Átkeltek a Dunán a huszárok

Az ónos eső, a lefagyott utak és még a jeges terhük alatt letöredező faágak sem képesek a huszárok kedvét és küldetéstudatát szegni: december elsején az átlagos menetnapok 45 kilométeres távjaihoz képest még többet, 65 kilométert tettek meg a Pilisen keresztül, miközben gyakran szó szerint a nyakukba szakadtak a fák. Ám estére épségben megérkeztek Visegrádra, ahol a Duna melletti sportlétesítményben kaptak szállást.

A modern kori huszárokkal együtt néz szembe az út adta kihívásokkal operatőr kollégánk, Blénesi Csaba is, hogy hűen, testközelből adhassunk számot a különleges menet mindennapjairól, egészen limanovai végállomásukig. A lovasok napi jelentéseit folyamatosan figyelemmel követhetik az emlékportya oldalán.

A rögtönzött vánkosokat felcsévélve, reggel újra útra készen sorakoztak
fel a huszárok, immáron a jól megszokott napi eligazításra. December 2-án – ahogy minden eddigi településnél is – a menet első útja a hősi halottak előtt tisztelgő emlékműhöz vezetett: itt gyertyagyújtással rótták le kegyeletüket az elesett katonák emléke előtt. Ezt követően a lovasok elvágtattak a helyi általános iskola kíváncsi gyermekekkel megtelt ablakai előtt is, és pár percre megállva felidézték a száz évvel ezelőtti eseményeket. A limanovai győztes csata történetét követően újra elhangzott az indulási parancs, és a huszárok meg sem álltak a visegrádi−nagymarosi kompátkelőig, majd a túlpartra átérve folytatták útjukat Lengyelország felé.