett feladatokat végre tudják hajtani. Ősszel pedig újabb harminc vegyivédelmi katona érkezik Székesfehérvárról Szlovákiába.

Fotó: A szerző felvételei