Csak katonák vannak…

Szöveg: Szűcs László | 2010. október 13. 5:10

Alig egy évvel ezelőtt avatták hivatásos tiszthelyettessé Szentendrén, most pedig már Szarajevóban, az MH EUFOR Kontingens hetedik váltásának katonájaként, rajparancsnok-helyettesi beosztást lát el. Első ránézésre törékeny, fiatal nő, ám képes határozott utasításokat is adni beosztottjainak. Azt mondja: ha valaki egyenruhát visel, nincsen nő és nincsen férfi, csak katona létezik.

Balogh Éva őrmester az MH EUFOR Kontingens műveleti századában a harmadik szakasz rajparancsnok-helyettese. Július óta szolgált Szarajevóban, a mostani az első missziója. Egy évvel korábban avatták hivatásos tiszthelyettessé, Szentendrén, jelenleg Szentesen, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezrednél szolgál, mint a Helyőrség-támogató Alegység ellátó és szállító szakaszának rajparancsnok-helyettese.

– Tudom, hogy sokan ezt mondják, de engem valóban vonzott a katonai pálya, világ életemben szerettem volna e számomra különleges világ tagja lenni. Aztán amikor már a szentendrei tiszthelyettes-képzőbe jártam, azon kezdtem el gondolkodni, hogy milyen jó lenne kijutni egy misszióba – mondja az őrmester, akivel a bosnyák haderő Szarajevótól mintegy hatvan kilométerre található kalinoviki gyakorlóterén találkoztunk, éppen a legalapvetőbb helységharc technikákat mutatták be egy horvát nemzetiségű bosnyák lövészzászlóalj katonáinak.

Éva az „Y" alakzat közepén, szabályos kézjelekkel irányítja beosztottjait, akik valamennyien az erősebbik nem tagjai. A honvédségben – ráadásul külföldön, műveleti területen – azonban nincsenek férfiak és nők, csak katonák vannak – vallja Éva, akit természetesen azonnal elfogadtak a raj (férfi) katonái is.

A fiatal tiszthelyettes hozzáteszi: örül annak, hogy lehetősége van más nemzetek katonáival, közös kiképzéseken részt vennie, számos új ismerettel gazdagodhat, amelyeket külszolgálatának letelte után, odahaza is hasznosíthat majd. Ráadásul az állandó kiképzések során a műveleti század katonái még jobban összerázódnak.

Éva valamivel több, mint három hónappal ezelőtt érkezett a bosznia-hercegovinai fővárosba, s ez idő alatt volt lehetősége arra, hogy megismerjen olyan városokat, és falvakat, ahol korábban még soha nem járt és arra is kevés az esély, hogy valaha még eljut ezekre a településekre. Nagyon tetszik neki az ország, csak – mint mondja – kár, hogy a háború lerombolta…

Szakmai tapasztalat, kihívás, kaland és természetesen a pénz. Ezek voltak azok az okok, ami miatt Balogh őrmester a szentesi alakulatnál beadta a jelentkezését az EUFOR misszióba. Szerencsére elfogadták pályázatát. Mint mondja, még „frissen" felavatott katonaként szeretett volna túlesni első külszolgálatán. Amelyeket – legalábbis őszintén bízik benne – hamarosan újabbak követnek majd, vagy Koszovóban, vagy pedig ugyanitt, Szarajevóban.

Éva nem tagadja, nagyon hiányzik neki a családja, de mivel önként vállalkozott erre a misszióra, el kell fogadnia a szerettei hiányát. Annak mindenesetre örül, hogy mindenki támogatta elhatározását, amikor úgy döntött, hogy fél éves külszolgálatot vállal Bosznia-Hercegovinában. Könnyebbség, hogy rendszeresen tudja tartani a kapcsolatot az otthon maradottakkal. Van lehetőség telefonálni, és az internet hozzáférés is megfelelő a táborban – mondja.